Több száz gyermek megmentője: Andrée Geulen

Még a szülőknek sem árulta el, hova bújtatja a gyerekeiket.

A húszéves Andrée Geulen-t, aki egy brüsszeli iskolában tanított, korábban egyáltalán nem foglalkoztatta a zsidókérdés. Amikor 1942 nyarán néhány tanítványa Dávid-csillaggal a ruháján jelent meg az iskolában, mélységesen felháborodott a gyerekek megbélyegzésén és megalázásán, ezért az egész osztályát köpeny viselésére kötelezte – zsidókat, nem-zsidókat egyaránt –, hogy így tüntessenek a sárga csillagok viselése ellen.

Miközben tanári állását nem adta fel, Geulen központi aktivistája lett a Comité de Défence des Juifs (Zsidó Védelmi Egylet) nevű titkos szervezetnek, miután találkozott annak zsidó tagjával, Ida Sternóval. Ebben a szervezetben zsidók és nem-zsidók fogtak össze annak érdekében, hogy zsidó gyermekeket bújtassanak el, és mentsenek meg a deportálástól és a haláltól. Geulennek el kellett hagynia otthonát, és Claude Fournier álnéven a zsidó gyermekek mentésében is szerepet játszó iskolába költözött. Az volt a feladata, hogy meggyőzze a szülőket, váljanak meg a gyermekeiktől, hogy búvóhelyre juttathassák őket. Ezután vitték át a gyermekeket azokhoz a családokhoz, akik menedéket nyújtottak számukra. Továbbra is tanított a Gaty de Gamont iskolában, ahol az igazgatónő, Odile Ovart indítványa alapján 12 zsidó diákot rejtegettek.

1943.májusában, valószínűleg egy feljelentés nyomán, az iskolát az éjszaka közepén átkutatták a németek. A diákokat brutális módon rángatták ki az ágyukból, hogy azonosítsák őket. A kutatást szándékosan pünkösdre időzítették, amikor a keresztény gyerekek hazamentek a családjukhoz, és csak a bújtatott gyerekek tartózkodtak az intézményben. A tanárokat kihallgatták. Amikor Andrée Geulent megkérdezte az egyik német katona, hogy nem szégyelli-e magát, amiért zsidókat tanít, ő így vágott vissza: „Talán maga nem szégyelli-e magát, hogy zsidó gyermekek ellen harcol?” Szerencsére sikerült elkerülnie a letartóztatást, de az igazgatónőt és a férjét elhurcolták, ők egy koncentrációs táborban vesztették életüket. Mindketten a Világ Igazai közé tartoznak. Geulen még azon az éjjel elhagyta az iskolát, és elindult, hogy figyelmeztesse zsidó diákjait a rájuk leselkedő veszélyre.

A történtek nem tántorították el Geulent, aki kiterjesztette ellenálló tevékenységét. Ida Sternóval együtt béreltek lakást, a mentő szervezetekkel titkos postaládák útján tartották fenn a kapcsolatot. A háború végéig Geulen több száz gyereket bújtatott el családoknál és kolostorokban, eredeti nevükről és búvóhelyükről kódolt listát vezetve. Ez tette lehetővé, hogy a háború végével a gyermekek visszatérjenek a családjukhoz, illetve rokonaikhoz. „Még ma is könnyezem, ha azokra a percekre gondolok, amikor gyerekeket kellett a szüleiktől átvennem, különösen, amikor 2-3 éves kicsikről volt szó, anélkül, hogy megmondhattam volna a szülőknek, hova viszem őket.” – nyilatkozta egyszer.

Ida Sternót 1944-ben letartóztatták, és Malines-ba szállították. Andreé Geulen egészen a háború végéig folytatta a mentőtevékenységet. Utána a kódolt listák segítségével igyekezett a gyerekeket közeli, vagy távolabbi rokonaikhoz visszajuttatni, és még a bujkálva töltött időszak részleteiről is beszámolt a családoknak. „Gyermekei” közül sokakkal évtizedeken át fenntartotta a kapcsolatot.

1989-ben Andrée Geulen bekerült a Világ Igazai közé. 18 évvel később, amikor ismét Izraelbe látogatott egy konferenciára, mely a Belgiumban bújtatott gyermekekről szólt, a Jád Vásemben tiszteletbeli izraeli állampolgárságot kapott.

Forrás: Jád Vásem