Ha bárhol a világon zsidó közösségben kimondod a szót: Szarvas, nagy valószínűséggel tudni fogják, hogy a JDC – Lauder Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Táborról beszélsz. Szarvas egy intézmény. Egy fogalom. 

Az évek során valóban nemzetközi ismertségre szert tevő intézmény 1990 nyarán nyílt meg, ifjúsági táborként. Ma már az egykori diák táborozók gyerekei járnak vissza. – A zsidó közösségi életben megannyi szervezet és kreatív kezdeményezés mondhat magáénak olyan vezetőket, akik a Szarvasi Táborban tanulták meg a zsidó közösség iránti elkötelezettséget és a zsidó hagyományok fenntartásának fontosságát – olvasható a tábor honlapján, ami jól mutatja, hogy a kezdeményezés milyen fontos szerepet játszik abban a folyamatban, amit zsidó újjászületésnek nevezünk.

Negev, Galil, Golán, Hermon – akik ismerik Szarvast tudják, hogy az izraeli földrajzi egységek nevei korcsoportokat jelölnek. A legkisebbekké, azaz a 7-10 éveseké a Negev, a Galil a 11-13 éveseké, a Golánba a 14-16 évesek tartoznak, míg a Hermonba a 17-18 évesek kerülnek.

szarvas2

A tábor vezetője Friedman Sasha 1996-ban volt első táborozó. Aztán madrich lett, később korcsoportvezető, másfél évig pedig programkoordinátor, 2006 óta ő a tábor vezetője. Az ő vezetősége alatt Szarvas túlnőtt a „sima” nyári ifjúsági táboron, ma már (két turnusban) működik családi tábor, szenior tábor a holokauszt-túlélőknek, egy hetes kikapcsolódás Down-szindrómás gyerekeknek és felnőtteknek, valamint alumni tábor, olyan „exdiákoknak”, akik már kinőttek az ifjúsági korosztályokból, de még nem családosok.

– Ha megkérdeztél valakit 15 éve, hogy mit jelent számára Szarvas, azt mondta volna, hogy gyerektábort. Ma már attól függ, kit kérdezel. Mindenki mást fog mondani – illusztrálja Sasha a sokféle programkínálatot. Arra a kérdésre, hogy szerinte mi a tábor legfontosabb alapértéke, azt mondja: a nyitottság. – Mi soha nem kérdezünk senkit, honnan jön, milyen vallási irányzathoz tartozik. Van, aki ortodox és van, aki csak annyit tud, hogy zsidó származású, de nem tudja, hogy ez mit jelent. A pluralista szemlélet sokat segít abban, hogy befogadók maradjunk, így könnyebben belépnek azok is, akik amúgy nem jönnének. Szarvas a zsidó identitás építéséről szól – fejti ki.

Sokan, aki kisgyerekkorban itt táboroztak, ma már a gyerekeiket hozzák el. Friedman Sasha azt mondja, 90 százalékos a visszatérés, ha valaki egyszer már belekóstolt a szarvasi tábor életébe. Olyannyira nagy a népszerűsége a helynek, hogy amikor megnyílik a jelentkezési felület az interneten, néhány perc alatt betelnek a turnusok.

– Befogadhatóvá tesszük a zsidóságot: világi és vallási aspektusokból világítjuk meg. Nem kötelező az ima, de van rá lehetőség. Régi tábori hagyomány, hogy elénekeljük az étkezés utáni áldást. Turnus közben elmondjuk, miért énekeljük. Szülői visszajelzésekből tudjuk, hogy a gyerekek otthon is eléneklik, viszik tovább az életükben, amit itt megtanultak – mondja büszkén. – Reggel a Mifkád találkozón két imát éneklünk, a gyerekek szépen lassan megtanulják. A táborból hazaérkezve gyakran a gyerekek inspirálják a szülőket, hogy járjanak „zsinibe”. Ez gyakran látszik is, a nagyünnepeken főleg, amikor a szülők háttérbe vonulnak, a gyerekek viszont elöl állnak, tudják, hogy szól az ima, hol kell tartani az imakönyvben – mondja.

A zsidó identitás felfedezése küldetése a tábornak. Ez részben a kelet-európai örökség miatt alakult így: a szülők, nagyszülők közül sokan próbálták származásukat eltitkolni a gyerek elől, így Szarvas az identitásépítésben, zsidó közösségépítésben óriási szerepet vállalt magára. – Megpróbáljuk visszahozni a tüzet, hogy az emberek büszkék legyenek a zsidóságukra – fejti ki. Szarvasnak az identitásépítés mellett van egy, a zsidóságtól független küldetése is. A vezetők azt szeretnék, hogy a gyerekek, fiatalok felfedezzék önmagukat: érezzenek rá, mihez értenek, miben tehetségesek. Ezért a foglalkozásokon olyan feladatokat kapnak, ami segíti őket saját maguk megismerésében.

szarvas

A szervezők nagy hangsúlyt fektetnek a nemzetköziségre is. – A zsidó tudat globális. 30 országból jönnek fiatalok hozzánk, akik mindenféle irányzatot képviselnek és a történeteinken keresztül megismerjük egymást – osztja meg Friedman Sasha. Azt is elárulja, hogy az Egyesült Államokból érkező fiatalok gyakran azzal köszönnek el, amikor hazamennek, hogy „tanultunk tőletek”.

– Pedig ott természetes sok minden. Például az, hogy ötven zsinagóga található a városban, ahol élnek, vagy az, hogy ha zsidó valaki, akkor kipában közlekedik. Ők nem értik, milyen károkat okozott a náci és a kommunista rezsim a zsidó identitásban. Amikor az amerikai diákok találkoznak nálunk olyan szerb zsidó fiatallal, akinek az egész városában az övé az egyetlen zsidó család, akkor azt látjuk, hogy a szerencsésebb országokból érkező fiatalok értékelni kezdik, amijük van, mert az különleges, amire vigyázni kell.

Az egyik legmeghatóbb élmény a sze­nior táborban érte Friedman Sa­shát – A szenior táborba Holokauszt-túl­élők jöttek. Nehéz volt a programot megszervezni, sokan dolgoztunk raj­ta. Azt tapasztaltuk, hogy ez a kor­osz­tály nagyon élvezi a szabadidős prog­ramokat. Nagyon jól sikerült az egész. Az­tán utolsó este Gerendás Pé­ter adott koncertet, tábortűz mellett. Azt ja­vasolta, hogy a koncert végén énekeljék el közösen Izrael Állam him­nu­szát. És akkor egymás után felállt a 150 Holokauszt-túlélő és együtt éne­kelték az izraeli himnuszt. Nagyon elérzékenyültem. Szarvas a zsidó újraéledés, a folytonosság szimbólu­ma. An­nak, hogy az élet megy to­vább, a közösség erősödik. Ilyen mo­men­tu­mok adják az erőt a munkához.

 

szarvas4Dénes Anna, az Egység magazin munkatársa az alapítás utáni második évben volt először Szarvason, 17 éves kora után mádrichként, majd 19 éves korától korcsoport-vezetőként vett részt a tábor életében. Programkoordinátorként is dolgozott, tematikus foglalkozásokat és mádrichképzést is tartott. Itt ismerkedett meg férjével is, és még kisgyerekes szülőkként is dolgoztak a táborban. A házaspár tíz éve alijázott, és hét gyermekükkel Micpe Jerichóban élnek. Baráti társaságuk nagy részét is Szarvasról ismerik. Annának nem szakadt meg a kapcsolata a táborral: tíz éve fordítja a szarvasi programkönyvet magyarra.

„Az embert megfogja a társaság, az ének, a táncok, a folyamatos elfoglaltság. A tábornak minden évben van egy témája, melyen keresztül a zsidóság különböző aspektusait ismerhetik meg a táborozók. Szarvas közelebb hozza a résztvevőket a gyökereikhez.” – magyarázza Anna – „A tábor a rendszerváltás után, abban az inspiratív időszakban jött létre, amikor a zsidó közösségi élet virágozni kezdett Magyarországon. Aki volt ott, az tudja igazán, mit jelent, amikor kimondom azt a szót, hogy Szarvas. Második otthonának fogta fel az ember. Az egyik legmeghatározóbb helyszíne volt az életemnek. A szarvasi programok, valamint a mádrichképzés szervezése és lebonyolítása során olyan készségekre tettem szert, amelyeket nem lehet elfelejteni.”

Néhány éve visszalátogattak gyerekeikkel Szarvasra, amikor a tóraavatást tartották az egykori legendás táborvezető, Jickó (Jichák Cháim Roth) emlékére. „Jó volt visszamenni, jó volt ott lenni. Az emlékeim folyamatosan élnek.”

Ónody-Molnár Dóra írása

 

A cikk az Egység magazin 86. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintson http://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.