Nagy érdeklődéssel kísért előadáson vett részt a napokban az EMIH vezető rabbija az idei év egyik legfontosabb tudományos, technológiai, urbanisztikai és szociológiai konferenciáján, a Brain Bar Budapesten.

„Budapest ma olyan, mint Párizs 100 évvel ezelőtt. Legalábbis az inspiratív és innovációs lehetőségeket tekintve” – a háromnapos előadásdömping egyik szünetében ezzel a hízelgő összehasonlítással jellemezte a konferencia aktualitását Gina Neff, a Közép Európai Egyetem (CEU) amerikai vendégprofesszora a zsido.com munkatársának.

A több száz érdeklődőt vonzó Brain Bar Budapest elnevezésű rendezvénysorozaton a jövőt meghatározó trendekről beszélgettek a meghívott előadók. Változik-e az oktatás, az internet és a mindent átszövő technológia hatására? Hogyan lesz sikeres a jövő városa? Applikációkban vagy orvosokban bízunk majd jobban? Mi lesz az állam szerepe az új ipari forradalom után?  – ezek voltak a legalapvetőbb felvetések.

A szervezők – Design Terminál, We Love Budapest, Akvárium Klub – komoly szponzorokat tudtak megnyerni, így nemzetközi mércével mérve is olyan világszínvonalú előadókat sikerült Budapestre csábítaniuk, mint Richard Florida, Evgenin Morozov vagy éppen Ken Goldberg.

A kibor-robotika úttörőjének számító egyetemi professzor és művész – akivel exkluzív interjút is készítettünk – egy transzhumanista filozófussal, a brit Steve Fullerrel közösen vett részt az egész rendezvény egyik legérdekesebb beszélgetésén. A technológia és vallás kapcsolatáról szóló vitán azt a kérdéskört is feszegették, hogy vajon az ember helyébe léphet-e a technológia. A pergő ritmusú, jó hangulatú eszmecsere harmadik előadója, meghívott szakértője Köves Slomó volt. Az EMIH-et vezető rabbi mellett a szervezők két református lelkészt is meghívtak a panelbeszélgetésre, akik végül nem vettek részt az eseményen – tudtuk meg Böszörményi-Nagy Gergelytől, a Design Terminál főigazgatójáról.

brainBar3

A programsorozat szakmai főfelelőse arra a kérdésünkre, hogy miért pont Köves Slomóra esett a választásuk, azt válaszolta: a fiatal és progresszív rabbi személyében „évek óta egy eredeti és inspiratív gondolkodót” tisztel, így kíváncsi volt arra, miképp vélekedik a jövő technikai vívmányairól, azok humánumra gyakorolt hatásairól. A spirituális és morális eszmecsere elején Köves Slomó arra a felvetésre, hogy az emberek, mint a technikai fejlődés formálói – akárcsak Isten maga – nevezhetők-e teremtőnek, kifejtette: a héber nyelv szerint az ember elnevezése „ádám ádámá”, ami annyit tesz: föld, de van ennek a szónak egy másik jelentése is ádám – ádáme leeljon, azaz „hasonlít a Feljebb valóra”. Más szóval a ember teremtésénél fogva hasonlít a Teremtőjére. Földi lényként egyedüliként, külön teremtettünk, így elválasztódtunk a többi természeti lénytől. Ezek szerint Isten megáldotta a teremtményeit, hogy „cselekedjenek”. Ergo, a zsidó vallás tanai szerint az ember igenis nevezhető teremtőnek, sorsa és küldetése az, hogy saját környezetét és ezzel a világot minél jobbá tegye.

A brit író és filozófus, Fuller rövidebb volt: szerinte az ember kreatív, alkotó lény, így igen, teremtők vagyunk. A kérdés most leginkább az, hogyan formáljuk a jövőt? A tudós úgy véli, most egy útkereszteződéshez értünk és döntenünk kell a jövőnkről. Goldberg azzal kezdte, hogy mennyire otthon érzi magát Közép-Európában, lévén az ősei Ukrajnából vándoroltak ki Amerikába. Külön kiemelte a régió egyik első robotjaként értelmezhető lényének, a zsidó Gólem megteremtésének közép-európai történetét, annak fontos tanulságával. Alkotunk egy lényt, hogy minket szolgáljon. De ennek ára, ennek következménye van. A lény ámokfutásával is végződhet a történet” – figyelmeztetett a művészként is ismert kaliforniai, aki a beszélgetésen feltűnően kötetlenül mesélt saját zsidóságáról is.

A morális fonalat továbbszőve, Köves Slomo hozzátette: az ember több mint kémiai és biológiai lény. Érzései és erkölcsi dilemmái miatt lesz mindig több az ember bármilyen lélektelen robotnál.

Amikor a diskurzus a jövő vívmányai és a humánum torzuló kölcsönhatását érintette,  Goldberg a technológiai sabatot javasolta a hallgatóságnak. Mint mondta, feleségével évek óta kivonják magukat az online térből („unplagged-olnak a virtuális világból”), se telefon, se számítógép péntek estétől szombat estig, és ezzel jelentősen felértékelődik a szerettekkel töltött idő. Habár Fuller úgy vélte, hogy a Facebook térnyerése miatt sokaknak a virtuális valóság vált az igazi valósággá, Köves Slomó szerint belátással és józan mérlegeléssel meg lehet teremteni az egyensúlyt. Ebben segíthet például a vallás is. Az EMIH képviselője arról beszélt, hogy amíg évszázadokkal ezelőtt egy csodarabbi gondolatai hosszú idő elteltével és meglehetősen körülményes módon juthattak el a hívekhez, addig ő maga időnkénti Facebook-posztolásaival gyorsabban és hatékonyabban tud eljutni a közösség tagjaihoz. „Nekem tehát ez a virtuális platform jó eszköz. De a sabat engem is megóv attól, hogy elveszítsem a digitális egyensúlyt” – fogalmazott. A beszélgetőpartnerek brainstormingjuk végén egységesen úgy ítélték meg, hogy mára az emberiség nagy része kiborg lényként is értelmezhető.

Arról, hogy mindennek milyen etikai és morális korlátai lehetnek, a legfelkavaróbb kinyilatkozását a fehérorosz Evgenin Morozov szolgáltatta a konferencia résztvevőinek. A New York Times és más nyugati lapok rendszeres kolumnistája, az alig 31 éves politikai gondolkodó szerint a Facebookot, az Apple-t és a Google-t kitermelő Szilikon-völgy nem más, mint egy teflon-ipari termelőegység: „bármennyi (erkölcsi) mocskot is teszünk bele, ki lehet tisztítani, és soha nem bűzlik”. Morozov sokkoló hasonlatát hosszasan próbálta alátámasztani olyan – előbbi megavállalatok által fejlesztett – technikai újításokkal, amelyek az átlagemberek mindennapi életét kontrollálják. Szerinte az óriáscégek mára olyan szofisztikált infrastruktúrát építettek ki, hogy azok szinte természetességgel, észrevétlenül képesek diszkriminatív módon monitorozni viselkedésünket. Különféle eszközökkel és módszerekkel mérik fel szokásainkat, hóbortjainkat, vágyainkat, hogy azokból kiindulva szabályozzák mindennapjainkat. Mindezt indirekt adat- és információgyűjtéssel érik el. Teszik ezt olyan látszattal, mintha céljuk az emberiség sorsának javítása lenne – Morozov szerint például azzal, hogy a Facebook internetet és számítógépeket visz el Afrikába, valójában csak a saját piacát – és ezzel újabb rétegek szokásrendszerét monitorozva – tágítja. A kritikus szerint előbb-utóbb a kormányoknak elfogy majd a pénze, és például a Google vagy az Apple lesznek azok a vállalatok, amelyek az állam helyet fognak egészségügyi, energia-ellátási vagy oktatásügyi finanszírozást ajánlani különböző térségekben. „A Google ma már nem keresőprogram-fejlesztő, hanem egy jövő-megfejtő cég” – tette hozzá magabiztosan Morozov.

A Brain Bar Budapet egyik legjobban várt előadója Richard Florida volt. A Toronto Egyetem közgazdász professzorának a „kreatív osztályról” szóló könyveit best sellerként kapkodták el az elmúlt években. Az egyszerű olasz emigránsok fiaként hírnévre szert tevő tudós elsősorban a bevándorlókkal kapcsolatos viselkedéskultúrát, a velük világszerte tapasztalható elutasító és ellenséges hangulatot és intézkedéseket nevezte elvetendő magatartásformának. Nyitottságot és toleranciát emelt ki akkor, amikor egy-egy település technikai fejlődéséről beszélt. „Nem gazdasági ellenfaktorként, hanem éppen hogy a hiányzó szektorok stimuláló elemeiként, serkentőiként kell azokra nézni, akik nálunk akarnak továbbtanulni. Ezeknek zöld kártyát kell osztani, hogy tovább lendítsenek tehetségükkel a gazdaságunkon” – fejtegette az előadása után nemzetközi újságíróknak a kutató. A zsido.com-nak arra a felvetésére, hogy miként jellemezné a magyar kormány bevándorlókkal szembeni – ezekben a napokban sok vitát generáló – álláspontját, a kutató így reagált: „Hibásnak érzem minden olyan politikai szándéknak a megnyilvánulását, amely azonnali elutasítást sugároz más nemzet tagjaival szemben.”

Florida merésznek ható szavai lelkes hallgatósággal találkoztak. Nézeteivel, például azzal, hogy ésszerűtlen és kontraproduktív az olyan társadalmi rend, amely a 8 órás munkarendszeren, vagy a „őskövületi módszertant feltételező” kötelező iskolalátogatáson alapul, sokan tudtak azonosulni. A háromnapos rendezvény sikeréhez több mint félszáz előadó tett hozzá. A város nyolc helyszínén több százan kapcsolódtak be a rendezvénysorozatba. Az inspirációs fesztiválként is meghatározott esemény szervezői azt tervezik, hogy jövőre ismét megrendezik a Brain Bar Budapestet.

Wallenstein Róbert