Az Indexen megjelentetett cikkek után személyesen is folytatták a vitát a történészek a szövetségesek szándékairól.

 

Egy heves vitát kiváltó cikksorozat után személyesen is ütköztek az álláspontok arról, hogy a II. világháborúban Magyarország német megszállását a szövetségesek provokálták-e ki, ezzel megpecsételve a magyar zsidók sorsát, vagy a hadihelyzet indokolta a nácik bevonulását, a gyors deportálásokban pedig a hazai közigazgatásé a felelősség.

A Clio Intézet szervezésében, az ELTE Gólyavárban, telt ház előtt tartották meg a történészvitát az utóbbi idők nagy érdeklődéssel fogadott témájában.

Borhi László történész, az Indiana Egyetem oktatója márciusi cikkében írta azt, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia provokálta ki Magyarország német megszállását. Csak áltatták Horthyt a kiugrás lehetőségével, éppen azért, hogy Hitler ezt az ország megszállásával akadályozza meg. Ez azért állt érdekükben, hogy a bevonulással minél több német egységet elvonjanak a normandiai frontról.

Borhi másik állítása ezzel összefüggésben pedig az volt, hogy a szövetségesek pontosan tudták, mi vár a zsidókra a német megszállás után, de ez nem érdekelte őket.

Ungváry Krisztián történész válaszcikkében vitatta Borhi következtetéseit. Szerinte a hadihelyzet, a közeledő szovjetek indokolták Magyarország megszállását, amelyhez egyébként nem vontak el csapatokat francia területről, és nem igazán jelentős erőkkel vonultak ide, mert nem számítottak magyar katonai ellenállásra.

A zsidók sorsát így nem a szövetségesek pecsételték meg, hanem a németek és az őket kiszolgáló magyar közigazgatás.

Borhi László a vitában azzal védte álláspontját, hogy irreleváns Ungváry érvelése, mert a kérdés eldöntésében nem az a lényeg, hogy mi történt, hanem hogy a szövetségesek mire számítottak.

Borhi László beszél, az asztalnál Joó András.

Azt pedig az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában nemrég talált iratok szerinte megerősítik, hogy Roosevelték 10-15 német hadosztály Magyarországra rendelésével kalkuláltak, ami komoly előnyt jelentett volna a szövetségeseknek a nyugati fronton.

Azt, hogy a németek végül csak két hadosztályt tartottak végig az országban, nem tudhatták előre az amerikaiak, akik Borhi szerint végig rosszhiszeműen tárgyaltak a magyarokkal. Pontosan tudták, hogy a magyar területi igényeket nem tudják teljesíteni.

Az amerikaiak 1944. március 16-án ideküldtek egy három fős katonai delegációt, ez volt a Veréb-misszió. A németek azonban, ahogy a korábbi próbálkozásokról, erről is pontosan tudtak, és Hitlernél ezzel telt be a pohár, három nappal később megszállták Magyarországot.

Ez pedig megpecsételte a magyar zsidók sorsát, amivel Borhi szerint a szövetségesek pontosan tisztában voltak, tudták mi vár a zsidókra, mégis csak a saját érdekeiket nézték.

Ungváry szerint éppen hogy a magyarok tárgyaltak rosszhiszeműen a kiugrásról, mert Horthynak valójában Sztálinnal kellett volna egyezkednie.

A történész a Brexithez hasonlította a magyar kilépési próbálkozást, mert több olyan dolgot akartak egyszerre elérni, ami együtt nem működik.

Ungváry Krisztián, az asztalnál balra Gellért Ádám, a Clio Intézet társ-ügyvezetője, középen Joó András, jobbra Borhi László. 

Ungváry szerint a német megszállás elnyújtotta a háború befejezését, ez pedig nem lehetett a szövetségesek érdeke. A vidéki zsidóság ilyen gyors deportálását pedig szintén nem lehet szerinte a szövetségesek nyakába varrni, mert voltak olyan országok, ahol ez sokkal lassabban ment a németeknek, így nem volt magától értetődő ez a következmény, amelyért szerinte a magyar államigazgatást súlyos felelősség terheli.

A cikk itt folytatódik

 

Forrás: neokohn.hu