A peszách előestéjét megelőző napra, niszán hó 13-ra esett a harmadik lubavicsi rebbe, a Cemách Cedek (1789-1866) halálozási évfordulója. Életéről és munkásságáról többek között itt és itt írtunk. Most egy általa létrehozott, különleges települést mutatunk be, Sedrint, a Chábád mozgalom stetljét.

A XIX. századi Oroszországban a zsidóknak rosszul ment a sora. Nem költözhettek az ún. letelepedési övezeten kívülre, bizonyos foglalkozások zárva voltak előttük, hétéves koruktól fogva besorozhatók voltak és ezen felül folyamatos üldöztetésben volt részük. Oroszország déli részének bizonyos körzeteiben azonban alapíthattak mezőgazdasági településeket. A mai Fehéroroszországban fekvő Babrujszktól kissé délre alapította meg e könnyítéssel élve a harmadik rebbe, a lubavicsi Menáchem Mendel rabbi Sedrin városkáját.

A rebbe 1846-ban vásárolta meg a 17 és fél négyzetkilométeres területet, ahova 60 családot telepített, ellátta őket építőanyaggal és más, alapvető felszereléssel, és mindannyiuknak ingyenesen biztosított mezőgazdasági művelésre alkalmas területet 25 évre. Ezzel a rebbe nemcsak lakhatást és megélhetést biztosított ezeknek a családoknak, de az Orosz Birodalom örökletes tiszteletbeli állampolgára is lett egy szintén korabeli törvény értelmében. (A törvény kimondta, hogy aki több mint száz zsidó személyt telepít le a birtokán, jogosult erre a címre.) A címnek gyakorlati haszna volt: a rebbe utódai mentesültek a sorkatonai szolgálat alól, és a birodalmi bürokrácia hivatalnokai előtt hatékonyabban tudták érvényesíteni a zsidók érdekeit. A rebbe – elődeit követve –  emellett kiemelkedően fontosnak tartotta, hogy megmutassa a követőinek, hogy a fizikai munka és a spiritualitás egyaránt fontos az istenszolgálat és a megélhetés szempontjából. A zsidók számára engedélyezett letelepedési övezet 1805-től fogva egyre kisebb és kisebb lett, és már az első két rebbe, az Álter Rebbe és a Mitteler Rebbe is arra ösztönözte újra és újra költözni kényszerülő híveit, hogy a földművelés és a különféle kézműves tevékenységek felé forduljanak, és ezek adják a megélhetésüket. A gazdasági és politikai okok mellett fontos még megemlíteni azt a nem kevésbé fontos motívumot, hogy a mindentől távol eső Sedrinben letelepített családok védettek volta a hatalom oroszosítási törekvéseitől. A stetlt – zsidó kisvárost – kizárólag vallásos zsidók lakták, és az alapítást követő évtizedekben így nem hatott a népességre sem a politika, sem pedig a zsidó vallás elleni kulturális harc. A viszonylagos elszigeteltség és a gazdasági stabilitás lehetővé tette a lakosok számára, hogy a spiritualitás felé forduljanak, és így a harmadik rebbe által alapított stetlben találkozhatott egymással a föld és az ég, különleges szellemi oázist teremtve ezzel a hászid lakosok számára.

Erről írt 1862-ben egy utazó, Chájim Jisinovszki, akit megdöbbentett a Sedrinben tapasztalható, utópisztikus nyugalom és családias hangulat. Így írt erről a Vilnában (Vilnius, Litvánia) kiadott, héber nyelvű hetilapban, a HáKármelben: „Gyönyörűen felépített házak közt sétáltam az utcákon, és díszes, vonzó megjelenésű imaházat láttam… Tömeg vett körül, minden zsidó testvérünk üdvözölt, barátsággal és szeretettel fogadott. Azt mondtam: »Milyen jó és milyen kellemes ez a hely… Kérem, mondják meg, Önök kicsodák és hogy kerültek ide, mert mindeme napig soha nem hallottam Sedrin városkájának nevét.« És ők így feleltek: »A föld megművelői vagyunk, mesterünk, a tudós rabbi, a lubavicsi Mendel gyűjtött minket össze és ajándékozta nekünk ezt a földet, mondván: Erősítsétek meg a kezeteket és övezzétek fel magatokat munkátokkal, és az Örökkévaló megáldja kezetek munkáját. – És Isten áldását ontja kezünk munkájára és semmiben sem szenvedünk hiányt… Vannak köztünk tudósok, akik jól ismerik a Tórát és ők tanítanak minket és gyermekeinket Mózes Tórája, a Misna és a Talmud ismeretére.« Szavaikat hallván így szóltam: »Nincs jobb a földön annál, mint ha az ember megműveli a földet és látja az áldást a keze munkája nyomán, és ha elégedett a részével. Ez a gazdagság és a jólét.«”

 Sedrini lakosok levele, melyben igazolják, hogy a rebbe telepítette őket a városba

Az élet természetesen nem volt ennyire idealizáltan problémamentes, és Sedrin lakóinak is gyakran összébb kellett húzniuk a gártlit. Voltak, akik a lenézett földműveléssel nem voltak elégedettek, és sokan társultak a gazdag Golodetz család üzletébe, amikor a család feje, Chájim 1865-ben megvásárolta a terület egy részét a Cemách Cedektől. A hászid szellem azonban mindannyiukat áthatotta, és megakadályozta a lakosság széttagolódását.

Egy fél évszázaddal a város alapítása után, 1897-ben már 4022 zsidó élt Sedrinben, ők tették ki a lakosság 95 százalékát. Bár a hászidizmus mellett más ideológiák is felütötték a fejüket, a stetl mégis megőrizte különleges hászid atmoszféráját. A növekvő igények kielégítésére újabb zsinagógák és tanházak épület. Lubavicsból évente egyszer érkezett Sedrinbe küldött, aki hetekig a városban maradt, terjesztette a rebbe tanításait és hászid történetekkel és dallamokkal inspirálta a lakosokat. Azok, akik elkötelezettebbek voltak a Chábád hászidizmus iránt, gyakran megfordultak Lubavicsban is, hogy a rebbe udvarában merítsenek erőt és inspirációt a folytatáshoz. Kezdetben gyalog, vagy ló vontatta szekéren tették meg az utat, később már vasúti összeköttetés is volt a falvak között. Sedrin lakóit mindig is különös szeretettel és figyelmességgel fogadták a rebbék.

Az ötödik rebbe, az alapító Cemách Cedek unokája, a rebbe Rásáb az általa alapított Tomchéj Tmimim jesiva előkészítő iskoláját Sedrinbe helyezte, megerősítve a stetl kiemelt spirituális jelentőségét a lubavicsi hászidok körében. A következő évtizedben az új rendszer és az általa hozott új jogrend eltörölte Sedrin hászid jellegét, de a XX. század elején még a városban tanuló diákok által tovább élt a város szellemisége. A helyiek közül sokan a zsidó élet megőrzéséért folytatott föld alatti küzdelem élharcosaivá váltak, és nem egy közülük az életét adta a zsidóságért. Voltak olyanok is, akik megmenekültek, és az 1930-as években Varsóban telepedtek le, ott terjesztve a hászid tanokat. Sokan azok közül, akik a sedrini közösségből végül túlélték a holokauszt borzalmait, az Egyesült Államokban, illetve Izraelben telepedtek le. Leszármazottaik közül nem egy a mai napig a világ számos Chábád intézményei egyike-másikának az élén áll. Így él tovább a harmadik rebbe, a Cemách Cedek által alapított városka szellemi öröksége, ég és föld között.

zsido.com

Forrás: chabad.org