„Hallgasson meg téged az Örökkévaló nehézséged óráiban”[1]. Dávid király tudta előre, hogy a jeruzsálemi Szentély egyszer le less rombolva és megszűnik majd az áldozathozatal. Aggódott a zsidó népért, mondván: „Miként nyer majd engesztelést a Izrael népe?” Az Örökkévaló azt válaszolta neki: „Dávid, ne aggódj, hiszen már Mózesnek megadtam a szidré szlichá-t (a megbocsájtáshoz szükséges ima rendjét) és úgy tanácsoltam: Ha a Izrael népét bűnei miatt csapások sújtják, álljanak elém egyként [és bánják meg bűneiket], mondják a szidré szlichá-t és bizonyosan válaszolni fogok nekik.”
Hogy tanította az Örökkévaló [Mózesnek, a megbocsájtás imarendjét]? Jochánán rabbi azt mondja: „[Azzal, mikor azt olvassuk] És elvonult az Örökkévaló előtte és kiáltotta…’[2]. Ebből [a történetből] azt tanuljuk, hogy az Örökkévaló lejött a magasságokból és mint az előimádkozó, ki a közösség küldöttje és ki tálit-ot [imasálat] ölt magára, a Frigyszekrény elé áll. Így mutatta meg az Örökkévaló Mózesnek miként kell megbocsájtásért imádkozni.”
(Midrás Élijáhu Zutá 23. fejezet)
I. Tsuvá, a megtérés
„Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne.”[3] A bűn rettenetes, hiszen elválasztja az embert Istentől[4], ugyanakkor Isten nem akarja, hogy az ember elvesszen.[5] Ezért Isten, még a világ teremtése előtt megteremtette a tsuvá fogalmát.[6] A tsuvá, megtérés, nem jelent mást, minthogy az ember megújítja kapcsolatát a Istennel.
A tsuvá nélkülözhetetlen, hiszen „lehetetlen, hogy egy ember ne bűnözzön és ne hibázzon, vagy azért, mert tévelygése miatt olyan véleményt vagy erkölcsi normát sajátít el, amit nem szabadott volna, vagy azért, mert elfogult vagy indulatossá vált. Ha az ember azt hinné, hogy ilyen esetekre nincs orvosság, talán folytatná bűnös útjait és lehet, hogy csak tetézné a bajt. A tsuvá-ban való hit azonban önkorrekcióra ösztönözi, mely olyan helyzetet teremt, ami még annál az állapotnál is kívánatosabb, mint amilyenben az egyén a bűn elkövetése előtt volt. Ezért a tartalmaz a Tóra számos utalást és intelmet a tsuvá-ra vonatkozólag.”[7]
A tsuvá ereje határtalan. Semmi sem áll a tsuvá útjában.[8] Mindent képes rendbe hozni és kijavítani. Leveti az emberről a múlt terhét és egy fényesebb jövőt tár elé. A tsuvá megtestesíti a megújulást, az újjászületést azt, hogy az egyén valójában egy új ember legyen.[9] Ezen felül mindez azonnal történik: egy pillanat, melyet tsuvá-val töltünk az embert kimozdítja a bűn és a kilátástalanság állapotából és ismét összeköti őt a teremtő Istennel.[10] Ez akár lehet egyetlen gondolat vagy meditációval eltöltött pillanat, hiszen a tsuvá lényege az ember elméjében van:[11] a bűn megbánása (legyen az szándékos vagy mulasztás) és annak szilárd elhatározása, hogy a bűnt nem fogja az illető megismételni.[12] A megfelelő tsuvá azonban nem csak megbocsájtást eredményez, hanem engesztelést is, azt, hogy az ember Istennel egyesüljön. Ehhez persze több szükségeltetik, mintsem az, hogy az ember maga mögött hagyja a múltat és újra kezdje életét. Szükség van arra is, hogy az ember hangosan megfogalmazza és kimondja bűneit Isten előtt és megerősítse Isten iránti hűségét.[13] Ez a Szlichot imák fő vezérelve és tartalma, a bűnmegbánás illetve a megbocsájtásért és az engesztelésért való könyörgés.
II. A Szlichot imák
Az ilyen típusú imák a legrégebbi időkig nyúlnak vissza, egészen Ádámig és Káinig.[14] A Biblia szinte minden könyve tartalmaz az egyénért vagy a közösségért mondott bűnbánó imát. A talmudi időkből szintén számtalan hasonló tartalmú szöveget ismerünk. A Szlichot imák tehát igen régóta szerves részét képezik a zsidó hagyománynak.[15] Általában azonban ezek különleges alkalmakkor kerültek elmondásra. A jámim noráim, a félelmetes napok, tehát az őszi zsidó ünnepek különleges szlichot imáinak kialakulása későbbi időkre tehető.
Bölcseink a próféta azon mondatát, miszerint: „Keressétek az Örökkévalót, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”[16] akként értelmezik, hogy az a tíz bűnbánó napra vonatkozik. Arra az időszakra, mely a zsidó újév, Ros hásáná és az engesztelés napja, Jom kipur között van.[17] Bár Isten mindig közel van azokhoz, akik szólítják[18] a tíz bűnbánó nap különösen kedvező időszak a megtérésre: „A tsuvá és a könyörgés [ima] mindig helyénvaló, azonban a Ros hásáná és Jom kipur közt lévő napokban[19] különösen az, ilyenkor őszinte megtérésünk és bűnbánatunk azonnal meghallgatásra talál.[20] Egységese szokás a különböző zsidó közösségekben, hogy ebben az időszakban igyekszünk az átlaghoz képest többet adományozni, szaporítani jócselekedeteinket és elmerülni micva-kötelességeinkben. Ilyenkor mindannyian, még a hajnal hasadta előtt zsinagógákba megyünk, hogy kiöntsük a szívünket Isten előtt egészen a nap felkeltéig.[21]
Az erre az időszakra vonatkozó Szlichot imák első verzióit már a korai középkorból, a Gáoniták korából ismerjük, Ráv Ámrám Gáon művei által.[22] A Ros hásánát megelőző Elul hónaptól kezdődő Szlichot mondás szokása is ebben az időszakban alakult ki.[23] Az Elul hónap elejétől Jom kipurig tartó negyven nap különlegessége már Mózes idejében ismert volt, hiszen ebben az időszakban volt fenn Mózes a Szináj hegyen ismét, a második kőtáblákat átvenni és a zsidó nép iránti megbocsájtásért imádkozni.[24] A szefárádi (keleti) közösségek a mai napig ezt a szokást őrzik.[25]
III. A Szlichot napjai
Áskenázi (európai) közösségekben kialakult szokás, hogy a Szlichot mondást Ros Hásáná előtt [legalább] négy nappal megkezdik.[26]
Ennek egyik oka, hogy a szentélybeli áldozatokat is a feláldozásuk előtt négy nappal kezdték el átvizsgálni az esetleges sérülések vagy tökéletlenségek miatt.[27]
Áskenázi szokás a Szlichot imákat mindig a szombat kimenetelét követő éjszaka folyamán megkezdeni.[28] Ennek egyik magyarázata a következő: csakúgy, mint a Tóraadás esetén a zsidó nép három napig készülődött,[29] ilyenkor is, Ros hásáná és Jom kipur előtt, mikor megerősítjük Istenbe vetett hitünket és kinyilvánítjuk egyedülvalóságát,[30] szükséges gondosan készülődni. A napok Tórához való hasonlítása ennél tovább is megy. A szombati pihenőnap azt jelenti, hogy az ember tartózkodik a produktív munkavégzéstől és átadja magát Isten szolgálatának és a Tóra tanulmányozásának.[31] Emellett természetesen szombaton a fizikai élvezetekről sem mondunk le és bőségesen eszünk, iszunk.[32] Így tehát a Sábát egyaránt jelent spirituális és fizikai feltöltődést, örömöt és boldogságot. A boldogság rendkívül fontos, hiszen: „Az isteni Dicsfény nem lakozik bánat és keserűség közt… csakis a micva-teljesítésben rejlő öröm közelében.”[33]31
Ennek megfelelően helyes a szlichot imákat a szombati örömme hatásával kezdeni.[34]
Annak dacára, hogy a Szlichot mondás jellemzően az egész tíz bűnbánó nap alatt tart, egyes közösségekben az a szokás, hogy csak a Ros hásánát megelőző napokon mondják, a két ünnep közt nem, kivéve Gedáljá böjtjének napját (ez Tisri hónap 3-a, amennyiben azonban az szombatra esik, úgy a böjt Tisri 4-re tolódik), miként minden más böjtnapon. Ezt a szokást követik a Chábád hászidok is.[35]
IV. A Szlichot könyörgések tartalma
A Szlichot könyörgések három részre oszthatók: (a) bevezető rész, mely minden nap egyforma (b) a befejező rész, mely szintén egyforma minden nap és a (c) középső rész, mely különböző imarészleteket (pijutim) tartalmaz, melyek más és más módon jelennek meg, ugyanakkor tartalmaznak ismétlődő részeket, mint például az Isteni Irgalom Tizenhárom Attribútuma. Ez a középső rész minden nap más és más ún. pizmon-t (refrénnel rendelkező dal)[36] is tartalmaz. A bevezető illetve a befejező rész különböző bibliai verseket (zsoltárok és más bibliai szövegek) illetve ősi imákat tartalmaznak.
A pijutok kialakulásának ideje későbbre, a Gáonita időkre (cca. 9–12 század) tehető. Szerzőik közt megtalálhatók a kor legnagyobb tudósai,[37] mint például Száádjá Gáon,[38]
Rábénu Gersom, Möor Hágolá,[39] Rabbi Slomo Jicháki (RáSI)[40] és több taszafista is.[41] Legtöbbjük neve el van rejtve a verssorok kezdőbetűibe.[42] Verseikben gyakran fordulnak elő bibliai időzetek vagy azok átirítai csakúgy, mint különböző rabbinikus művekből származó idézetek vagy átiratok.[43] Több pijut verses formát kapott, rímel vagy a versszakok illetve sorok kezdőbetűje a héber ábácé betűrendjét követi.[44] A héber ábécé betűrendjének követése a befejező rész esetén is különösen igaz.[45]
A bevezető és befejező rész többsége már a legkorábbi szlichot kiadásokban is megtalálható.
Majd minden pijut-ot keletkezése későbbre tehető és sokkal több van, mint amennyi ebben a könyvben megtalálható. A különböző közösségek más és más pijutokat emeltek be szlichot-rendjükbe, ezért különböző közösségek szlichot-jának tartalma némileg eltérő lehet. Ugyan az egyes változatok eltérő közösségekben keletkeztek, mégis az ember kövesse saját közösségének szokását és ne változtasson, tegyen hozzá vagy vegyen el, esetleg cserélje fel a pijutokat.[46]
Érdemes azt is megjegyezni, hogy sok pijut a cenzúra áldozatául esett: más vallásokra vonatkozó utalások, azok zsidóüldözéseire tett megjegyzések,[47] ki lettek emelve a szövegből vagy meg lettek változtatva elkerülendő az üldöztetést. Egyes döntéshozók esetenként kivettek olyan részeket, melyek Istent nem közvetlenül szólítják meg, hanem angyalokon vagy Isten tulajdonságain keresztül szólnak a Teremtőhöz.46 Ezzel kapcsolatban széleskörű vita van a törvénymagyarázók közt, de az általánosan elfogadott vélemény az, hogy az ilyen fejezetek nem problematikusak.[48] E mellett persze nem csak a háláchikus (vallásjogi) érvelés szól, de az a tény is, hogy ezen versek szerzői kiemelkedő tudósok és döntéshozók voltak.
V. E kiadás héber eredetijéről
Ezen kiadásban kijavítottunk néhány, korábbi kiadásban fellelhető pontatlanságot és a cenzúrázott részeket is visszaállítottuk az eredeti szöveggé.[49] Azért bátorkodtunk ilyet tenni, mert a Rebbe Szlichot-kommentárjában ezekre mind történt utalás vagy megjegyzés.
Mondani sem kell, hogy helyes, ha az ember érti amit imádkozik.[50] A Szlichot nyelvezete meglehetősen nehéz és míves. Még azok számára is szükséges lehet a magyarázat, akik jól ismerik a héber és az arameus nyelvet, ezért reméljük, jelen kiadásunk segíteni fogja a szöveg jobb megértését és az elmélyült imát.
Találjanak imáink és egész Izrael imái meghallgatásra, adjon nekünk az Örökkévaló megbocsájtást és engesztelést és legyünk beírva és bepecsételve egy jó és édes évre. Mondani sem kell, hogy a Szlichot vezérfonalának egyik kiemelt eleme a megváltás utáni vágy, ezért kérjük az Örökkévalót, hogy hozza el számunkra a teljes és igaz megváltást, a Messiás eljövetelét, mielőbb, még napjainkban!
Toronto, Canada
- Támuz 3.
A most megjelent új, magyar fordítású SZLICHOT – A BŰNBÁNÓ IMÁK kiadásának bevezető tanulmánya.
Írta: J. Immanuel Schochet *
* Jaakov Imannuel Schochet (1935–2013) kanadai rabbi, tudós, számos könyv szerzője, aki főként történelemmel, etikával, kabbala és hászid filozófiával kapcsolatos írásaival és előadásával vált a Chábád mozgalom egyik meghatározó tanítójává. Az angol fordítás mellett jelen kiadás héber szövegét is Schochet rabbi szerkesztette, ezt a tanulmányt az angol fordítás előszavaként írta.
[1] Zsoltárok 20:2.
[2] 2Mózes 34:6.
[3] Prédikátor 7:20.
[4] Jesájá 59:2. Lásd továbbá Tánjá, Igeret hátsuvá 5. és 9. fejezet illetve Igeret hákodes 4. fejezet.
[5] Jechezkél 18:21., 33:11. Lásd továbbá Zohár Chádás, Noách 22a–b.
[6] Talmud, Pszáchim 54a.; Pirké dörábi Eliezer 3. fejezet; Zohár 3:69b.
[7] Maimonidesz, A tévelygők útmutatója 3:36.
[8] Zohár 2:206a.; Zohár Chádás, Brésit 20a.; Jeruzsálemi Talmud, Péá 1:1.; lásd még Tánjá 25. fejezet és Igeret hátsuva 4. fejezet.
[9] Lásd Maimonidész, Misné Torá, A megtérés szabályai 4. fejezet.
[10] Zohár 1:129a–b.; Pesziktá rábáti 45:9.; Talmud, Kidusin 49b.; Sulchán áruch, Even háezer 38:31.
[11] A megtérés szabályai 2:2–3., 6:2.; Tánjá, Igeret hátsuva 1. fejezet, Joél 2:13. alapján és Jeruzsálemi Talmud, Táánit 2:1
[12] A megtérés szabályai 2:2., 1:1; illetve lásd Rábénu Joná Sááré tsuva 1:10-11.
[13] Maimonidész, A micvák könyve 1:73.; A megtérés szabályai 1:1., 2:2–5. Lásd szintén Száádja Gáon, Emunot vödéot 5:5.; Rábénu Niszim Gáon, Chibur jáfá méhájesuá 27. fejezet, dárké tsuvá bekezdése; Sááré tsuvá 1:40–43., 14–15. alapszabály.
[14] Lásd Midrás Brésit rábá 22:13.; Midrás Tánchumá, Buber kiadás, Brésit 25.; Pszikta dörábi Káháná, Suvá bekezdése.
[15] Lásd Ezrá 9:5. és uo.; Talmud, Táánit 12b., 15a–b.
[16] Jesájá 55:6.
[17] Talmud, Ros hásáná 18a.
[18] 5Mózes 4:7.; Zsoltárok 145:18. Lásd még Psziktá dörábi Káháná, a „Suvá” c. rész elején.
[19] A tíz bűnbánó nap, mint a Ros hásáná és Jom kipur közti időszak elnevezése kissé furcsa, hiszen a két ünnep közt mindössze hét nap van. A lubavicsi Rebbe Likuté szichot c. könyvének 2. kötet 411. oldalán (továbbá 4. kötet 1144. és 1150. old., valamint 29. kötet 203. oldalon) megmagyarázza, hogy Ros hásáná és Jom kipur maga is szerves része a tíz bűnbűnó napnak.
[20] A megtérés szabályai 2:6.
[21] Uo. 3:4.
[22] Széder Ráv Ámrám Gáon, 1971-es jeruzsálemi kiadás, 117. rész (145. old.). Rábénu Áser ben Jechiél, Ros hásáná traktátus végére írt magyarázata; Tur Orách Chájim 581. fejezet eleje.
[23] RoS és Tur uo.
[24] Pirké dörábi Eliezer 46. fejezet. Tur uo.; lásd szintén Midrás Tánchumá, Ki técé 30. ahogy a RáSI féle kommentár idézi 5Mózes 9:18-nál.
[25] Természetesen Elul hónap különlegességére az áskenázi közösségek is tekintettel vannak, ennek jele, hogy minden nap megfújják a sófárt, elkezdik mondani a 27. zsoltárt és más zsoltárokat. Lásd Máté Efrájim 581. fejezet és uo. és Elef lámáte uo. Lásd szintén Likuté szichot 2. kötet 378. és 622. old.
[26] Ha Ros Hásáná csütörtökre esik, a Szlichot mondást előző szombat éjszaka kezdi (azaz a szombat kimenetele után, általában éjfél után). Így négy Szlichot-mondással kezdődő nap van. Ha Ros hásáná szombatra esik, úgy hat Szlichot-mondással kezdődő nap van. Amennyiben azonban Ros hásáná hétfőre vagy keddre esik, a Szlichot mondást már a korábbi hét szombatjának kimenete utáni éjszaka kezdjük, így hét vagy nyolc Szlichot-nap lesz. (Az öröknaptár bevezetése óta Ros hásáná soha nem esik vasárnapra, szerdára vagy péntekre; lásd Midrás Lekách Tov 1Mózes 17:13-hoz kapcsolódóan; Tur Orách Chájim 428. fejezet) Így tehát soha nincs kevesebb, mint négy Szlichot-nap.
[27] Rabbi Elijáhu Schapiro, Élijáhu rábá 582:8.
[28] Rábénu Niszim (RáN) a Talmud, Ros hásáná 16a-hoz fűzött magyarázatában kifejti, hogy a Szlichot mondást Elul hónap 25-én kell kezdeni, mely a hagyomány szerint a világ teremtésének napja. Ekkor ugyan a Szlichot kezdésnek lenne pontos dátuma, de nem a hétnek valamelyik napjához lenne kötve. Dávid Hálevi rabbi (Turé záháv kommentár a Sulchán áruch Orách chájim 581-hez 2. bekezdés) ezért jegyzi meg, hogy a szokás szombat este kezdeni a Szlichot mondást, így a kezdés a hétnek egy bizonyos napjához van kötve. Lásd szintén Rábénu Mose ben Ávrahám, Máté Mose 5:779.
[29] Lásd 2Mózes 19:15. és RáSI ehhez kapcsolódó magyarázatát Talmud, Sábát 87a-hoz.
[30] Talmud, Ros hásáná 16a., 34b.
[31] Jeruzsálemi Talmud, Sábát 15:3; Sulchán áruch RSZ, Orach Chájim 290:5.
[32] Talmud, Sábát 118b; Maimonidész, Misné Torá, A szombat szabályai 30. fejezet. Lásd szintén Joszef Káró rabbi, Bét Joszéf a Tur-hoz, 288. fejezet eleje.
[33] Talmud, Sábát 30b.
[34] Joszef ben Mose rabbi, Leket Joser, Orách chajim, Friedmann féle kiadás 117f. oldal. A lényeg a Ros hásánát megelőző három nap (ha a szombat kimenetele utáni éjszaka kezdünk Szlichot-ot mondani), azonban ez nem lehetséges, hiszen Ros hásáná soha nem esik szerdára (lásd 24. jegyzet).
[35] Széfer Háminhágim – Chábád 58. old. Lásd még Széfer Hászichot 5750, 351. old. 132. jegyzet; Ocár Minhágé Chábád, Elul-Tisri 161. oldal.
[36] A pizmon szó különböző értelmezésének tekintetében lásd a Rebbe megjegyzéseit a Szlichot-hoz, 204. old. és 5. jegyzet.
[37] E szerint a pijut-ok nem véletlenszerűen válogatott költemények. Nem csak inspirálják az embert, de a szerzőket is misztikus meghittség inspirálta. Bővebben lásd Áron Smuel Kaidanover Káv hájásár című könyvét. Ez vezetett sok későbbi rabbit arra, hogy a pijutokhoz magyarázatot írjon, melyek sokszor elengedhetetlenek a szöveg pontos megértéséhez.
[38] Például a Jöhi rácon (168. old. eredeti változata megtalálható Száádja Gáon imakönyvének 77–79. oldalán – az 1941-es jeruzsálemi kiadásban, igaz, Ros hásánára némileg átírva); ugyan így az Ávlá náfsi (184. old.).
[39] Pl. Ájé (68. old.)
[40] Pl. Hásem Elokéj (144. old.) és Áz terem (179. old.).
[41] Pl. Jiszráál ámchá (86. old.), szerzője Jichák ben Méir rabbi (nevének kezdőbetűi alapján RIVaM, RáSI unokája, híres toszafista).
[42] Lásd a Rebbe magyarázata a Szlichot-hoz, 205. old., mely kitér erre a jelenségre.
[43] Daniel Goldschmidt híres Szlichot kiadása (Jeruzsálem, 1965) kitér az összes idézet és némileg átírt vers eredetére. Ez a kötet nagyban segítette munkámat.
[44] Egyes pijutok dupla, vagy akár tripla héber ábécét is tartalmaznak (186. old.), más pijutok a páros számú betűket kétszer, a páratlan számúakat egyszer használják sorok kezdetén (152. old.). Megint mások visszafelé használják az ábécé betűit (158. old.). Érdemes megjegyezni, hogy már a zsoltárokban találunk olyan, hogy az egyes sorok a héber ábécé betűivel kezdődnek. (Zsoltárok 25., 34., 111., 112., 119. – itt nyolc sor tartozik minden betűhöz – és 145.) Hasonló módon a Siralmak első négy fejezet szintén a héber ábécé betűivel kezdi a sorokat (igaz, hogy a 2–4. fejezetben az ájin és pé betűk meg vannak cserélve, amivel kapcsolatban lásd Talmud, Szánhedrin 104b., Midrás Échá rábá 2:20. és uo. 3:pé, lásd uo. a Jöfé ánáf kommentárját illetve a Siralmak 2:16-hoz tartozó Szifté cháchámim kommentárt), a harmadik fejezet pedig minden betűt három sornál is használ (lásd Midrás Échá rábá 3:1.).
[45] Ásámnu, bágádnu (15. old.); Ásámnu mikol (15. old.); Kel ráchum és Ánénu (17. old.).
[46] Jáákov Moelin rabbi, Széfer Máháril, Hilchot Jom kipur, 11. paragrafus (1989-es jeruzsálemi kiadás, 339. old.), mely megemlítésre került a Sulchán áruch, Orách chájim 619:1-ben is. Lásd szintén Jáir Bachrach rabbi Chávot Jáir responsumának 238. pontját és Jichák Lampronti rabbi Páchád Jichák c. könyvének a pijutora vonatkozó részét.
[47] Pl. a 4., 86., 88., 152. és 186. oldalon található pijutok.
[48] Lásd a Rebbe kommentárjában található forrásokat, 205. old. 6. jegyzet.
[49] A Goldschmidt kiadás (1965, Jeruzsálem) eredeti kéziratok és nyomatok alapján készült, tartalmaz minden változatot. Ez szolgált munkám alapjául.
[50] Lásd Turé záháv a Sulchán áruch, Orách chájim 100-hoz írt magyarázata; Sulchán áruch RSZ, Orách chájim 100., uo. Seftel Horowitz rabbi, Vávé háámudim (apjának könyvéhez, a Sné luchot hábrit-hez csatolva), 10. fejezet (mai kaidásokban 12d.) és idézete a Széfer chászidimből, 785. szakasz (lásd uo. 588. szakasz is).