Az előző héten, a Rebbe halálának (gimel támuz) évfordulója alkalmából több ezres tömeg gyűlt össze Brooklynban, az Eastern Parkway 770-es számú háza előtt. Az emlékező tömegben egy afro-amerikai férfi, Geoffrey A. Davis is megjelent.

Davis, akinek arcán ugyanaz az elismerés tükröződött, mint a megjelent haszidokén, a James E Davis Stop Violence Foundation (Állítsuk meg az erőszakot alapítvány) alapítója és elnöke, akinek pontosan úgy hiányzik a Rebbe, mint a chábád haszidoknak.

“Részt vettem gyermekkori barátom, Menachem Mendel Schneerson, a Rebbe éves emlékünnepségén. Igen nagy megtiszteltetés volt, hogy gyermekként beszélhettem a Rebbével. Nagyon szeretem látni, ahogyan ez a Crown Heights-i közösség és közösségeik a világon szerteszét tiszteletüket teszik hatalmas öröksége előtt.”- írta Facebook-oldalán Davis.

A férfi különleges kapcsolata a Rebbével fivérével, James E. Davisszel kezdődött, aki

New York City tanácsosa volt egészen meggyilkolásáig, 2003-ig. Geoffrey Davis egy interjúban elmesélte, hogy a Rebbe inspirációja állt fivérének életműve, a “Szeresd magadat, állítsd meg az erőszakot” nevű nonprofit szervezet mögött. A szervezet célja a városon belüli fegyveres bűncselekmények és a kábítószer-használat megállítása volt. És hogy honnan jött a szervezet neve?

Davis az interjúban azt is elmesélte, hogy gyermekként, amikor testvérével az utcán labdáztak, gyakran ment el mellettük egy kedves, barátságos férfi, akinek mindig volt hozzájuk egy-egy jó szava, és nem ritkán adott mindkettőjüknek egy-egy dollárt is. Egyszer, amikor éppen vitatkoztak valamin, ismét arra járt, és azt mondta nekik: „Viselkedjetek szépen, szeresd a testvéredet, ahogyan saját magadat szereted, és szeresd magadat, ahogyan a testvéredet szereted, mivel ti ketten egyek vagytok. Szeressétek egymást.” Húsz évvel később ez lett az általuk alapított szervezet neve is.

„Később jöttem csak rá, hogy ő a nagy rabbi. Mindenfelé látom a képét, és elgondolkozom azon, hogy egy közel nyolcvan éves férfi hogyan ragaszkodhatott így két gyerekhez, akik egyáltalán nem úgy néztek ki, mint ő. De ő volt az, aki ajtót nyitott a számunkra, hogy megtaláljuk a közös nyelvet, és magunkhoz öleljünk minden embert. Természetesen a mi házunkban is ott lóg a képe. Nem nagy rabbiként, hanem emberként, aki nagy hatással volt ránk, aki beszélt velünk, barátként, aki jó ötletekkel látott el minket.”

Forrás: COL