Régészeti leleltek és irodalmi szövegek egybehangzóan bizonyítják a zsidóság és a jeruzsálemi Templom-hegy mély, törtémnelmi kapcsolatát.

Hatalmas felzúdulást váltott ki Izraelben az az UNESCO-határozat, amelyben egyetlen szó sem esik a zsidó nép és Jeruzsálem, valamint a Templom-hegy között több ezer éve fennálló történelmi kapcsolatról. A tények azonban azt bizonyítják, hogy az UNESCO ebben a határozatában is az arab nacionalizmus szócsöve lett.

  • Mint közismert, az ENSZ közgyűlése 1947. november 29-én elfogadott 181. számú határozata szerint: „Létre kell hozni Palesztinában a független Arab és Zsidó Államot, valamint a Különleges Nemzetközi Igazgatás alatt álló Jeruzsálem városát…”. Az ENSZ és a világ országai emiatt nem ismerik el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, hiszen a határozat szerint egész Jeruzsálemnek (továbbá Betlehemnek) nemzetközi igazgatás alatt kellene állnia. Ha komolyan vennénk a határozatnak ezt a (1.A.3) pontját, akkor Jordánia (és a palesztinok) sem tarthatnak igényt Jeruzsálemre. Tehát a Jordán Waqf a Templom-hegyen és a Palesztin Hatóság Betlehemben szintén „megszálló hatalom”, melynek a működése sérti az ENSZ határozatát.

jerusalem_temple_warning_inscription

  • Régészeti leletek és az ókori történészek leírásai egybehangzó tanúsága szerint kétezer évvel ezelőtt a Templom-hegyen állt a Szentély, melyet i.sz. 70-ben a rómaiak leromboltak és a későbbi évszázadok során az épület gyakorlatilag teljesen megsemmisült. Néhány olyan emlék azonban fennmaradt, ami minden kétséget kizár ez ügyben. Josephus Flavius részletes leírása szerint (A Zsidó Háború V. 5.): „… a dombot a tövétől kezdve hármas fallal vették körül, és ilyképpen meglepően bámulatos műveket alkottak – hiszen századokon keresztül erre fordították a templom egész kincsét, amit az egész világról Istennek felajánlott fogadalmi adományok gyarapítottak -, a szentély felső és alsó területét körfallal övezték, amelynek legalacsonyabb része 300 könyök magas és helyenként még magasabb alapépítményen nyugodott. De ennek az alapnak az egész mélysége nem is volt látható, mert a mélyedéseket javarészt feltöltötték, hogy egy szintre hozzák az utcákkal. Az alépítményhez felhasznált kőtömbök nagysága egyenként 40 könyöknyi volt. Pénz bőven akadt, és a nép is vállvetve buzgólkodott, úgyhogy elképzelhetetlenül nagy igyekezettel és szívós kitartással sikerült az idők folyamán olyan művet létrehozni, amelynek megalkotását régente remélni sem merték volna. Ezekhez az alapzatokhoz méltók voltak az épületek is. Valamennyi csarnok kettős volt, és mind 25 könyök magas oszlopokon nyugodott, amelyek vakító fehér márványból voltak, véges-végig cédrusfa-lemezekkel borítva. A drága anyag, a művészi kidolgozás és az ízléses összeállítás felejthetetlen látványt nyújtott, de sem festő ecsetje, sem szobrász vésője nem díszítette kívülről az építményt. Az oszlopcsarnokok szélessége 30 könyök volt, és egész kerülete, az Antonius-várral együtt, hat stadion. A fedetlen szabad térséget mindenféle színű kőlapokkal kövezték ki. Ha az ember áthaladt az udvaron, három könyök magas, művészien kidolgozott kőkorláthoz érkezett, amely a másik templomudvart övezte. Ezen egyenlő távolságban oszlopok sorakoztak, amelyek részben görög, részben latin nyelven a szentség törvényét hirdették, vagyis, hogy idegennek tilos a szentélybe lépnie: mert ez volt a neve a második templomhelyiségnek, amelyhez az elsőből 14 lépcsőfokon kellett felmenni. „

partition-plan-un-map

  • Természetesen ma is látható ez a hatalmas kőfal, mely a Templomhegyet körülveszi. 1871-ben Clermont-Ganneau francia régész Jeruzsálemben egy görög nyelvű kőtáblát talált, amely pontosan megfelel Josephus Flavius leírásának. Ez a kőtábla az Isztanbuli Régészeti Múzeumban látható. 1936-ban egy ugyanilyen táblának a töredékét találták meg, melyet Jeruzsálemben az Izrael Múzeumban lehet megtekinteni. Josephus Flavius egy másik helyen (A Zsidó Háború IV 9. 12.) így ír le egy helyszint Jeruzsálemben: „…ahol ősi hagyomány szerint szombat előestéjén egy pap kürtszóval hirdeti az ünnep kezdetét, másnap este pedig a végét…” Ezt a leírást teljes mértékben alátámasztja az a lelet, melyet 1968-ban fedezett fel Benjamin Mazar izraeli régész a Templom-hegy déli fala mellett. Egy mintegy 80 centiméteres kődarabról van szó, melyen jól olvasható két héber szó התקיעה לבית, azaz a „kürtszó helye”.

shabat-trumpeting

  • Érdekes módon az arab hagyomány egyáltalán nem tagadja a jeruzsálemi Templom-hegy és a zsidóság kapcsolatát. Például Al-Mukaddaszi (945-1000) arab földrajztudós a következőket írja: Az „Al Aksza” mecset a szent város délkeleti sarkában fekszik. Az alapját képező kövek, (a külső falon) melyeket Dávid építtetett, hossza mintegy tíz könyök, vagy valamivel kevesebb. Ezeket finoman cizellálták és pontosan összeillesztették és a lehető legkeményebb anyagból készültek. Később Abd El-Malik kalifa ezekből a kisebb, de szépen kidolgozott kövekből falat emelt, melyet lőrések díszítenek.” Bár Al-Mukaddaszi valószinüleg téved, hiszen a ma is látható falakat Nagy Heródes idejében építették, mégis világos, hogy természetesnek veszi: a Templom-hegyen először zsidók építkeztek, majd az iszlám időkben később ezt kiegészítették.

Dan Diamant

Képek: Wikipedia

Megszakítás