Egy amerikai házaspár elhatározta, hogy meglátogatják a világ még életben lévő holokauszt-túlélőit. Két feladatot tűztek ki maguk elé: felmérni a gyakran nehéz körülmények között élő, idős emberek szükségleteit és fényképet készíteni róluk.
Kavod (tisztelet) néven alapítványt is létrehoztak, melynek Amy az egyetlen fizetett alkalmazottja. „Ez a munka megtiszteltetés a számunkra. Megtiszteltetés találkozni velük, meghallgatni a történetüket és tanúságot tenni a sorsuk mellett és különösen nagy megtiszteltetés egy kis változást hozni az életükbe” – mondta Amy.
A Denverben élő házaspár eddig 800 túlélőt fotózott le, az alapítvány pedig több mint ezer embernek nyújtott támogatást. Eddig 37 országban jártak és olyan városokban kerestek túlélőket, mint Prága, Krakkó vagy akár Tokió.
„Nagyszerű, jókedvű, elégedett emberekkel találkozunk, akik gyermek- vagy fiatalkorukban rettenetes dolgokon mentek keresztül. Eleinte fekete-fehér képeket készítettem, de rám szóltak, hogy ez túl szigorú és komor jelleget kölcsönöz a képeknek és inkább úgy fényképezzem le őket, ahogy valóban látszani akarnak. Ezért váltottam színes képekre. A fotózásnál egy egyszerű, kisméretű kamerát használok, mert a nagy, professzionális felszerelés nyomasztóan hatna” – mondta John.
Az alapítvány ötlete akkor született, amikor Johnt felkérte a Chicago mellett, Skokiéban működő holokauszt-múzeum, hogy fotózzon le túlélőket. Három nap alatt 65 emberről készített felvételeket, s eközben nagyon közel került hozzájuk. Később egy barátja kérte meg rá, hogy édesapjáról készítsen képeket. Az idős férfi holokauszt-túlélő volt, de sohasem beszélt az átélt borzalmakról. A fotózás hatására azonban megnyílt, és elmesélte a történetét. John ekkor találkozott Amyval és hamarosan összeházasodtak. Az alapítványt már együtt hozták létre.
„Eleinte az otthonaikban látogattuk meg a lefényképezni kívánt embereket. Ha egy idős asszonyt fotóztunk, mi sem volt természetesebb, mint hogy étellel kínáljon. Mint a saját nagymamám. Egyszer, valahol Orlandóban, egy túlélő a hűtőszekrényéhez vezetett. Kinyitotta az ajtót és kiderült, hogy szinte teljesen üres. Mivel abban a hónapban meg kellett javíttatni a légkondicionálóját, az élelmiszereken volt kénytelen spórolni” – mondta Amy.
Ez az élmény döbbentette rá őket, hogy a túlélők jelentős része (a felmérések szerint egyharmada) szegénységben él. Az Egyesült Államokban élő mintegy 100 000 túlélő 61%-a évi 23 000 dollárnál kevesebb pénzből gazdálkodik. A legtöbbjük kap még valamilyen kiegészítést az államtól vagy valamilyen alapítványtól, ám ha hirtelen valamilyen nagyobb kiadásra kényszerülnek, nincsenek tartalékaik, amiből fedezni tudnák a többletkiadást. Ez az oka annak, hogy az élelmiszereken és a gyógyszereken spórolnak.
A házaspár e felismerés hatására hozta létre a Kavod alapítványt, mely különböző nagyáruházakba szóló ajándékutalványokat juttat a rászorulóknak. „Azért ezt a formáját választottuk a támogatásnak, mert ajándékutalvánnyal bárki vásárolhat, így rájuk sem néz ferde szemmel senki”.
Mielőtt valakinek segítséget nyújtanának, csupán három dolgot vizsgálnak meg: mi a pontos helyzet, túlélőről van-e szó és mennyi támogatásra van szükség. Ezt követően három napon belül eljuttatják a segítséget a rászorulónak. „Rájöttünk, hogy gyakran túlságosan bonyolult a számukra, hogy támogatást igényeljenek, ezért igyekeztünk a lehető legegyszerűbb eljárást kidolgozni” – mondta Amy.
A házaspár figyelemmel hallgatja a túlélők történeteit, és ez nem mindig könnyű. „Vannak felemelő napok, de néha alig térek magamhoz este a szállodában. Sok könyvet elolvasunk a témában. Mostanában csak olyan könyvet veszek a kezembe, mely az általunk meglátogatott túlélők történetéről szól. Sok emberrel a fotózás után is kapcsolatban maradunk” – mondta John.
A világot elborító gyűlölethullám és a növekvő antiszemita incidensek miatt Amy és John úgy érzi, hogy küldetésük még fontosabb, mint valaha. Folyamatosan úton vannak, gyakran hetente új országba utaznak. A nyáron Izraelben lesznek és az ottani túlélőket látogatják meg.
„Addig folytatjuk, amíg élnek közöttünk holokauszt-túlélők. Legfeljebb 10-15 évünk maradt erre a feladatra” – mondta John.
zsido.com
Forrás: JPost