Több mint 70 év telt el azóta, hogy Sigi és Hanka Siegreich megpillantották egymást egy náci koncentrációs táborban. A pár még mindig boldogan él együtt.
A két, munkatáborban felnőtt tizenéves már alig élt, amikor pillantásuk a lengyelországi Czestochowa lágerében először egymásba kapcsolódott.
„Teljesen elvesztettem az eszemet – meséli Sigi. – amint megláttam őt, megfordult körülöttem a világ.” Ez 1944 szilveszterén történt, 18 nappal azelőtt, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította volna a tábort. „Nem érdekeltek a lányok, egy csontváz voltam. Egy gyönyörű szempár nézett rám, olyan mosollyal, amilyet soha életemben nem láttam.” Beszélgetni kezdtek, majd mielőtt visszatértek volna a barakkjaikba, a fiú arcon csókolta a lányt.
A táborok adta embertelen körülmények között sokan kivetkőztek korábbi önmagukból, de Sigi megmaradt embernek. A fiatalember golyókat gyártott a náci Németország hadserege számára, ő azonban szabotálta a munkát, és szándékosan olyan golyókat készített, melyek túl kicsik voltak a puskákhoz. Amikor megtudta, hogy a Gestapo keresi emiatt, egy közeli építkezésen keresett menedéket. Csak Hanka tudta, hogy hol rejtőzködik, senki másban nem bízott meg. A lány az élete kockáztatásával tartotta őt életben – kenyéradagja darabjait csempészte a búvóhelyre, és egy takarót is kerített, hogy a -15 fokos fagyban meg ne fagyjon a fiú.
Egy éjszaka Hanka másodszorra is meglátogatta Sigit. Ez alkalommal tárt karokkal, mosolyogva érkezett: a tábort felszabadították! „Elmentek, szabadok vagyunk!” – mondta. Másnap összeházasodtak, egy évvel később pedig megszületett két lányuk közül az első. A kis Evelyne volt az első, aki Sigi szülővárosában, Katowicében, holokauszt-túlélő szülők gyermekeként látta meg a napvilágot.
A család 1971-ben költözött Ausztráliába. 50 évvel az első házasságkötésük után, lányuk melbourne-i házának kertjében tartotta meg a pár a rendes esküvőjét. Az esküvői tanúk azok a sorstársaik voltak, akik velük együtt szabadultak fel, ők tanúskodtak a pár első, nem hivatalos esküvőjén is.
„Sok mindent elértünk. Rengeteg unokánk és dédunokánk van.”- mondta Sigi elégedetten.
Az idősödő házaspár (egyikük 91, másikuk 93 éves) már felállíttatta a sírkövét, természetesen közvetlenül egymás mellett, arra az időre, amikor majd elhagyják ezt a világot. Az előre bevésetett sírfelirat közvetlen családjukra is emlékezik, azokra, akiknek az sem adatott meg, hogy sírjuk legyen. „Meghívjuk kiirtott családunk lelkeit, hogy a mi sírunkban nyugodjanak” – szól a felirat.
A pár egyik dédunokájának iskolájában, a Bilik College-ban jelenleg másfél millió gombot gyűjtenek össze a holokausztban meggyilkolt gyermekek emlékére. Sigi 180 gombot adományozott augusztusban a szervezőknek.
Forrás: ABC