Egy rabbi gondolatai arról, mikor segít a hallgatás megőrizni a zsidó identitást, és mikor jön el az idő felemelni a hangunkat.
Nemrég egy férfi kérdezett tőlem valami nagyon személyeset. Elmondta, hogy a barátja egy nagy cégnél dolgozik, jó pozícióban, azonban a kollégái előtt nem beszél a zsidóságáról. Attól tart, hogy a főnöke nem kedveli a zsidókat, és úgy érzi, könnyebben boldogul, ha ezt az oldalon elrejti. Péntek délután például korábban távozik, amikor a csapat „sörözni” megy, és azt mondja, csak azért nem csatlakozik, mert nem iszik alkoholt. Úgy gondolja, ha kimondaná, hogy a szombat miatt megy haza, azt nem fogadnák el. Azt kérdezte, hogy ez helyes dolog-e?
Eszter története
A rabbinak – különösen olyannak, aki közösséget vezet – ritkán adódik lehetősége nem zsidónak tűnni. De nem is biztos, hogy a barátja valóban a munkahelye miatt rejti el, ki is ő valójában. Lehet, hogy épp azért hallgat, hogy megőrizhesse a zsidóságát.
Van erre egy nagyon ősi, nagyon mély előképünk, Eszter királyné története.
Eszter egy egyszerű, tiszta lelkű zsidó lány, akaratán kívül került Áchásvéros, a perzsa uralkodó palotájába. Mordecháj, a korszak egyik legnagyobb bölcse, kifejezetten azt tanácsolta neki, hogy ne árulja el származását. Nem azért, hogy jobban boldoguljon királynőként. Eszter volt az, aki mindent megtett, hogy ne kelljen hozzámenni a királyhoz. Aligha örült volna, ha kiderül a zsidósága, és emiatt elutasítják.
Mordecháj tudta, hogy ha Eszter nyíltan vállalja a hitét, a palotában nem engedik majd, hogy megtartsa. A titok viszont lehetőséget adott neki arra, hogy úgy élhette meg a micvákat, hogy közben senki sem gyanakodott.
A kóser étkezést egy „új, különleges diétával” oldotta meg, így csak magvakat és zöldségeket kért. A szombat megtartását pedig úgy, hogy hét különböző szolgáló gondoskodott róla és egyikük sem látta két különböző napon, így senkinek sem tűnt fel, hogy a hetedik napon nem végez munkát.
Eszter a hitet őrizte. Csöndben, elrejtve, mégis kitartóan. Sok zsidó élt így az évszázadok során, mert nem volt más választása.
A zsidó identitás elrejtése
Lehetséges, hogy a kérdező barátja is hasonló helyzetben van. Könnyű volna azt mondani neki: vallja meg nyíltan zsidóságát, vagy keressen másik állást. De nem mindenki áll olyan erős lábakon, nem minden környezet biztonságos. Néha a csend nem gyávaság, hanem bölcs önvédelem és a saját zsidóságunk megőrzésének eszköze.
De Eszter története folytatódik. Amikor Áchásvéros aláírta a zsidók elleni halálos rendeletet, Mordecháj így szólt hozzá: „Talán épp azért kerültél ide, hogy megmentsd a népedet.” Ez volt az a pillanat, amikor Eszternek fel kellett fednie a kilétét. És tudjuk, hogy ezzel a bátorsággal megmentette népét a haláltól.
Nem kell csendben maradni
Mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor nem maradhatunk csendben. Amikor valaki gúnyos megjegyzést tesz a zsidókra. Amikor egy jelentkezőt a származása miatt utasítanak el. Amikor Izraelt igaztalan vádakkal illetik. Olyankor a hallgatás már nem védelem, hanem tagadás lenne. És ott megszólal bennünk az Eszter-féle hang:
„Most kell kiállnom a népemért.”
Legyen ehhez mindenkinek ereje, bölcsessége és ismerje fel a megfelelő pillanatot.
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.