Háromnegyedmillió zsidó. A világ egyik legnagyobb zsidó közössége él Floridában. Az amerikai választási kampány közepén az egyik helyi zsidó szervezet (The Jewish Federation of Sarasota-Manatee) vezetőjével, Howard Tevlowitz-cal beszélgettünk judaizmusról, közösségépítésről és a zsidókért vállalt nemzetközi felelősségről.
Clinton vagy Trump? Melyik jelölt lenne jobb a zsidóság számára?
Semmilyen politikai kérdésben nem foglalunk állást. Személy szerint sem tehetem ezt meg felelős vezetőjeként egy nonprofit szervezetnek. Mi támogatjuk Izraelt, mint országot, és természetesen nagyon is foglalkoztat bennünket az amerikai zsidó közösség. Épp úgy, mint az európai vagy az izraeli. De apolitikusnak kell lennünk, hiszen nonprofit szervezet vagyunk. Támogatóink vannak ezen és azon az oldalon is.
Olyan országból érkezem, ahol közel 1000 éve élnek zsidók. Floridában 100 éve hivatalosan még egy zsidó sem élt. Jelenleg viszont 750 000-en vannak. Kérem, segítsen egy kicsit jobban megérteni az itteni zsidóságot!
Sarasota és Manatee (a nyugati oldal egyik turisztikai paradicsoma) megyékben pár száz zsidó élt 1945 előtt, mindössze két zsinagóga működött itt. Induljunk ki abból, hogy milyen különbségekről beszélhetünk Észak Amerikában: létezik a kanadai és két amerikai típusú zsidóság. A kanadaiak jobban gyökereznek az öreg kontinensben, közös felelősséggel a diaszpórában élők iránt. Mi Amerikában sokkal inkább amerikanizálódtunk. Van egy északi (North Belt) és egy déli (Sun Belt) szekció. Északon, főleg a keleti part zsidósága szerkezetileg második világháború előtti, míg a déli zsidó közösségek fundamentuma háború utáni eszmerendszerhez és gondolkodáshoz köthető. Vagyis egészen más szinten áll a két közösségben a felelősség és a kötődés kérdése egymáshoz és a zsidósághoz. Például a judaizmusról alkotott nézetek között óriási filozófiai eltérés van. Számomra például a judaizmus nem egy vallás. A vallás a judaizmus egyik aspektusa. Mi emberek vagyunk elsősorban. Ha így tekintünk a zsidóságra, akkor másképp gondolunk rá, mint egy vallásra. Nézzük a modern időket: német zsidók segítették a kelet európai zsidókat abban, hogy a XIX. század végén új otthonra lelhessenek Amerikában. Ezeknek a németeknek a kezdeményezésére jöttek létre zsidó szervezetek szerte Amerikában. Ezek a zsidók 20-30-40 évvel később Amerikából gyűjtöttek pénzt azoknak az európai zsidóknak a megsegítésére, akik cionistaként Palesztinába vágytak a jobb élet reményében. A mai napig erős védőbástyát igyekszik biztosítani az amerikai zsidóság azoknak a zsidóknak, akik akár Etiópiából vagy épp Ukrajnából próbálnak Izrael felé tartani. Szóval ennek a humanitárius akciónak nincs köze a vallásossághoz. Az, hogy miképp gyakorlod a judaizmusodat a zsinagógában, az a te privát ügyed. Az pedig, hogy miként éled életedet zsidóként, egy egész más történet. Én úgy tekintek minderre, hogy közös felelősségünk van abban, hogy segítsünk egymásnak. Judaizmus vallásként számomra az istentiszteletet jelenti.
Federációjuk tekintélyes múltra vezethető vissza. Az amerikai zsidó szervezetek ernyő-rendszerében hol helyezkednek el ma?
Mi egy Észak Amerikában kb. 150 tagból álló föderációban működünk, de egyben egy nemzetközi rendszernek is része vagyunk. Felettünk három nagy csúcsszervezet működik: A Jewish Federation of North America, a Jewish Agency for Israel és az American Jewish Joint Bizottság. E három szervezet a fő koordináló. Mi részben alárendeltek vagyunk nekik, de demokratikus módon átjárható feladatmegosztással kezeljük az ügyeinket. A küldetésünk lényege közös: együttesen foglalkozunk olyan kérdésekkel, amelyeket külön-külön nem tudnánk eredményesen megoldani. Például Jemen maradék zsidósága, alig pár tucat ember, szervezeteink összehangolt akciója eredményeként tudta elhagyni a háborús övezetet a közelmúltban. Hasonló összefogással monitorozzuk mindazt, ami az önök országában zajlik az elmúlt években. Én magam is jártam Budapesten. Tisztában vagyunk a Jobbik fajsúlyával. Hatalmas terep, folyamatos kihívásokkal a volt Szovjetunió területe. Ukrajnában nagyon sok zsidó él még mindig, és a legtöbbjüknek mindennapos anyagi gondjaik vannak. Valakinek muszáj segíteni nekik is. A legújabb jelenség, hogy Franciaországban egyre többen kérvényezik az alijázást. Mi nekik is próbálunk segíteni természetesen. A mi floridai szervezetünknek is meg vannak a saját lehetőségei, saját bevételeket tudunk generálni saját adomány gyűjtési akcióinkkal. Ezek többsége ugyancsak külföldi – előbb említett természetű – projektekre fordítódik. Ami az országon belüli és a helyi ügyeket illeti: olyan tradicionális zsidó intézményeink vannak (szociális otthonok, beteg ápolási szakcentrumok, óvodák, iskolák), amelyek a helyi lakosok életét teszik jobb minőségűvé. Tehát sok olyan partnerrel tudunk összefogni, akiknek ugyan az az érdeke, mint nekünk: megmenteni és jobbá tenni a zsidó életet Sarasotában.
Mondhatjuk, hogy Önök egy cionista szervezet?
Abszolút. 100 százalékban. Számunkra egyértelmű, hogy a cionizmus a zsidók nemzeti önsegélyező szerveződése. Politikai okok miatt ezt a kifejezést kisajátították maguknak olyan emberek, akik Izrael-ellenesek, és akik szerint a cionizmus mást is jelent.
Olyan statisztikai mutatót találtam a világhálón, amely szerint 2014-ben a hatmillió dollár körüli éves költségvetésüknek a hatékonysági mutatói eredményesebbnek bizonyultak olyan nagy zsidó közösségekénél, mint a chicagoi, miami vagy épp a new yorki. Ezt mivel érték el?
Amerikában rendszeres, hogy nagy szervezetek kisebb ügynökségeket bíznak meg különféle pénzelosztási részfeladatokkal. Mi ezt évekkel ezelőtt megszüntettük itt. Korábban évekig dolgoztam a philadelphiai zsidó közösségben, ott nekünk 26 ügynökség állt rendelkezésre. Itt mi irányított költségvetéssel működünk. Kitaláljuk a projekteket az önkéntes alapon szerveződő vezetői tanáccsal, és ahhoz készítünk alapos költségvetési kalkulációt a lehető legprecízebb módon.
Hogy kell eredményesen alkalmazni egy zsidó szervezetnél egy fenntartható működési modellt?
Ez bizony nem egyszerű. De ez az amerikai közösség, amelyiknek olyan történelme van, hogy pontosan emlékszünk a közös felelősségvállalásra, és az ezzel járó erkölcsi normákra. Itt a zsidók nagyon nagy adakozók hírében állnak. Habár az összlakosság nem egészen 2 százalékát tesszük ki, az összes adományozó esetében ez a szám olyan 80 százalék. Ez nem más, mint a tikun olan – jobbá tenni a világot. Ez bennünk ösztönös és kulturális kérdés. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy a czadaka nem jótékonyságot jelent, hanem azt, hogy igazságot szolgáltatni. Tehát ez a filantróp attitűd a zsidóságban nem merő nagylelkűség, hanem maga a természetes következménye annak, aminek lenni kell, az igazságnak. Ez önmagában természetesen azért még nem elég ahhoz, hogy fenntartható modellt tudjunk sikeresen működtetni. Mi ehhez 2004-ben gazdasági szerkezetátalakítást hajtottunk végre. Megnéztük, mivel tudunk több bevételhez jutni? Milyen csatornákon keresztül, miképp tudunk a donorjainkkal együttműködni. A hagyományos irány helyett mi kerestük meg az adományozóinkat, és hagytuk, hogy ők határozzák meg, milyen rendezvényt, eseményt vagy programot kívánnak támogatni. Közönségkapcsolatban és marketingben is erősítettünk.
Mit jelent az, hogy önkéntes alapon szerveződő vezetői tanács?
Mi alapvetően egy önkéntességi alapon létrejött nonprofit szervezet vagyunk, ahol mellettem az operatív vezetést ellátó profi csapat a munkát díjszabás ellenében műveli. A mi felelősségünk megvalósítani a tanács elvárásait, előre megfogalmazott céljait. Például a 2007-2010 közötti években, amikor országunk mély gazdasági recesszióban volt, arra törekedtünk leginkább, hogy helyi partnerek bevonásával közösségünk azon tagjainak tudjunk segíteni, akik hirtelen elvesztették az állásukat vagy más okok miatt szociálisan veszélyeztetetté váltak. Ma, amikor a viszonyok kicsit rendezettebbnek mutatkoznak, elsősorban olyan aktuális témával tudunk foglalkozni, mint például az újra növekvő antiszemitizmus és/vagy Izrael-ellenesség, és nagy hangsúlyt akarunk adni az oktatásnak is. Fontos tudatosítani mindenkiben, hogy milyen veszélyes összefüggés lehet a szóbeszéd és a gyűlöletbeszéd között. Hangsúlyozni akarjuk, hogy mekkora hatása van annak, amit kimondunk, ahhoz képest, hogy ez a hatás mekkora volt a közösségi médiumok elterjedése előtt.
Milyen jelek mutatják, hogy errefelé erősödnek az antiszemita hangok?
Sajnos egyre több esetben egyetemről, főiskoláról kapunk jelzéseket: zsidó diákokat inzultálnak. Elsősorban közösségi médián keresztül, verbálisan. Néhány ilyen eset itt történt a mi városunkban, de ami Tampában, a régió legnagyobb városában zajlik, az ennél sokkal súlyosabb: ott működik két szervezet is. A Muszlim Diákok Szövetsége és a Palesztin Szabadságért Diákcsoportosulás igazi aktív gyűlöletcsoportok. Ők nem a palesztinokkal foglalkoznak, hanem elsősorban gyűlölködnek. A mi felelősségünk az, hogy megvédjük a zsidó diákokat.
És ami az oktatást illeti, milyen módszerekkel igyekeznek fenntartani a figyelmet?
Pont jókor kérdezi. Benne vagyunk egy régen várt, nagyszabású, hathónapos oktatási projekt tervezésében. Alapvetően a holokausztra akarjuk fókuszálni interaktív, közösségi, kulturális és edukációs formában. Három pillére lesz a programnak. A „Remény hegedűi” 16 darab – gettókból és haláltáborokból összegyűjtött és felújított – hangszer kiállítása az egyik. Izraelből érkezik hozzánk egy nagy Chagall festmény. Valamint rendezünk, főleg gyermekek bevonásával, egy Anna Frank tárlatot. Az Anna Frank kiállítás Amszterdamból jön, és a központi városi könyvtárban tárjuk a közönség elé. Diákok ezreihez szeretnénk eljuttatni a történetet. Mindezek mellett egy oktatási csomagot is akarunk az általános iskolákba eljuttatni. Azt szeretnénk elérni, hogy kicsit jobban meg tudjuk ismertetni a lakosokkal Izraelt. Szeretnénk, ha a zsidó államot nem csak a konfliktusokkal teli hírekből, hanem a kultúrából, a történelemből és a gasztronómiából is megismerhetnék az emberek. Ennek a programsorozatnak ugyanis nem titkolt célja az, hogy felkészítsük a közösségeinket Izrael 2 év múlva esedékes 70 éves születésnapjára.
Pár hónapja rangos kitüntetést kapott: a Life of tree–díj attól szervezettől érkezett (Jewish National Fund), ahol Donald Trump is az odaítélő bizottság tagja. Bár leszögezte, hogy nem akar politizálni, még is engedjen meg egy közbevetést. Pár hónapja egy kampányrendezvényen hangzott el egy Trump-hívőtől: „… Menjetek vissza Auschwitz-ba!” Később Trumpék egy Dávid-csillagos twitterezést is megengedtek maguknak. Mégis, erről mi a véleménye?
Először is, véleményem szerint a díjnak ehhez a náci hozzászóláshoz nincs köze. A szervezetünk sikeres adománygyűjtést folytatott észak-izraeli terepeken bevetett katonai harckocsik finanszírozására, aminek a híre felkeltette a díj odaítélőinek figyelmét. A Jewish National Fund valójában ezt a tettünket díjazta. Különben sok minden elhangzott már különféle helyeken különféle politikusaink rendezvényein. Nekünk vannak erre felhatalmazott szervezetink, akiknek az a feladata, hogy ezekkel foglalkozzanak és válaszoljanak. A mi feladatunk, hogy itt helyben az olyan antiszemita atrocitásokra reagáljunk, mint ami az egyetemeinken történik. Delegitimálni és dehumanizálni Izraelt és a lakosaikat – ez nem más, mint a hitleri nácizmus folytatása. Ezért nagyon élesen kell minderre reagálnunk.
A díja bizonyára azt is jelenti, hogy Ön különféle érdekeket tud egyesíteni. Olyan helyről jövők, ahol derék szervezetek párhuzamosan dolgoznak egymás mellett, mégis ritka alkalom, hogy együtt látjuk őket közös ügyekért kiállni. Hogy kell felépíti az egységteremtő imázst?
Ez mind arról szól, hogy miképp építed fel a személyes kapcsolataidat. Mindennek arról kell szólnia, hogy befogadóak és ne elutasítóak legyünk. Van ebben nyilván nem kevés diplomácia is, de alapvetően figyelmesnek és empatikusnak illik lenni. Ez az imázs különben nem áll messze a sajátomtól, azonban nagyon is megnyugtató és bátorító érzés, hogy ezt a filozófiát nekem a vezetőségi tanács feladatba is adja. Tehát az önkéntes alapon szerveződött vezetői tanácsosok meg is értik mindazt, amit egy mottóban talán így tudnék érzékeltetni: vagy együtt álltok a sorban, vagy külön lógtok a fán… A történelemből tudjuk, hogy virágzó közösségek csak is együttműködéssel voltak képesek létrejönni. Nézzük 1939-ig a világ legnagyobb zsidóságát, Lengyelországban: azok a derék emberek többet vitatkoztak ott a kávéházaikban, mint bárhol máshol a földön. Ellentétek tobzódtak az ortodoxok és a reformok, a kommunisták és a kapitalisták vagy épp a cionisták és a nem cionisták között. Mire mentek vele? Legtöbbjük Auschwitzban végezte. Tanuljunk a példájukból! Természetesen nem kell mindenkinek mindenben egyet értenie a zsidó közösségekben, de vessünk egy pillantást az olimpiai öt karikára. Különálló egységek, de a metszéspontjaik – az összetartásuk – adják az erejét a szimbólumnak. Mi is ezt akarjuk közvetíteni: együtt erősebbek vagyunk. A 21. századi zsidó közösségépítésben nem az ellentéteket kell figyelni, hanem a közös találkozási pontokat. Száz évvel ezelőtt az emberek mást kerestek a judaizmusban, mint ma. Ezt szem előtt kell tartani.
Melyek a legfontosabb kihívások és prioritások közösségükben?
Térségünkben körülbelül 18 ezer zsidó él, ennek negyede jár valamilyen zsinagógába, ennél kicsit több vesz részt aktívan a zsidó életben. A mi elsődleges célunk, hogy azok száma növekedjen, akik belefolynak a zsidó közösségi életbe. Mindegy, hogy egyesülethez, zsinagógákhoz vagy egyéb szervezetekhez csatalakoznak, a lényeg, hogy jelenjenek meg a programjainkon. Csináljanak zsidóságot. Formálják, éljék meg aktívan a zsidóságot. Azt szeretném látni, hogy az emberek elkezdenek zsidók lenni, nem mint főnév, hanem mint aktív cselekvő ige. Ha több emberünk lesz ilyen, akkor ezzel egyenes arányban a közösségünk is nagyobb és erősebb lesz. Még messze nem vagyunk a céltól. A következő évek legfőbb prioritásának tehát azt tartom, hogy minél több embert vonjunk be az aktív és tevékeny zsidóságba, lehetőleg minél több fiatalt. Kihívásunk is elsősorban adottságunkból adódik: közösségeink alapját az idősebbek adják: 60 százalékban 60 év felettiek alkotják ezt a 18 000 embert. A 18 év alattiak aránya mindössze 10 százalék. A maradék 30 százalék a kettő között található, rajtuk sok múlik. No és természetesen rajtunk is.
Wallenstein Vágó Róbert