Az edény, melyet most bemutatunk, a külső szemlélő számára egy gazdagon díszített és a szemnek kellemes teáskanna, belül azonban olyan meglepetést tartogat, melyet senki nem tudna elsőre kitalálni.
Az edényt Joszi Szveid készítette több mint 20 évvel ezelőtt, az inkvizíció ideje alatt élő zsidó közösségek szokása szerint. Mivel az inkvizíció gépezetének ellenőrei minden országban súlyos büntetésekkel sújtották azokat, akik nem a katolikus egyház elvárásainak megfelelően viselkedtek, a zsidók arra kényszerültek, hogy ünnepi szokásaikat titokban és eredeti módokon tartsák meg, mint ahogy ez a csodás edényke is példázza.
Aki nem ismeri a zsidó szokásokat, felemeli a fedőt, és csak egy üres kannát talál alatta. Mielőtt jobban megnézzük hogy mi van a kannában, érdemes egy pillanatra megállni, és megnézni magát az edényt.
E csodálatos kancsó első rejtett darabja a fedő: valójában egy hanukai szevivonról (pörgettyű) van szó! Ha jól megfigyeljük, láthatjuk az alján a héber betűket.
Most pedig levesszük a kanna felső részét, hogy megláthassuk a következő titkos rekeszt.
A szombat kimenetelekor elmondott hávdálához való fűszertartót találunk.
Lecsavarunk még egy részt a kancsóról, és egy olyan darabbal találkozunk, mely sok zsinagógának tesz jó szolgálatot.
Az örökmécses meggyújtásához való alkatrészt találunk. Az örökmécses tüzének mindig égnie kellett. Sok zsinagógában még a legveszélyesebb időkben is égett egy láng a tóraszekrény mellett.
Ha ezt a darabot megfordítjuk, egy hosszú pergament húzhatunk ki belőle, és már meg is ünnepelhetjük purim ünnepét Eszter könyvének felolvasásával, melynek szövegét apró betűkkel írták a pergamenre.
A kanna következő része előrerepít bennünket a zsidó évben, szukot ünnepéhez, mivel egy olyan darabhoz érkeztünk, melyben az etrogot lehet tartani.
Az aranyozott tartály kinyitásával annak belsejében számos apró tárgyat fedezhetünk fel.
Kettő közülük szombati gyertyatartó.
Ha pedig megfordítjuk őket, és odatesszük a többi, az etrogtartóban várakozó edényke mellé, akkor ünnepi és kóser szédertálat kapunk peszáchra.
Itt látható a csodálatos kancsó összes darabja egy helyen. Úgy tűnik, már csak egyetlen dolog hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a kép.
Ha a kanna alsó részét megfordítjuk, és kinyitjuk a benne rejtőzködő rekeszt, akkor megláthatjuk a belehajtogatott, sorára várakozó hanukiját.
Ahogyan az írás elején említettük, a képeken látható edény művészi alkotás. Mindezekkel együtt érdekes arra gondolni, hogy mennyi képzelőerőre, találékonyságra és bátorságra volt szüksége számtalan zsidó családnak az idők során ahhoz, hogy továbbra is betarthassák a parancsolatokat és a számunkra fontos szokásokat. Kétségtelen, hogy a merészség mellett egy másik nagyon fontos tulajdonságról beszélünk itt: arról a kitartásról és mély hitről, mely az egész zsidó nép jellegzetessége volt mindig is, az idők során.