A kérdés: szabad-e és mikor szabad egy halottból, szívet, tüdőt, stb. kivenni? A Háláchá művelőinek különböző az álláspontja
A vita késhegyre menő – de nem új. Már az előző nemzedékek talmudistái és Háláchá-tekintélyei is sokat vitatkoztak erről: szabad-e halottból testrészt kivenni, hogy azzal egy élő embert megmentsenek, szív, tüdő, máj stb. átültetésével.
Korabeli Háláchá-nagyságok, mint a híres Nodá Bijöhudá (aki Prágában volt főrabbi), azt írja responzumában, hogy ha „előttünk van” egy konkrét beteg, akin az átültetés segíthet – szabad a halottból a szükséges testrészt kivenni, mivel ez Pikuách Nefes (életmentés).
Későbbi nagy rabbik ezt úgy módosították, hogy a modern korban, a telefon, a telex és a fax korában, amikor egy fagyasztott testrészt néhány órán belül el lehet juttatni a világon bárhová minden beteg és rászoruló olyan, mintha „előttünk lenne”. Így aztán magának az átültetésnek semmi háláchikus akadálya nem lenne – persze ha a család beleegyezik, ami emberi, de nem háláchikus kikötés – de újabban Izraelben az a probléma és a körül folyik a vita, mikor áll be a halál a Háláchá szerint.
Mikor áll be a halál?
A rabbik szerint az orvosok, akiknek sürgős a szükséges testrészt kivenni és felhasználni – esetleg „elsietik a dolgot”. Az orvosok szerint ugyanis, a halál már abban a pillanatban beáll, amikor a beteg agya megszűnik működni, de a szív még dobog. A Háláchá nem ismeri (el) az agyat mint a halál beálltának meghatározóját – a vallási törvények szerint a halál akkor áll be, amikor a szív megszűnik dobogni. A Háláchá szerint ez előtt a pillanat előtt szervet eltávolítani a testből – közönséges gyilkosság.
Ez ma sok Háláchá tekintély véleménye, és ez az, ami akadályozza, hogy a hagyományhű zsidók hajlandók legyen testrészeket adományozni átültetés céljaira. Sok nem vallásos zsidó is kihasználja a háláchikus tilalmat és nem hajlandó aláírni azt a meghatalmazást, ami halál esetén feljogosítja az orvosokat, hogy a halott testtel tetszésük szerint bánjanak.
Vannak azonban engedékenyebb rabbik is. Az előző két izraeli országos főrabbi, Ábrahám Shápirá és Mordecháj Élijáhu, elfogadták az orvosok álláspontját a halál beálltát illetően, és megengedték, hogy kivegyék a szükséges szerveket, amikor még dobog a szív. Pár héttel ezelőtt az ehhez a vallási irányzathoz tartozó jeruzsálemi jesiva vezetője, Slomó Ávinér rabbi, felhívással fordult a vallásos közönséghez, adakozzon testrészeket – szívet és májat is – mivel ez nagy micva.
Pár héttel ezelőtt Ovádjá Joszéf, volt országos (szfárádi) főrabbi közzétett egy nyilatkozatot, mely szerint micva (vallási kötelesség) vesét adományozni, mind az ember életében, mind halála után. A vese könnyebb elbírálás alá esik, mint a szív, vagy a máj, és a legtöbb poszék (vallási autoritás) megengedi, hogy vesét adományozzanak, de itt az a lényeg, hogy Ovádjá rabbi nemcsak, hogy megengedi ezt, hanem micváról beszél.
A technológia fejlődése
A közeljövőben több nagy rabbi összeül Ovádjá Joszéffal, hogy megtárgyalják, van-e olyan érv, ami elfogadhatóvá tenné az agyi halál beálltának elismerését a Háláchá szerint is. Ugyanis orvosi szaktekintélyek szerint az utóbbi években olyan nagymértékű fejlődés volt az orvostudományban, hogy már nem kell „a szívre várni”, mivel az agyi halállal is „biztosra lehet menni”.
Nemrég Jiszráél Lau országos főrabbi olyan kijelentést tett, miszerint felül kell vizsgálni a Háláchának a halál beálltával kapcsolatos álláspontját a legújabb tudományos fejlemények fényében.
„Fekete piac”
Az egész zsidó világ élénk figyelemmel kíséri az izraeli Háláchá-tekintélyek határozatát, ami kihatással lesz világszerte a vallásos zsidók viselkedésére. Magában Izraelben több száz beteg vár szív-, vese-, vagy májátültetésre, és már ezzel kapcsolatos feketepiac is kialakult.
Ide tartozik az ún. „kegyes halál” (eutanázia) körül folyó háláchikus vita is, amikor a betegség végső fázisában nem egyszer maguk a betegek, vagy családtagjaik kérik az orvosokat, engedjék őket meghalni és ezzel rövidítsék le szenvedéseiket. Itt is éles vita van az orvosok és a rabbik között, a rabbik ugyanis az élet megszakításában, vagy nem meghosszabbításában gyilkosságot látnak.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 17. szám – 2014. július 28.