Peszách előtt meglepő látvány fogadott a Kazinczy utcai mikve edénymerítő me­den­cé­jénél: há­rom fiatal bócher több száz tá­nyért csomagolt ki ép­pen. Mint kiderült, ez volt a Zsilip Központ va­donatúj peszáchi szettje. Glitsenstein Smulik rabbi, a Zsilip vezetője el­mondta: két és fél napig tartott, míg min­den tányér készen állt az ünnepre. Ez azonban csak egy része volt az ünnepi elő­ké­szü­letnek, hiszen a Zsilip­ben volt az EMIH hatalmas si­kert arató ajándék macesz akciójának a „főhadiszállása” is, ahol önkéntesek az ünnepre készített magyar nyelvű tájékoztató matricákkal látták el a dobozokat. A kézzel készült smura maceszt, gépi maceszt és hágádát tartalmazó csomagokért interneten keresztül lehetett regisztrálni. Összesen 3000 család asztalára kerülhetett így macesz az ünnep alatt.

Tizenegy budapesti helyszín mellett Szentendrén, Miskolcon és Debrecenben is tartottak közösségi szédereket. A fővárosban három helyszí­nen készültek az ünnepre: az Óbudai Kosher Cateringnél, a Bét Me­ná­chem Iskolában és a Keren Or Központban. Mindez összetett logisztikai feladatot jelent: „A peszáchi kóser alapanyagokat már három hónappal az ünnep előtt meg kell rendelni. Tulajdonképpen meg kell saccolni, hogy a különböző zsinagógák hány vendéget fognak fogadni. A maceszrendelés idén még bonyolultabb volt az ukrajnai válság miatt, mivel ezek nagy részét ott készítik” – mesélte Erdős Judit, aki tíz helyszín és ezzel 1300 fő ellátásáért felelt az ünnep alatt.

Raskin Smuel rabbi, a magyarországi izraeli közösség vezetője ezer fős széderei mellett kü­lön ünnepséget szervezett uk­rajnai menekültek számára, melyet Levi Engelsman rab­bi vezetett. Feleségével, Chavival és három kisgyerekük­kel maguk is Ukrajnából mene­kül­tek: Dnyepperből érkeztek hozzánk azzal a céllal, hogy itt folytassák munkájukat és oroszul beszélők számára alakítsanak ki egy Chábád-központot.

A menekültek hét közben sem maradtak ellátás nélkül: számukra a Bét Menáchem iskolában főztek a félünnepi napok alatt: „A legnagyobb kihívás, hogy friss, finom és változatos legyen az étel, ami szé­pen is néz ki. Hogy mindenkinek legyen meg mindene, amit szeret és érezze, hogy törődünk vele” – magyarázta Oberlander Batsheva, az intézmény igazgatója.

Az ünnep, amire a felkészülés már hónapokkal ezelőtt megkezdődött, lassan a végére is ér. Az utolsó két nap után minden edényt újra elmosnak, elpakolnak.

A peszáchi raktárakat telirámolják és lezárják – a hétköznapok szürke világába már csak az ünnep különleges pillanatait visszük magunkkal.

Steiner Zsófia