Kiderült: egész Izrael területén ugyanarról a helyről származó halat fogyasztottak.

Az aranydurbincs jelenleg a mediterráneum egyik legkedveltebb és legfinomabb húsú tenyésztett halfaja. Talán ízletességével magyarázható, hogy már 3500 évvel ezelőtt tenyésztették a Földközi-tenger térségében, és kereskedtek is vele, számolt be a Nature Scientific Reports című tudományos folyóirat közelmúltban megjelent cikke. A Haifai Egyetem tudósai vezették azt a kutatócsoportot, mely az izraeli régészeti feltárásokon megtalált arandurbincs-fogazatokban fellelhető foszfát-oxigén izotópokat vizsgálta és hasonlította össze. A minták életkora tízezer és 1400 év közé datálható.

Néhány vizsgált csont

E fogazat-minták vizsgálata során vonták le a meglepő következtetést: 3500 évvel ezelőtt gyakorlatilag minden, Izrael területén fogyasztott aranydurbincs – legyen szó a tengerparti Tel Dorról, Askelonról, vagy a szárazföldi Hácorról és Jeruzsálemről -, egyetlen helyről érkezett: a Szináj-félsziget északi részén, a Földközi-tenger partján fekvő Bardawil-lagúnából. E felfedezés egyben a világ legősibb halkultúrájának megismerését is jelenti.

Aranydurbincs

A szóban forgó lagúnát a Nílus deltájának természetes áramlatai alakították ki. Két kisebb, nyitott szakaszon beáramlik a lagúnába a Földközi-tenger sós vize. A lagúna speciális elszigeteltsége a Földközi-tenger többi részétől nagyobb párolgást tesz lehetővé, ami viszont sósabb vizet eredményez. Ezt a magasabb sótartalmat olvashatjuk ki az ott élő halak fogazatában és állkapocs-csontjában megjelenő foszfát-oxigén izotóp egyensúlyából. Más szavakkal: az izraeli tudósok képesek voltak az Izrael földjén fellelhető halmaradványok vizsgálatával megállapítani, hogy mikor kezdődött az aranydurbincs kiterjedt és szisztematikus tenyésztése.

A Szináj-félsziget északi részén, az egyiptomi-izraeli határhoz közel fekvő Bardawilban a polgári időszámítás kezdete előtti 3500-ban kezdődött meg a haltenyésztés, és hamarosan ez a hely lett a legfőbb forrása ennek a kedvelt halfajtának mind a tengertől távolabb eső településeken, mind pedig a tengerparti szakaszokon, részben vagy egészben helyettesítve a helyi halászatot is.

Ebben az időszakban megfigyelhetjük az Izrael földjén fogyasztott aranydurbincs méretének a stabilizálódását. A 3500 évnél korábban fogyasztott halak különféle méretűek voltak, életkoruktól és származási helyüktől függően, ám a bardawili haltenyésztés fellendülésével standardizálódott a méret, és elterjedt a tányér méretű, félkilós hal.

A Bardawil-lagúna műholdas felvételen

A kutatást a Haifai Egyetem Nemzeti Oceanográfiai Intézetének kutatója, Gáj Sziszma-Ventura vezette, és részt vettek benne az egyetem régészei és történészei, valamint más izraeli és német intézmények illetékes tudósai.

zsido.com

Forrás: TOI