Ros hásáná idén éppen szeptember 11-re esett. Arra a napra, amelynek 25 évvel ezelőtti eseményei számtalan tragikus történet mellett egészen különös megmeneküléseket is őriznek.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokra emlékezve leggyakrabban a pusztításról, a hősiességről és az áldozatokról beszélünk. Vannak azonban olyan történetek is, amelyekben egy jelentéktelennek tűnő késés, egy váratlan beszélgetés vagy egy apró változás az aznapi rutinban egészen más irányba fordította valakinek az életét. A Wall Street zsinagógájának egyik tagja számára egy talmudi vita miatt maradt el az a megszokott reggeli út, amelyen egyébként éppen a World Trade Centeren keresztül haladt volna. A zsidó hagyomány ezt a fajta, sokszor csak utólag felismerhető gondviselést hásgáchá prátitnak nevezi.
Isteni gondviselés szeptember 11. szörnyű napján
Az idei ros hásáná szeptember 11-én köszöntött be, így egybeesett a 2001-es terrortámadás 25. évfordulójával.
Szeptember 11-ről beszélve a pusztítás történetei között mindig szóba kerülnek a csodával határos pillanatok is. A hősiesség, önfeláldozás és bátorság mementói mellett ott vannak az élet apró eseményei, amelyek bármelyik más napon csak bosszantó közjátéknak tűnnének, aznap azonban életet mentettek. Az Isten-i gondviselés, a hásgáchá prátit csöndes, de létfontosságú megnyilvánulásai ezek.
Az egyik ilyen történetet Mayer Hager, az ikertornyoktól mindössze negyedóra sétára található Wall Street zsinagóga rabbija jegyezte föl közössége egyik tagjáról. A zsinagóga, amely hat közösségi tagot is elvesztett a támadásban, fontos bázisa volt a mentésben részt vevő környékbeli tűzoltóknak.
A történet főszereplője az orosz zsidó bevándorló, Yuri Ocean, aki aktív tagja volt a zsinagóga reggeli minjenjének és az azt követő tanulókörnek. Innen indult reggelente munkába a World Trade Centeren keresztül.
Egy talmudi vita mentette meg az életét
2001. szeptember 11-én azonban az ima végeztével szóba elegyedett Michael Kaplannel, a közösség egy másik tagjával. Úgy belemerültek egy talmudi kérdésről szóló vitába, hogy észre sem vették, mennyire elszaladt az idő. Ocean így a megszokottnál később indult útnak, ám nem jutott messzire: a támadás már megtörtént, a rendőrök pedig lezárták a környéket.
Ha nem áll le Kaplannel Talmudról vitázni, könnyen lehet, hogy éppen a World Trade Center környékén jár, amikor lezúdul a törmelék és összeomlanak az épületek. Mi ez, ha nem hásgáchá prátit, a gondviselés apró és az emberi elme számára érthetetlen megnyilvánulása? Miért pont ő, és miért nem más? Nem tudjuk.
Sokszor azt hisszük, hogy hibáztunk, lemaradtunk valamiről, és észre sem vesszük, hogy pont ott vagyunk, ahol lennünk kell. Nem tudhatjuk, mit hoz az előttünk álló év, és azt sem, milyen következménye lesz egy-egy döntésünknek. Csak azt tudhatjuk, hogy az Örökkévaló tervében minden pillanatnak jelentősége van, és ha nyitott szemmel és szívvel figyelünk, észrevehetjük bennük az isteni gondviselést.
Borítókép: SETH MCALLISTER / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.