Méltó helyet kapnak a mádi rabbik végsõ nyughelyükön
2004-ben felújításra került a mádi zsinagóga, 2016-ban pedig az egykori rabbiházban megnyitották a mádi Csodarabbik Útja Fogadót. A mádi zsidók örökségének reneszánsza hamarosan újabb fordulatot vesz: néhány hónap ugyanis, és befejeződik a felújítása Schwartz Ávrahám Jehudá há-Kohén rabbi sírja fölé emelt ohelnek és mellette felépül egy több funkciós imahely is. Az örömteli hír kapcsán általánosságban bemutatjuk az oheleket, illetve történetekkel idézzük fel a 19. század egyik meghatározó magyar rabbijának, a Kol Árjé szerzőjének az életét.
Mi is az „ohel”?
Az ohel, vagy ahogy a haszid, ortodox világban mondják: „ajhel”, jellemzően egy kisebb épület, melyet a sír vagy sírok fölé emelnek. Az ohel héberül sátrat jelent, ám ez nem befolyásolja a sír körüli építménynek a formáját, mely lehet egyszerű kocka alakú vagy díszesebb, ablakos, sátortetős is.
Az ohel archetípusának Sára ősanyánk barlangja tekinthető,1 melyről a Tórában, Mózes első könyvében olvashatunk:
„Ábrahám pedig fölkelt és meghajolt az ország népe, Chész fiai előtt. És szólt hozzájuk mondván: Ha úgy akarjátok, hogy eltemessem halottamat magam elől, hallgassatok meg engem és könyörögjetek értem Efrónnál, Cóchár fiánál, hogy adja nekem a Máchpéla barlangját, mely az övé, mely az ő mezeje végében van; teljes pénzért adja nekem közöttetek sírnak való birtokul.”2
Ráv Moshe Feinstein (1895–1986) világszinten elismert hálákhá tekintély szerint a sírkőállítással a család tiszteleg az elhunyt előtt, a sírkő tehát a halotthoz tartozik és az senki más hasznára nem lehet.3 Ezzel párhuzamosan, bár az ohelt is a halott iránt érzet tiszteletből emelik, mivel nagyságából kifolyólag alkalmas hely imádkozásra – például rossz idő esetén hasznára válhat a sírlátogatónak is –, nem egyszer találunk kis székeket és imakönyvekkel teli polcot is az ohelekben.
Kik fölé építenek ohelt?
Ohelt elsősorban – de nem kizárólag – haszid rebbék sírja fölé szokás építeni, így hát a legtöbbet hazánkban Északkelet-Magyarországon láthatunk, máshol pedig főleg Kárpátalján, lengyel és orosz területeken. Időnként ohelt emelnek az askenázi rítusú, hagyományos orthodoxia kiválóságainak – így például a legnagyobb rabbijának, nagy pozsonyi Hátám Szofér (1762–1839 / 5600. tisri 25.) rabbi és rajta kívül még hét meghatározó rabbi sírját, összesen 23 síremléket is ohel fed.4
Kállói ohel belépti díj
Takaros ohelt építettek Taub Ájzik (1751–1821 / 5581. 2ádár 7.), a nagykállói csodarabbi, a magyarországi haszidizmus megalapítója fölé is a halála után 110 évvel, 1931-ben;5 a kállói rebbe sírjához természetesen már előtte is tömegek zarándokoltak a jorcájtjakor (halálozási évforduló), mely ráadásul különleges napra, ádár hó 7-ére, vagyis Mózes születésének és halálának évfordulójára esik – érdekes adalék, hogy a sírlátogatásért a nagykállói Hevra Kadisa pénzt szedett: 1929-ben például 1 pengő 50 fillér volt a taksa,6 melyet aztán valószínűleg a sír rendben tartására és egyéb szervezeti költségekre fordítottak.
A makói cádik ohelja
Ohelt építenek még a cádikok, vagyis az „igaz emberek” fölé is. Ilyen cádikot találunk például Makón is Náftáli ben Dávid Herzl (?–1779 / 5539. hesván 12.) személyében. Reb Náftálit cadikként tisztelik, mert 1779-ben mártírhalált halt a közösségért. A történet szerint a Makóra hazafelé tartó zsidó árusok egy mellettük elhaladó szekéren gyilkosság szemtanúi voltak. Látták, hogy a banditák a áldozatukat ledobják a kocsiról, és továbbhajtanak. A megrémült árusok a testet Makóra vitték, ám a jóhiszemű szemtanúkat jutalom helyett bebörtönözték és megkínozták. Náftáli, a jámbor zsidó nem tudta tovább nézni, ami hitsorsosaival történik, ezért inkább magára vállalta a gyilkosságot. A kivégzését követően nem sokkal fény derült a valódi tettes – a nem-zsidó fuvaros – kilétére is.7
A Tóra egy erős tölgye születik Mádon
Schwartz Ávrahám Jehudá há-Kohén (1824–1883 / 5644. tisri 24.) édesanyja, Hendele (1780–1825) már a kilencedik hónapban volt, amikor mindenki intése ellenére elment a zsinagógába, hogy meghallgathassa az akkori mádi rabbi, Rosenbaum Ámrám (Ámrám Hászidá; 1790–1829 / 5690. hesván 16.)8 sábeszi dróséját. Ráv Ámrám beszéde alatt Hendele asszony zokogni kezdett, mire a körülötte ülő nők rémülten sereglették körbe, de megnyugtatta őket, hogy ezek nem a fájdalom, hanem az ima könnyei – azért imádkozik az Örökkévalóhoz, hogy olyan Talmud-hóhem fiúnak adhasson világot, aki oly gyönyörű beszédeket képes tartani, mint amilyet most is hallottak.9 Az Örökkévaló pedig meghallgatta az igaz könnyek imáját, viszont az asszony nem érhette meg, hogy fia felnőjön.
A mádi árva nevelői, tanítói
Ávrahám Jehudá, vagy ahogy többen nevezték, Ávrahám Léb négy éves koráig az anyai nagymamájához, Szárá Ziszlhez (1761–1834) került Nagykállóba, ahol a kállói rebbe egykori, a Tóra szavától átitatott falak keretezte házában cseperedett – nagymamája ugyanis a kállói cádik özvegye volt, a második házassága révén.10
Ávráham Léb ezt követően visszakerült apjához Mádra, és a héder után az akkori rabbi, Lipschitz Jichák Nátán (1790?–1874 / 5634. ádár 11.) jesivájába került, de tanulmányai félbeszakadnak, miután Ráv Lipschitz Abaújászntóra hívják rabbinak, miután a Semen Rokéáh híres szerzője meghalt.11 Ezután vándorbotot fogott és 1838-ban Pozsonyba indult, hogy a nagy Hátám Szofér mellett tanulhasson,12 majd ezt követően a verbói (Vrbové, Szlovákia) jesivába ment, ahol szmiháját is elnyerte Ráv Löw Benjámin Wolftól (1775–1851 / 5611. ádár II. 2.).13
A bóher évek után visszatért szülőházába, majd feleséget Sátoraljaújhelyen talált magának – a frigyet egyébként az ara, Fejga (született: Ginzler; 1824–1905) még leány korában megálmodta és álomfejtésért az újhelyi csodarabbihoz, a Jiszmáh Moséhez (1759–1841 / 5601. támuz 28.) ment, aki megmondta neki, hogy olyan férje lesz, kinek tudása bevilágítja a világot, mint a Nap világítja a nappalt és olyan fiút fog szülni, aki olyan fényes lesz, mint az éjszakát fényesítő Hold.14
A második mádi jesiva
Reb Ávrahám Léb 1845-ben családjával visszatér Mádra. Itt született második gyermekük, a későbbi utódja, Schwartz Náftáli há-Kohén (1846–1896 / 5657. kiszlév 12.), aki nevét a híres ropsitzi rebbe, Náftáli Cvi Ropschitz (1760–1827 / 5587. ijár 11.) után kapta,15 aki figyelemfelkeltő módon pontosan ugyanakkor halt meg, amikor a haszidizmus atyja, a Báál Sém Tov (1698–1760 / 5520. sziván 7.) elhunyt.
Ekkoriban a mádi rabbi Reinitz Nátán Fájtel (1797–1862 / 5622. niszán 9.) volt, aki ezt megelőzően Gyöngyösön szolgált és valójában pihenni, vagyis Tórát tanulni jött Mádra, rabbiszolgálatot már nem akart vállalni, ám tanulásával annyira kitűnt, hogy a mádiak ragaszkodtak ahhoz, hogy rabbijuknak megválasszák – azt beszélik, hogy amikor Ráv Nátán Fájtel meghalt, akkor a liszkai csodarabbi, Friedman Cvi Hirsch (1808–1874 / 5634. áv 14.) álmából riadt fel, melyben azt látta, hogy az egyik „lámed-váv cádik”16 elhunyt. Másnap, mikor sürgönyt kapott, hogy a mádi rabbi halott, csak akkor értette meg az álmát.17
Nem meglepő hát, hogy Reb Ávrahám Léb szívesen tanult és töltött időt a mádi rabbival, viszont az ő tudásának fénye sem került a háttérbe és egyhamar bóherek kezdtek sorakozni körülötte, így hát saját jesivát is nyitott Mádon.18
Meghatározó találkozás
1849-et írtak, amikor a híres szanzi (Nowy Sącz, Lengyelország) rebbe, Hájim Halberstam (1793–1876 / 5636. niszán 25.) látogatást tett Mádon. A faluban két imahely volt: egy a zsinagógában, ahol askenáz rítus szerint imádkoztak és volt egy kisebb haszid imaház is, ahol szefárd volt az imarend, amit a szanzi rebbe is követett, de mivel vendég volt, ezért úgy érezte, hogy a többséget megtisztelve a zsinagógában tölti a sábeszt.
Ekkor találkozott először Reb Ávrahám Jehudá és a szerény híresség, a szanzi rebbe és ekkortól kezdve töltött a mádi Talmudtudós minden Sávuotot a Szanzer Rebbe házában. A különleges szanzi tanulásokon a rebbe szerint egyedül a számára kedves Reb Ávrahám Léb volt az egyetlen, aki megértette a tanítások lényegét.19 Nem csoda hát, hogy a rebbe sokszor csak, mint az „Ungarischer gáon”-t emlegette, ezzel utalva arra, hogy Reb Ávrahám Léb tudása magasan a Magyarországon élő gáonoké fölé emelkedett.20
Beregszászi próbatétel
1861-ben egy beregszászi (Berehove, Ukrajna) küldöttség érkezett Reb Ávrahám Lébhez, akik felajánlották neki az ottani rabbiszéket és habár ő nem igazán szerette az ötletet se, hogy tudását pénzre váltsa és hivatalos rabbiállást vállaljon, amikor megtudta, hogy a Szanzer Rebbe bíztatására választották meg, mégis elvállalta a hivatalt.21
Ráv Ábrahám Léb beregszászi rabbisága viszont nem volt minden gondoktól mentes, ugyanis a város dájánja, egy Frankel Mose Áháron nevű rabbi végig ellenségesen viseltetett vele szemben, és ebben követőire is talált, ugyanis befolyásos, gazdag családból való volt. Amikor Reinitz mádi rabbi visszaadta lelkét az Örökkévalónak, akkor a mádi zsidók felkeresték, hogy vállaja el a szerény hegyaljai rabbiszéket, melyet örmmel el is fogadott volna, de inkább a nehezebb utat választotta, és Beregszászon maradt.22
Ha pedig az ellenséges dáján nem lett volna elég, akkor még az is fokozta a főrabbi boldogtalanságát, hogy egyre többen választották az asszimiláció vallást és tradíciót tagadó útját, mely ellen ő minden tőle telhető eszközzel harcolt, ezért 1865-ben részt vett a nagymiályi (Michalovce, Szlovákia) rabbigyűlésen is, mely a zsidó valláson belüli reformok terjedése ellen próbált tenni.23
A sok megpróbáltatás az egészségét károsította meg, Bécsben életmentő műtétet végeztek el rajta. Távollétében pedig fia, Ráv Náftáli vállalta át a feladatokat.24
Visszatérés Mádra
Miután 1880-ban Blum Ámrám (1834–1907 / 5667. elul 26.) mádi rabbit Husztra (Huszt, Ukrajna) hívták, a mádi zsidókban újból felgyúlt a remény, hogy talán most sikerül rávenniük Ráv Ávrahám Lébet, hogy rabbijukként térjen vissza Mádra. A sok évtizedes türelem pedig meghozta gyümölcsét: Ráv Schwartz végre igent mondott, és 1881-ben, niszán hónapban, még Peszáh előtt elfoglalta a mádi rabbiszéket.25
Beiktatásának napján a rabbi elmondta közösségének, hogy most biztosan sokan azt gondolják, hogy a mádi rabbiszék a beregszászi után visszalépést jelent, hiszen úgy tartja a hagyomány is, hogy az Örökkévaló akkora részét engedi a Tórának kiviláglani, amekkora a közösség… és habár Beregszászon sok zsidó élt, azok összesen még sem értek fel a mádi zsidók jámborságával,26 így ebben az esetben ez neki valóságos előrelépés! Amikor valaki ez után mégis félve feltette kérdését, hogy mi a biztosítékuk, hogy Ráv Ávrahám Léb nem hagyja őket magukra, akkor a rabbi komolyan így felelt: „három szűk évig foglak benneteket szolgálni”. Szavai pedig prófétikusak voltak; alig három évvel később megtért Teremtőjéhez.27
A „Kol Árjé” örökség
Schwartz rabbi ragyogó elméjét majdnem másfél évszázad után is tovább sugározza a Kol Árjé (Szilágysomlyó, 1904) címen megjelent könyve – ami után sokan utalnak rá ezzel a névvel. A holokauszt után egyik túlélő unokája, Ráv Ehrenreich Eliezer (1922–2013 / 5774. hesván 9.) az Egyesült Államokba költözött, ahol megalakította a Machon Kol Aryeh nevű központot, ahol majdnem száz kiadványt jelentetett meg újból, melyek kézirat vagy könyv formában menekültek meg a náci pusztítástól.28 A Machon intézetet ma Ráv Eliezer egyik fia, Naftali Ehrenreich rabbi vezeti.
2004-ben Lakewood, New Jersey-ben felépült az elszármazott mádi közösség zsinagóga és tanháza, melybe beépítettek a Mádon éppen akkor felújítás alatt álló zsinagóga köveiből is néhányat.29
Most pedig Kol Árjé ükunokája, Moshe Peretz Schwartz rabbi felújíttatja nemcsak az ohelt, hanem a bejáratnál emeletes imaházat építtet külön résszel nők és férfiak számára, továbbá, szintén itt kóser teakonyhát is kialakítanak. Mivel Ráv Ávrahám Léb kohanita származású volt, az apai ágon leszármazottakat is köti a temetőlátogatásnak kohanitákra vonatkozó komoly szabályai, ezért mind az ohel, mind az imaház egy falrésze üvegből kerül kialakításra, hogy a sírhoz zarandokoló kohaniták is kényelmesen tudjanak imádkozni és láthassák a nagy rabbi mácéváját is. A jelentős beruházás teljes befejezése 2019 januárjában várható.30
Cseh Viktor írása
1 Krajewska, Monika, A tribe of stones – Jewish cemeteries in Poland (Warsaw: Polish Scientific Pub., 1993), 22. o.; 2 1Móz. 23:7-9. – Bernstein Béla rabbi fordításában.; 3 Epstein, Mosha, Tahara manual of practices – including Halacha decisions of Harav Hagaon Moshe Feinstein (Lexington: Chevra Kadisha Zichron Shabtai Leib of Greater Bridgeport, 2016), 55. o.; 4 „Tombs of Bratislava Rabbis” (Internetoldal: http://www.chatamsofer.sk/tombs/ [2018]); 5 „Adar 7-ike Nagykállóban”, in: Zsidó Ujság (1931), 7. évf. 9–10. szám, 1. o.; 6 „A kállói beléptidíjakról”, in: Zsidó Ujság (1929), 5. évf. 13. szám, 4. o.; 7 Bakos András, „Így üzennek a túlvilágra” (2016) (Internetoldal: https://www.delmagyar.hu/mako_hirek/igy_uzennek_a_tulvilagra/2467132/ [2018]); 8 Reinman, Yaakov Yosef, The Roar of a Lion – The life and times of the Kol Aryeh (Jerusalem: Feldheim, 2011), 50-51. o. A továbbiakban, mint: Reinman, T. R. O. A L.; 9 Kinstlicher, Mose Alexander Zusa, (szerk.), Hodes Behodso Luah 5759 – Joma dehilula sel geone Erec Hagar (Bne Brak: Zikaron Mifal Lehancahat Jehadut Hungaria, 1998), 75. o.; 10 Reinman, T. R. O. A L., 51. o.; 11 Szász Stessel, Zahava, Bor és tövisek Tokaj-Hegyalján – Abaújszántó zsidó közösségének története (Budapest: Noran Libro, 2013), 131-133. o.; 12 Reinman, T. R. O. A L., 21-42. o.; 13 Reinman, T. R. O. A L., 89. o.; 14 Reinman, T. R. O. A L., 59. o.; 15 Reinman, T. R. O. A L., 70. o.; 16 A Talmud – Szánhedrin 97b és Szukka 45b – szerint 36 igaz ember vállán nyugszik a világ, rájuk utalunk a „lámed-váv” elnevezéssel, mely a szám héberbetűs számértékének kiolvasása; 17 Reinman, T. R. O. A L., 74-75. o.; 18 Reinman, T. R. O. A L., 77-78. o.; 19 Reinman, T. R. O. A L., 81-83. o.; 20 Reinman, T. R. O. A L., 100. o.; 21 Reinman, T. R. O. A L., 90-91. o.; 22 Reinman, T. R. O. A L., 94-99. o.; 23 Köves Slomó, Zsidó szakadás – Hamburgtól Nagymihályig (Budapest: Noran Libro, 2009), p. 170.; 24 Reinman, T. R. O. A L., 195-203. o.; 25 Reinman, T. R. O. A L., 237. o.; 26 Összahasonlításképpen: 1880-ban Beregszászon 1795 fő, Mádon pedig mintegy fele annyi, 882 fő alkotta a zsidó közösséget. Forrás: Kepecs József dr., (szerk.), A zsidó népesség száma településenként (1840-1941) (Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 1993), 96.; 368. o.; 27 Reinman, T. R. O. A L., 243-244. o.; 28 Gesser, Yosef, „Harav Eliezer Ehrenreich, The Mahder Rav, zt”l” (2013) (Internetcím: https://hamodia.com/2013/10/14/harav-eliezer-ehrenreich-the-mahder-rav-ztl/ [2018]); 29 Reinman, T. R. O. A L., 18-19. o.; 30 Köszönet Frank Mariannak, a mádi Csodarabbik Útja Fogadó vezetőjének a projektről való beszámolójáért.
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 113. szám – 2018. december 3.