Jom kipur az „Engesztelés Napja”, az „összes bűnünk végső bocsánata és elnézésének” csúcspontja. Az engesztelés héber neve, kápárá, nem csupán azt jelenti, hogy a vétkes nem fog bűnhődni vétkei miatt, hanem azt is, hogy lelke megtisztul a bűn okozta szellemi szégyenfoltoktól. Amikor őszinte tsuvával (megtéréssel) fordulunk az Örökkévalóhoz, változásunk folyamata megtisztít, sőt át is alakítja a bűneink okozta nemkívánatos szellemi hatásokat. Magyarázatra szorul azonban, hogy mindez miképpen lehetséges pusztán azáltal, hogy a naptárban elérkeztünk Jom kipur napjához. Mivel magyarázható, hogy ekkora változást idéz elő bennünk egy nap?
Rabbi Jehudá, a fejedelem szerint Jom kipur napján a bűnös bűnbocsánatot nyer, függetlenül attól, hogy megbánta-e vétkeit, mivel „a nap maga (icumo sel jom) engesztelést nyer.” A legtöbb bölcs nem értett egyet ezzel, és úgy tartotta, hogy Jom kipur csakis azoknak nyer bocsánatot, akik megbánták vétkeiket. (Sávuot 13a.)
Azonban még ezek a bölcsek is elismerik magának a napnak az erejét, hiszen kijelentették, hogy Jom kipur napján azokért a bűnökért is bocsánatot nyerhetünk, melyeket más napokon nem tudunk megbánni teljességgel. A különbség tehát Rabbi Jehudá, a fejedelem és a bölcsek véleménye között az, hogy a bölcsek szerint „a nap maga” csak arra vonatkozik, aki a tsuvá által megnyitotta szívét a különleges nap hatása előtt. Ezzel szemben Rabbi Jehudá, a fejedelem szerint magának a különleges napnak a hatása oly erős, hogy még tsuvá nélkül is engesztelést nyer.