Talmudi fogalmak

Muflá hászámuch löis –A felnőttséghez közel álló személy, vagyis olyan gyermek, amelyik egy év múlva éri el az érettséget (azaz egy leánygyermek tizenegy éves korában lesz muflá hászámuch löis, míg egy fiúgyermek tizenkét éves korától 13-ig). Az ilyen gyermek által tett fogadalom kötelező érvényű, amennyiben bizonyítást nyer, hogy a gyermek pontosan értette a fogadalom mibenlétét. Ez a törvény egy bibliai szakasz (4Mózes 6:2.) rabbinikus értelmezésén alapul.

Muflá seböbét din – Szó szerint: A törvényhozás kiváló tagja, azaz a Nagy Szánhedrin (Szánhedrin gdolá) legtanultabb tudósa. Bizonyos háláchikus rendelkezések nem voltak kötelező érvényűek, amennyiben a muflá seböbét din nem volt jelen, amikor meghozták. Úgy tűnik, hogy ez a tudós nem minden esetben volt a törvényhozás tagja (például ha túl idős volt). Ha távollétében téves háláchikus rendelkezés született, és a nép követte e rendelkezést, a Szánhedrinnek nem kellett egy bizonyos fajta engesztelő áldozatot (Pár helém dávár) bemutatni.

Moci sém rá – Rágalmazó. 1. Azt a férfit, aki igaztalanul azt állítja, hogy felesége nem volt szűz, amikor feleségül vette, és aki hamis tanukkal állíttatja, hogy mennyasszonya házasságtörést követett el a jegyesség alatt – moci sém rá-nak nevezik (5Mózes 22:13–19.). Büntetése száz sékel, amit felesége apjának kell kifizetni, illetve a megvesszőzés (lásd málkot), és tilos valaha is elválnia feleségétől. A tanukra halálbüntetés vár, amennyiben bebizonyosodik, hogy hazudtak (lásd édim zomömim). 2. Általános értelemben a moci sém rá bárkire vonatkozik, aki a rágalmazás vétkébe esik.

Mukce – Szó szerint: félretett. 1. Olyan tárgy, melyet nem szabad kézbe venni szombaton és az ünnepnapokon, mivel általános használata olyan tevékenység része, ami tilalomba ütközik ezeken a napokon. A különféle mukcek között a következők fordulnak elő: (a) Mukce máchámát gufo (szó szerint: önmaga miatt), azaz olyan nyersanyagok, például kövek, melyeket nem készítettek elő használatra a szombat beköszönte előtt; (b) Kli semöláchto löiszur, olyan eszköz, melynek használata tiltott, azaz olyan tárgy, mint például egy toll, melyet szombaton tiltott munkára (írásra) használnak; (c) Mukce máchámát miusz, azaz visszataszító jellege miatt mukce, például egy koszos és visszataszító tárgy, melyet más körülmények között sem igen vesznek kézbe; (d) Mukce máchámát cheszron kisz, pénzveszteség miatti mukce, azaz egy eladásra szánt (érték) tárgy, amelyet emiatt nem szánnak mindennapi használatra; (e) Mukce böjádájim, szó szerint: kezek általi mukce, vagyis olyan tárgy vagy eszköz, melyet meghatároztak, hogy szombaton nem lesz használva, például egy nedves ruhadarab, melyet még a szombat beköszönte előtt mostak ki, és ezért úgy vélték, hogy nem szárad meg a szombat előtt. Egyes tanaiták és amoriták úgy vélekedtek, hogy bizonyos fajta mukce esetében használatuk megengedett a szombaton és az ünnepnapokon (lásd bászisz lödávár háászur). 2. Az áldozati törvényekkel kapcsolatban olyan állatra vonatkozik, melyet bálványimádati kultuszban való használatra szántak. Az ilyen állat nem alkalmas arra, hogy áldozatként bemutassák.

Morá mikdás – Szó szerint: A Szentély iránti félelem. A jeruzsálemi Szentély iránti tisztelet parancsolata (3Mózes 19:30.). Nem léphetett be a templomba olyan személy, aki cipőt viselt vagy erszényt hordott magánál. Nem volt szabad köpködni vagy más tiszteletlen viselkedést tanúsítani. Még a Szentély falain kívül is tiszteletet kellett tanúsítani, például ha a templom irányába fordultak. A „mini Szentélyt” (Mikdás möát), azaz a zsinagógát is hasonló tisztelet illeti meg, és falain belül tilos a tiszteletlen viselkedés.

Moredet – Lázadó asszony. Olyan nő, aki nem hajlandó férje iránti kötelezettségeit teljesíteni (különösen az olyan asszony, aki nem teljesíti házastársi kötelességét). Az ilyen asszonyt avval lehet büntetni, hogy a ketubában rögzített összegből pénzt vonjanak le, és férje kötelezhette arra, hogy elfogadja a válólevelet (get). Azt a férjet, aki felesége ellen „lázadt”, ugyancsak pénzbírságra büntethetik, ami felesége ketubá-ját gyarapította.

Mezuzá – szó szerint: ajtófélfa. Olyan pergamentekercs, melyre egy írnok (szofér sztám) a Tóra két szakaszát írta (Smá, 5Mózes 6:4–9. és Vöhájá im sámoá, uo. 11:13–21.). A Tóra megparancsolja (uo. 6:9. és 11:20.), hogy lakásunk valamennyi ajtófélfájára mezuzát szögezzünk. A mezuzát általában kis tokba helyezzük és a jobboldali ajtófélfára kell szögeznünk. Minden egyes lakó- illetve alvóhelyiségnek az ajtajára mezuzát kell szögezni, és hasonlóképpen kell eljárni a kapuk és a városkapuk esetében is (a fallal övezett városok esetében). A nem lakó helyiségek ajtójára nem kell mezuzát szögezni, s ugyancsak nem kell felszögezni azon helyiségek ajtójára, melyek nem illenek a mezuzá szentségéhez (például a fürdőszoba).