Úgy tartják, hogy a rossz sorsot, amit a jom kipuri böjttel nem sikerült megváltoztatni, azt megfordíthatjuk szimchát torái örömmel. Ennek jegyében hatalmas örömünneppel, rengeteg tánccal és természetesen nem kevés lö’chájimmal igyekeztek zsinagógáinkban biztosítani a jó szerencsét.
„Miért tánccal ünnepeljük a Tórát, miért nem tanulással?” Tette fel a kérdést Köves Slomó rabbi Smini áceret napján, az utolsó étkezésen, amit a szukkában költöttek el. Azért van így, magyarázta, mert tanulni nem tud mindenki, de táncolni és örülni a Tóra adományának – erre bárki képes.
A Vasvári Pál utcai zsinagógában olyan komolyan vették az örömöt, hogy három egymást követő estén ünnepeltek: smini áceret estéjén, a szukkában kezdték és a péntek esti kidusnál fejezték be a mulatságot. Faith Aser arról a szokásról beszélt, hogy a Szentély idejében az ünnepnapokon rendőrök járták Jeruzsálemet, hogy ellenőrizzék, nem esnek-e túlzásba a zsidók az ünnepléssel. Ám szimchát tórakor előírás az örömünnep, így ilyenkor nem járták őrök az utcákat. Nem így az Erzsébetvárosban, ahol a rendőrök folyamatosan ellenőrizték, hogy nyugalomban zajlik-e a Tóra örömünnepe.