Százéves korában elhunyt Andrée Geulen, aki több száz zsidó gyermeket mentett meg a haláltól – adja hírül a The Jewish Chronicle.

A belga tanárnő becslések szerint három-négyszáz zsidó gyereket mentett meg a náciktól. Százéves korában érte a halál. Geulen korábban megkapta a jeruzsálemi Jád Vásem Holokauszt Emlékmúzeumtól a Világ Igaza címet, mely azoknak a nem-zsidóknak jár, akik bizonyíthatóan, saját életük kockáztatásával zsidó embereket mentettek meg a holokauszt idején. Az asszony tiszteletbeli állampolgárságot is kapott Izraelben, a ceremóniára szintén a Jád Vásem Múzeumban került sor.

A katolikus tanárnő húszéves volt és egy brüsszeli iskolában tanított, amikor zsidó tanítványai számára előírták, hogy sárga csillagot viseljenek a ruhájukon. Geulent megdöbbentette a szívtelen megkülönböztetés és elrendelte, hogy az osztályában mindenki köteles kötényt viselni a ruhája fölött. Ezzel biztosította, hogy az osztályában ne alakuljon ki faji szegregáció. A fiatal nő ettől fogva egyre inkább együttműködött az ellenállással. Beköltözött az iskolába, hogy belülről tudjon segíteni és miután találkozott a Zsidó Védelmi Tanács (JDC) egyik munkatársával, Ida Sternóval, zsidó gyerekeket bújtatott az iskolában.

Amikor a németek átkutatták az egész intézményt és rátaláltak az ott rejtőzködő zsidó gyerekekre, nemcsak a gyermekeket tartóztatták le, de a tanárnőt is kihallgatták. Arra a kérdésre, hogy vajon nem szégyelli-e magát, amiért zsidókat tanít, bátran így felelt: „És Önök nem szégyellik magukat, amiért zsidó gyerekek ellen vívnak háborút?” A házkutatás után Geulen továbbra is segítette a zsidókat: titokban tanyákra, zárdákba, befogadó családokhoz és más búvóhelyekre csempészte a gyerekeket.

Évekkel később, egy interjúban így emlékezett vissza: az egyik gyermek megkérdezte: „Miért nem mondhatom, hogy Szárának hívnak? Az olyan szép név!” – Geulen így felelt neki: „Valóban gyönyörű név. De most egy ideig azt kell mondanod, hogy Suzanne Petersnek hívnak.” A szülőknek – biztonsági okokból – egyetlen esetben sem mondták meg, hogy hova viszik a gyerekeket. Újszülött kisbabákat is búvóhelyre vittek, ebben orvosok is segédkeztek. Később így emlékezett Geulen: „Így elvinni a kisbabákat, anyáktól, akik éppen csak életet adtak nekik, rettenetes volt… Nem ijedtem meg attól, hogy felszálljak a vonatra zsidó gyerekekkel, bár tudtam, hogy a németek is bármikor felszállhatnak. De szörnyű volt elvenni a gyerekeket az anyáktól és eltitkolni előlük, hogy hova visszük őket, hagyni, hogy sírjanak és sírjanak. »Legalább mondják meg, hogy hova viszik«! – könyörögtek kétségbeesetten” – emlékezett vissza Geulen.

Andrée Geulen egy idősek számára fenntartott otthonban hunyt el. Halálának tényét unokája is megerősítette.