Sztálin halálra ítélte, a nácik által elfoglalt Varsóból pedig menekíteni kellett. Joszef Jicchák Schneersohn rabbi azonban a legnehezebb időkben sem mondott le arról, hogy életben tartsa és továbbadja a zsidó hagyományt.
Joszef Jicchák Schneersohn rabbi, a lubavicsi mozgalom hatodik rebbéje olyan korszakban vállalta a zsidó közösségek vezetését, amikor a Szovjetunióban a zsidó vallási életet üldözték, a Tóra tanítását pedig sok esetben illegalitásba kényszerítették. Börtön, halálos ítélet és száműzetés sem tudta eltéríteni attól, hogy iskolákat, jesivákat és titkos közösségi hálózatokat hozzon létre, majd Amerikában új alapokra helyezze a mozgalom építkezését.
A rendíthetetlen Frierdiker rebbe
A hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi, akire gyakran Frierdiker (előző) rebbeként hivatkoznak, egész életében rendíthetetlen elkötelezettséggel fáradozott a zsidóság megőrzésén és továbbadásán.
Apja egyetlen fia volt, aki a személyi titkáraként működött. A haszid öltözéket viselő, határozott fiatalembernek gyakran meg kellett jelennie különböző állami hivatalokban, ahol rendszeresen felszólalt az oroszországi zsidóellenes határozatok és pogromok ellen, követelte a zsidó életet ellehetetlenítő rendeletek eltörlését.
1897-ben, 17 évesen vette feleségül a harmadik rebbe unokáját, Nechama Dinát. Apja ekkoriban alapította meg a Tomchéj Tmimim jesivát, és a fiatal férj egy évvel később az intézmény igazgatója lett. Megalkuvást nem ismerő elkötelezettséggel vezette a jesivát a legsötétebb elnyomás idején is, amikor a zsidó oktatás illegális tevékenységnek számított.
A halálra ítélt Joszef Jicchák rabbi
Apja 1920-ban bekövetkezett halála után ő lett a mozgalom hatodik rebbéje. Megingathatatlan hittel vezette követőit akkor is, amikor a kommunizmus minden fronton támadást indított a zsidó élet ellen. A Szovjetunió legtávolabbi csücskébe is elküldte képviselőit, akik irányításával iskolák, mikvék és egyéb zsidó intézmények földalatti hálózatát hozták létre.
Tevékenysége okán Sztálin 1927-ben elfogatta, börtönbe vettette és halálra ítéltette a rebbét, ezt később száműzetésre változtatták. Végül nemzetközi nyomásra távozhatott a Szovjetunióból. Hátrahagyta azonban küldötteit és az általuk létrehozott infrastruktúrát, terjesztve a Tóra és a haszidizmus lángját a legnehezebb időkben is.
A nácik által elfoglalt Varsóból 1940-ben menekítették ki, és még abban az évben eljutott New Yorkba. Tolókocsijából is folytatta a harcot a láng továbbviteléért, hirdetve a zsidó értékek örök igazságát. Jesivákat, iskolákat, könyvkiadót alapított, szociális segélyszervezeteket és támogató csoportokat hozott létre. 1950-ben, svát hónap tizedikén hunyt el.
Emléke legyen áldott!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.