Egyszer volt, hol nem volt, 1895-ben a Herzl-féle ház lebontásával megszületett a Wesselényi utca és Dohány utca sarok. Az új utcarész melletti telek a neológ nagyzsinagóga tűzfala alatt sokáig üresen éktelenkedett a belváros szívében, mire 1909-ben a főváros vezetése – a korábban tervezett lipótvárosi zsinagóga telkéért cserébe – a hitközségnek adta, hogy építsenek oda valami szépet.
A hitközség pedig álmodott oda egy kibővített leányiskolát, kisebb imaházat a téli időszakra, lakásokat a rabbinak és más hivatalnokainak, de még egy csinos parkot is.
A telket végülis 1911 januárjában „kapták meg”, viszont ekkor történt a szemközti Huszár-ház lebontása is, melynek egykori üzlettulajdonosai kérvényezték, hogy a Wesselényi-Dohány saroktelken átmenetileg árubódékat építhessenek, míg fel nem épül az új bérpalotájuk. A főváros ebbe is belement, így az újabb szerződés értelmében a hitközség 1914. augusztus 1-jétől vehette volna ismét birtokba a területet, hogy ott három éven belül építkezzenek.
No de, mivel addigra kitört az első világháború, ezért a főváros négy év haladékot adott a hitközségnek, ám mivel még akkor is tartott a háború, 1918 márciusában a hitközség újabb három év haladékot kért.
A háború véget ért, azonban a kérvény évekig valamelyik bürokrata asztalán hevert, csak 1921. július 16-án tűzték napirendre a tárgyalását, és a közgyűlés végül úgy döntött, hogy elutasítja a kérelmet, s meghagyták a tanácsnak, hogy a telek – és a rajta lévő hitközségi tulajdonú bódék – visszavételére tegyék meg a szükséges lépéseket.
Azonban az egyoldalú szerződésfelmondás miatt a hitközség a budapesti központi királyi járásbíróságon pert indított a főváros ellen. A járásbíróság helyt is adott volna a keresetnek, azonban a királyi törvényszék – ahová a főváros fellebbezte az ügyet – megváltoztatta az ítéletet és elutasította a keresetet.
Ezután az ügyet dr. Gábor Gyula, a hitközség főtitkár-főügyésze a királyi Curiához vitte felülvizsgálatra, ahol Gábor doktor úgy próbált rávilágítani arra, hogy a telek megtartásához nem anyagi érdek fűződik, hogy felajánlotta, hogy a bódékból befolyt bérleti díjat szívesen átadják a fővárosnak, csak végre megkezdhessék az építkezéseket. A Curia pedig úgy döntött, hogy a telek az elkövetkező három és fél évben újra a hitközség rendelkezésére áll.
Jóllehet, a telek beépítése az újabb hosszabbításnál is tovább nyúlt, végül 1931-ben itt avathatták fel Vágó László tervei szerint az első világháborúban megdicsőült halottak emlékére készült Hősök Templomát, illetve a nagyzsinagóga folytatásaként megkomponált Magyar Zsidó Múzeumot, mely egy évvel később nyitotta meg állandó kiállítását.
| Forrás: „Hirek – A pesti izr. hitközség megnyerte a Wesselényi-utcai telek-pert.”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 14. szám, 10. old. |