1994-ben életem válságát éltem családommal. A fogászat, ahol dolgoztam, megszűnőben volt és fogtechnikusként, az akkor privatizációs forgatagban alig volt remény elhelyezkedni, akár egy magán fogászaton. Lányom Bianka, a Wesselényi utcai Amerikai Alapítványi iskolában tanult. Néhány osztálytársával tanulni jártak Oberlander Báruch rabbi előadásaira. Lányom valamilyen velem nem egyeztetett okból beszélt helyzetemről a rabbi úrral, aki meghívott egy beszélgetésre otthonába.
El is mentem, és elmondtam elkeseredett helyzetemet. Báruch rabbi, akkor azt tanácsolta, hogy írjam le, amit neki elmeséltem néhány sorba és majd elviszi tervezett amerikai útján Menachem Mendel Schneerson rabbihoz és figyelmébe ajánl. Valami számomra is megmagyarázhatatlan okból, ezt a levelet (kvitlit) nem írtam meg és nem vittem el.
Aztán, néhány hónappal később még egyszer felkerestem tanácsadómat. „Rabbi, elnézést akkor, amikor Amerikába ment, nem hoztam el a levelet kérésemmel. Most viszont erőt vettem magamon és itt vagyok elhoztam.” A rabbi megdöbbenten nézet szemembe: „Hát nem tudja, a Rebbe meghalt! Elkéste az alkalmat, ami segíthetett volna magán”. Nagyon el voltam keseredve és ez valószínűleg látszott is rajtam.
Egy kis mosoly jelent meg Oberlander rabbi kedves arcán. „Maga hisz a csodákban? Tudja mit? Még nincsen elveszve semmi. Ha megyek legközelebb Amerikába, elviszem a maga kvitlijét és leteszem a Rebbe sírjára. Ha maga elhiszi, hogy a Rebbe imája tud segíteni, akkor a Rebbe imája fog segíteni, így is hogy nincsen közöttünk.”
Mit volt mit tennem. Hittem, hogy segíteni fog.
És segített.
Életem egy pillanat alatt megváltozott. Életem gyökeresen megváltozott és jóra fordult. Igen! Érdemes hinni a csodákban, Schneerson rabbi csodáját magamon tapasztaltam! A változás csodája számomra, hogy tanulni kezdtem, majd tanítani. 64 évesen beezrát haSém rabbivá avattak.
Szerdócz Ervin