A cionista meggyőződése miatt a szovjet börtönöket megjárt Nátán Sáránszki legféltettebb kincse egy kis, fekete kötésű zsoltároskönyv. Ez a könyv jelentette számára a kapcsolatot feleségével és Izrael földjével.
„1980. január 20-án, a születésnapomon, már türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen a felköszöntő távirat otthonról …. A következő nap váratlan meglepetést kaptam, egy igazi születésnapi ajándékot! A foglyok személyes tárgyaiért felelős börtönőr egy kisméretű, fekete kötésű könyvet hozott nekem, a zsoltároskönyvemet!” – emlékezett vissza Sáránszki.
A visszakapott könyv – melytől azóta sem vált meg – újra reménnyel töltötte el. A kötetet eredetileg feleségétől, Ávitáltól kapta azon a napon, amikor letartóztatták. A szovjet hatóságok azonban elkobozták tőle, mint külföldön nyomtatott, vallásos irodalmat. Egy alkalommal, amikor Sáránszkit egy másik börtönbe szállították, ideiglenesen visszakapta a könyvet. Ő arra használta ki az alkalmat, hogy kitépje azt a lapot, amint feltüntették, hogy Izraelben nyomtatták. Amikor az új intézményben megkérdezték, hogy miről szól, az felelte, hogy néphagyományokról.
„Ez a zsoltároskönyv volt az egyetlen tárgyi bizonyítéka az Ávitállal való misztikus kapcsolatomnak. Vajon miért küldte el számomra a letartóztatásom napján? És mi az oka, hogy éppen apám halálának napján jutott el hozzám? A zsoltárok olvasása nem csak megerősítette a kapcsolatunkat, de segített valóban megismerni a szerzőjét. Dávid király nem híres hősként, vagy misztikus csodatevőként állt előttem, hanem élő, megszelídíthetetlen lélekként, akit kétségek gyötörnek, de szembeszáll a gonosszal, miközben szenved a bűntudattól” – írta könyvében Sáránszki.
Az időközben miniszteri pozícióba kerülő egykori fogoly 2014-ben ellátogatott az Izraeli Nemzeti Könyvtárba, ahol találkozott Timna Elperrel, a restaurációs osztály vezetőjével. „Nagyon izgatott voltam, hogy találkozhattam Sáránszkival. Elmondtam neki, hogy olvastam a zsoltároskönyvéről az életrajzában, és rendkívül hatást gyakorolt rám. Sáránszki ekkor benyúlt a zsebébe és előhúzta a könyvet. Nem volt valami jó állapotban, ami nem is csoda a szovjet börtönévek után” – mesélte Elper, aki felajánlotta Sáránszkinak, hogy restaurálja a könyvet. Sáránszki elfogadta az ajánlatot, így a kötet a könyvtár műhelyébe került, ahol helyrehozták a fedőlapot, megjavították a szakadt lapokat, a sérült sarkokat pedig különleges technológiával kezelték. A kész munkát visszajuttatták Sáránszkinak, aki meghatottan vette újra kézbe a zsoltárokat.
A könyvről szabadulása pillanatában sem feledkezett meg. „Hol van a zsoltároskönyvem? ‘ Mindent visszakapott, amire engedélye van’ – mondta a tiszt durván és intett, hogy vihetnek. Én azonban levetettem magam a hóba. ‘Addig nem mozdulok, amíg vissza nem kapom a zsoltároskönyvemet’. Miután nem történt semmi, a hóban fekve üvölteni kezdtem: ‘Adják vissza a zsoltároskönyvemet!’ A fotósok megzavarodtak és elfordították a fényképezőgépeiket. A főnökség tanácskozott egy darabig, majd visszaadták a könyvet. Felugrottam, és gyorsan elindultam.”
zsido.com
Forrás: NLI