Két éve hunyt el Oberlander Menáchem Mendel. Családja baráti körben és a temetőben emlékezett meg Mendelről, aki rövid élete során minden erővel azon volt, hogy zsidó felebarátainak segítsen visszatérni a vallási gyökerekhez.
Ülők a fogorvosnál, várom, hogy hasson az érzéstelenítő. Mi tagadás, félek. Hogy oldja a feszültséget, a fogorvos mindenféléről beszélget velem – leginkább persze közös ismerősökről esik szó. Így jutunk el Mendelhez, aki egykor ugyanebben a székben várta a fogászati kezelést, és akinek előző nap volt a jorcájtja. Azonban Mendel a várakozást, mint maga körül mindent, igyekezett szentebbé tenni. Mielőtt beült volna a fogorvos sokak számára félelmetes székébe, a maga kedvesen szigorú hangján megkérdezte az orvost: tettél ma már tfilint? A nemleges válaszra már vette is elő az imaszíjakat, hogy a kezelés előtt az orvos is eleget tehessen ennek a fontos micvának.
Mendel azonban nem elégedett meg félmunkával: mikor megtudta, hogy a székből épp kiszálló páciens is zsidó, aki történetesen aznap szintén nem imádkozott még tfilinben, gyorsan ő is rávette, hogy tekerje fel az imaszíjakat. Legyenek javára írva mindazok a micvák, amiknek elvégzésére ő inspirált bennünket!
S. Zs.