A legesélyesebb republikánus jelölt pár hete nem határolódott el egyértelműen egy szélsőséges támogatótól, és ezzel azt üzente, elfogadja akár rasszista körök támogatását is. Rosszul tette. A republikánus zsidó szavazók ugyanis emlékezhetnek arra, hogy KKK nemcsak a feketéket üldözte.

Könnyű az izraeli zsidóknak: a távolból túltehetik magukat olyan jelenségeken, amik főként az amerikai zsidó szavazóknak okoznak gondot. Így, mint arról beszámoltunk, többségük a jobboldalt támogatná (34%), kisebb részben a demokratákat (28%), a legvitatottabb jobboldali jelöltet pedig meggyőző többségük (61%) Izrael-barátnak tartja.

Természetesen maga Donald Trump is így látja magát: a zsidó unokákkal rendelkező jelölt egy februári izraeli lapinterjúban önmagát “Izrael legnagyobb barátjaként” aposztrofálta, március végén, a befolyásos amerikai zsidó lobbiszervezet, az AIPAC konferenciáján pedig hitet tett Jeruzsálem egysége mellett, és megígérte, hogy ha elnök lesz, át is költözteti oda az amerikai nagykövetséget. Elmozdult korábbi, zsidó körökben meghökkenést okozó álláspontjáról, mely szerint ő “neutrális” maradna az izraeli-palesztin konfliktusban, és egyértelműen a zsidó állam pártjára állt.

Igen ám, de az öntörvényű, a kampányban számos szélsőséges kijelentést tevő ingatlanmilliárdost máig kísérti az egyik legkínosabb médiaszereplése. A CNN február végi műsorában a jelölt a műsorvezető sokadszori rákérdezésére sem volt hajlandó elhatárolódni az egyik legszélsőségesebb amerikai politikus nyilvános támogatásától. A fehér felsőbbrendűséget és antiszemitizmust hirdető David Duke, aki 1989-93 között a Képviselőház tagja, még korábban évekig a Ku Klux Klan egyik vezetője volt, egy rádióinterjúban kijelentette, Trump ellen szavazni “örökségünk elárulása” volna.

Trump a CNN-ben nem is értette a felvetést, közölte, hogy nem ismeri Duke-ot meg a fehér rasszistákat. Ez azonban nyilvánvalóan nem volt igaz: 2000-ben, a Reform Párt jelöltjeként dokumentálhatóan éppen azért szakította meg kampányát, mert abban Duke-féle klántagok, neonácik és kommunisták is részt vettek. “Nem akarok része lenni ennek a társaságnak” – jelentette ki 15 évvel ezelőtt. Ráadásul ha, mint az elmúlt hetekben felfedezte, számít a konzervatív zsidóság szavazataira is, dönthetett volna egy markánsabb elhatárolódás mellett is, hiszen a KKK nemcsak  feketékkel szembeni diszkriminációt, de – ez talán kevésbé köztudott – agresszív antiszemitizmust is hirdetett.

Tudnivaló azonban, hogy a KKK manapság a legnagyobb mélypontját éli a negyvenes évek óta, az eleve kisszámú amerikai neonáci mozgalmon belül is csak igen elszigetelt, lokális aktivitást mutat. A Jewish Virtual Library csupán hat, egymással is összekülönbözött helyi szervezetükről tud (más forrás szerint negyven létezik), ezek közül a pennsylvaniai Keystone Knightsról jegyzi meg, hogy feketeellenes és antiszemita hírlevelet terjeszt. Konkrét erőszakban talán a texasi White Camellia ment el a legmesszebb, a kilencvenes években fegyvereket is birtokló szegregációpárti tömörülés házak felrobbantásával fenyegetőzött, illetve egyikük 50 dollárt ajánlott fel fehér iskolás gyerekeknek, ha megvernek egy afro-amerikait.

Az Anti defamation League (ADL) is egyértelműen antiszemitának tartja az 1866-ban alakult KKK-t (“Amerika első terrorista szervezete”), amely információi szerint a fajvédő csoportok közül még mindig a legnagyobb helyi szervezettséggel, összesen 5 ezer taggal rendelkezik. Egy 1994-es osztódási folyamatot követő csendesebb periódus után a klán 2006 után tért újra magához, írja az ADL, megkísérelve meglovagolni az amerikaiak félelmét a melegek házasságától, a kereszténység elleni támadásoktól, a bűnözéstől és főleg a migrációtól.

A fehér szuprematista klán aktív az interneten, de továbbra is tömeggyűléseken, szórólapokon és hírlevelekben ad magáról hírt (a hírhedt fehér lepleket épp Duke cseréltette le hétköznapi, öltönyös viseletre, bár ma újra viselik őket). A szervezet kezdetben csak a feketéket és az őket támogató fehéreket szemelte ki magának, ám a társadalmi változások hatására zsidókkal, melegekkel, spanyolajkú bevándorlókkal, sőt, esetenként katolikusokkal szemben is folytatott hecckampányokat. 

Az antiszemita irányt főként David Duke határozta meg, aki rendszeresen fellép a világ holokauszt-tagadó, neonáci, Izrael-ellenes és palesztinbarát rendezvényein. A KKK fő üzenete azonban hosszú évtizedek óta változatlan: nem szabad, hogy a “fehér” Amerikát arabok, ázsiaiak vagy zsidók irányítsák.

2014-ben pedig eljött a fordulat éve: a klán kitalálta, hogy a nyitás jegyében feketéket, zsidókat és melegeket is vár a soraiba, mert a cél állítólag már nem a fehér felsőbbrendűség, hanem az “erős Amerika.”

Kép: KKK-gyűlés 1979-ben. Fotó: courierpostonline.com