A zsidó nép küzdelmeinek félelmet nem ismerő krónikása egyszerre közvetítette és formálta a történelmet.

Három héttel ezelőtt elhunyt manhattani otthonában Ruth Gruber, aki egyaránt dokumentálta Sztálin gulágjait, a náci Németország életét és az Exodus hajó hírhedt elfogásának történetét 1947-ben. Gruber tanúnak tartotta magát, munkájával gyakran átlépte az újságíró és az emberjogi aktivista közti határt, nemcsak hírt adva a XX. század legfontosabb történéseiről, de formálva is azokat.

Több mint hét évtizeden át tudósította az amerikai közönséget az európai és a közel-keleti eseményekről. 19, elsősorban saját élményein alapuló könyvet írt. 1947-ben Jeruzsálemben tartózkodott, hogy egy ENSZ-konferenciáról tudósítson, amikor arról értesült, hogy egy túlterhelt, 4515 zsidó menekültet – nagyrészt árvákat és holokauszt-túlélőket – szállító, Exodus nevű hajót az angolok elfogtak. Azonnal a haifai kikötőbe sietett, hogy hírt adjon az eseményekről. Mivel Gruber számos hírügynökségnek szolgáltatott híreket, a borzalmas helyzetet és annak következményeit is dokumentálta, és a hír hamar elterjedt. Részben gyors és akkurátus híradásának is köszönhető az a nagy nemzetközi visszhang, amely része volt az izraeli függetlenség kikiáltásához vezető útnak.

Az Exodus és utasai
Az Exodus és utasai
Számos nagy New York-i lapnak dolgozott (The New York Herald Tribune, The New York Post, The New York Times). Tudósítója volt a nürnbergi pernek, az izraeli függetlenségi háborúnak, és ő kísérte 1952-ben izraeli útjára Eleanor Rooseveltet. Empatikus készsége, saját bevallása szerint, abból eredt, hogy büszke volt zsidóságára és arra, hogy újságíróként feladata van.

Családegyesítés 1951-ben, Haifán
Családegyesítés 1951-ben, Haifán
„Két eszközzel harcoltam az igazságtalanság ellen: szavakkal és képekkel, az írógépemmel és a fényképezőgépemmel.” – mondta 2001-ben egy előadásán. – „20 éves koromtól fogva úgy éreztem, hogy harcolnom kell a gonosz ellen. Soha nem voltam megfigyelő. Át kell élnem a történetet azért, hogy meg tudjam írni.”

Ruth Gruber Alaszkában, 1941-ben. Sztálin gulágjait és a náci Németországban folyó életet egyaránt dokumentálta
Ruth Gruber Alaszkában, 1941-ben. Sztálin gulágjait és a náci Németországban folyó életet egyaránt dokumentálta
Ruth Gruber Brooklynban született 1911. szeptember 30-án. Szülei, David és Gussie Gruber kelet-európai zsidó emigránsok voltak. A fiatal Gruber kiváló tanuló volt, és különleges érdeklődést mutatott mind a zsidóság, mind a német kultúra iránt. 15 éves korában végezte el a középiskolát, 18 évesen az egyetemet. 19 éves volt, amikor mester fokozatot szerzett a Wisconsini Egyetem német szakán. 20 évesen doktorált. 1932-ben, Hitler hatalomra jutásának hajnalán beutazta Németországot, látta az antiszemitizmust, részt vett náci felvonulásokon, egyszer még Hitlert is hallotta beszélni. Ezután a Szovjetunióból tudósított. Szibéria felé tartó útján ezt jegyezte le: „Egy történelmi pillanat sűrűjében vagyok. Egy korszak alakul éppen körülöttem.” A kicsi, törékeny, hegyes állú nő kirítt a transz-szibériai vasúton utazó kulákok és katonák közül. Németországi és Szovjetunióbeli élményeiről könyveiben számolt be.

1944-ben Roosevelt elnök képviseletében 984 menekültet kísért egy lélekvesztőn az Atlanti-óceánon keresztül a nácik által megszállt országokból biztos helyre, Amerikába. A köztük levő zsidó menekülteket – ez volt a zsidók egyetlen nagyobb csoportja, mely a II. világháború alatt menedéket kapott Amerikában – Roosevelt vendégeknek állította be, és Gruber lobbi tevékenységének köszönhetően két évvel később letelepedési engedélyért folyamodhattak. Amikor megtudta, hogy zsidó menekülteket próbálnak Amerikába vinni „azonnal letettem a reggelimet, és az irodába mentem. Találkoznom kell az államtitkárral, mondtam. Valakinek oda kell mennie, és fognia kell a kezüket. Rettegni fognak.” A valaki végül ő maga lett. Élményeit szintén könyvben örökítette meg.

Zsidók keresnek menedéket egy zsinagógában az 1985-ös etiópiai polgárháború során
Zsidók keresnek menedéket egy zsinagógában az 1985-ös etiópiai polgárháború során
Grubernek két gyermeke született. Életéről 2010-ben dokumentumfilm is készült Ahead of Time címmel. Késői éveiben is írt cikkeket, könyveket és sokfelé adott elő. Utolsó könyvét 2007-ben adta ki. Ahogy mondta: „Mindig tudtam, hogyan kell a megfelelő időben a megfelelő helyen lenni. Amikor csak láttam, hogy zsidók vannak veszélyben, tudósítottam az esetről.” Más alkalommal pedig így nyilatkozott: „Azt gondoltam, hogy ahol igazságtalanság van, ott kell harcolnunk ellene, és mi lenne alkalmasabb eszköz erre, mint az újságírás? Kis, körülbelül egykilós Hermes írógépem mindig nálam volt, valamint a két fényképezőgépem is.”

2011-ben, New Yorkban
2011-ben, New Yorkban
Munkássága elismeréseképpen zámos kitüntetést kapott, többek közt a Simon Wiesenthal Központtól.

Emléke legyen áldott!

Forrás: NYT és vosizneias