Száz éve augusztus elején a keszthelyi hitközség egy kiemelkedő ünnepségét tartották. A díszes nap egy keserédes alkalom, a város harminchat izraelita hősi halottjának emléknapja volt. Most száz év elteltével újból a keszthelyi zsidó hősökre emlékezünk.

1922 nyarán teljes lázban égett a keszthelyi hitközség apraja nagyja, áldott hőseik emlékünnepélyére készültek megtört szívű szülők, özvegyek, félárvaságra jutott gyermekek és az egész közösség. Az első világháborúba a hitközség férfiai közül 178 hazafias érzéssel teli büszke férfiú vonult be, akik közül harminchat hullajtotta vérét Magyarország oltárán. Összehasonlításképpen: az 1910-es években Keszthelyen összesen mintegy ezer zsidó élt, vagyis gyakorlatilag nem volt olyan keszthelyi zsidó család, ahonnét ne vonultak volna be katonának.  

Az augusztus 6-ai ünnepségen a katonai körletparancsnokság, a keszthelyi katonai állomásparancsnokság, az evangélikus és református egyház, az állami és városi hatóságok, a herceg Festetics-uradalom, a hivatalok és testületek, a tapolcai hitközség és még a fürdővendégek is küldöttségekkel képviseltették magukat az egyébként kegyeletes tömeggel színültig megtelt neoklasszicista zsinagógában.

A megemlékezés – természetesen – a Hiszek egy Isten elszavalásával kezdődött, és az akkoriban elmaradhatatlan szlogen hatását külön emelte az orgona- és az énekkar kísérete. Ezt követően az esemény a hitközség tudós főrabbijának – a Pázmány Tudományegyetem magántanára –, dr. Büchler Sándor (1869–1944) beszédével folytatódott, mely a korabeli beszámolók szerint könnyeket csalt a hallgatóság szemébe.

A rabbi beszéde után a nyitott frigyszekrény előtt az Ádonáj má ádám megható éneke, vagyis a 144. zsoltár következett:

„Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, ujjaimat harcra. Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, aki népeket leigáz én alám. Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted? Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a múló árnyék. […]”

Majd elmondták a gyászolók kádisát, aztán a hitközség elöljárósága a zsinagóga előcsarnokába vonult, hogy a fehér leplet lerántsa az emléktábláról. Az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével zárult.

Az aranyozott gránáttáblát Büchler főrabbi fogalmazta és Adler Jakab Budapest–Károly körúti kőfaragó műhelyében készítették.

 

 

A táblára felvésett nevek mellé igyekeztem némi információt is összegyűjteni, azonban csak kevesük mellé sikerült:

Brodjovin György* (1896–1917) kereskedő 1916-ban önkéntesen vonult be a nagykanizsai 20. honvédgyalogezredhez, harcolt orosz harctéren és Bukovinában, utóbbi helyen 1917. augusztus 4-én esett el. • Fischer Antal • Fürst Mihály • Gerő Frigyes* (szül.: Günsberger, 1880–1915) a 19. honvéd gyalogezred hadapród jelöltje a kárpáti harcokban 1915. április 2-án egy gránát találta, minek sérüléseibe belehalt. Goldschmied Nándor Grünfeld Soma • Kálmán Dezső • Kessler Mór • Klein Ferenc • Klein Izidor • Kohn Izidor • Lázár Aladár • Löbl Imre* (1897–1916?) 1915-ben érettségizett a keszthelyi Premontrei Katolikus Gimnáziumban, az olasz harctéren esett el. • Löwenstein Dezső • Lőwy Lajos • Mauthner Pál • Meider József (1899–1918) bankhivatalnok, Meider József keszthelyi vendéglős fia, a 48. gyalogezred önkéntese az olasz fronton esett el 1918 nyarán. • Plechner Hugó (1890–1917) tüdőgyulladásban halt meg egy hadikórházban, a pozsonyi zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra. • Pollák GyulaPollák József • Pollák Rezső* (1887–1914) gyógyszerész, mint a cs. és kir. 48. gyalogezred egy évi önkéntes szanitéc szakaszvezetője ment az északi harctérre, és Szulaszovánál kapott halálos golyót 1914. december 7-én. Testét következő év március 14-én a keszthelyi zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra. • Pollák VilmosRadó IzidorSpitzer MiksaSteiner BélaSteiner DezsőSteiner HenrikStern FerencStern JenőSchlesinger Izidor* (1884–1915) magyar és német tanár, több éven át a Pesti Kereskedelmi Bank hivatalnoka. Mint honvéd hadapród vonult a harctérre, a Kárpátok északi lejtőjén, lengyel földön halt hősi halált. Nevét Sebestyénre magyarosította, de Schlesinger névvel szerepel az emléktáblán. • Springer Lajos* (1894–1915) kereskedő, a nagykanizsai 20. honvédgyalogezred honvédja harcolt az orosz fronton. A kárpáti harcokban 1915. március 6-án halt meg. • Székely Rezső* (1893–1915) a háború elején, mint egyéves önkéntes vonult be a 44. gyalogezredhez, majd 1915 tavaszán mint káplár került az orosz harctérre. A gorlicei áttörés alkalmával megsebesült és 1915. június 2-án a Szambor melletti tábori kórházban hősi halált halt. • Weinberger GézaWeisz PálWeisz RezsőWeisz Sándor

Aki neve mögött * van, az ő nevük a keszthelyi gimnázium aulájában felállított hősi emlékművén is szerepelnek.

Hála az Örökkévalónak, a száz évvel ezelőtt felavatott emléktábla ma is eredeti helyén, a keszthelyi zsinagógában áll. Az utókor kegyeletes tiszteletét ma is az Örökkévaló hajlékában tudja leróni. 

Emlékükből fakadjon áldás!

Források

  • Berkes Ottó (szerk.), A Csornai Prémontrei Kanonokrend Keszthelyi Reálgimnáziumának Értesítője az 1927–28. tanévről. Keszthely: Nádai-Könyvnyomda, 1927. 37–48. old.
  • „Hirek – Harminchat zsidó hősi halott emléke.” Az Ujság, 1922. 20. évf. 179. szám, 6. old.
  • „Hirek – A keszthelyi zsidó hősök.”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 33. szám, 11. old.
  • „Hirek – A keszthelyi zsidó hősök emléke”, Egyenlőség 1922. 41. évf. 29. szám, 11. old.
  • „Hősök halála – Meider József”, Pesti Hirlap, 1918. 40. évf. 164. szám, 7. old.
  • „Plechner Hugo”, Első világháború – Veszteséglisták, 1917. 535. szám, 33. old.