Tegnap kiosztották a Scheiber–díjat. Idén Glässer Norbert, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszékének oktatója, Oláh János, az ORZSE rektorhelyettese és Raphael Vago, a Tel-Avivi Egyetem Történelem Tanszékének előadója vehette át az elismerést. A rendezvényen annak is megpróbáltunk utánajárni, hogy mennyire reprezentálja a magyarországi zsidóságot az a díj, amelyet a legrangosabb zsidó-magyar szakmai elismerésként kormányzati közreműködéssel ítélnek oda.

– Érdemes végiggondolni, hogy vajon leképezi-e a magyarországi zsidóság egészét az a díj, amely az egyik legfontosabb XX. századi magyar zsidó eszmetörténészről, kutatóról és pedagógusról neveztek el – mondta hétfőn a Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a zsido.com-nak az idei év Scheiber Sándor-díjátadó ünnepségén. A politikus nem kívánta részletezni megjegyzését, kérdésünkre (a díj vajon mennyire tükrözi a hazai zsidóság sokszínűségét?) mindössze annyit mondott, a felvetés egy „jó kérdés, és érdemes rajta elgondolkodni”.

A hétfő délelőtti eseményen most is három jelöltet tüntettek ki.

A díjra bárkit lehetett jelölni, a kuratóriumnak három jelöltje volt. Mind a hárman elismerésben részesültek. Reméljük, hogy a döntés felekezetre tekintet nélkül a magyar társadalom széleskörű egyetértésével találkozik – kapott szerkesztőségünk hivatalos választ a Balog Zoltán vezette tárcától hétfő estére. Az 1985-ben elhunyt Scheiber Sándor tiszteletére alapított díjat 1995-ben Fodor Gábor kulturális miniszter javaslatára alapították, kormányrendelet alapján évente ítélik oda három arra érdemes személynek. Azoknak a magyar állampolgároknak, illetve határon túl élő magyaroknak, akik kiemelkedőt alkottak a hebraisztika, a judaisztika, a zsidó vallás- és művelődéstörténet, az oktatás, valamint a zsidók és a nem zsidók közötti párbeszéd, illetve a tolerancia előmozdításáért.

– Magyarországon 1944-ben a magyar-zsidó, zsidó-magyar kollektív emlékezet olyan veszteséget szenvedett, hogy az szinte pótolhatatlannak látszott, és biztos, hogy van, ami pótolhatatlan is. Fontosnak tartjuk a zsidó kultúra legnagyobb egyéniségei szellemiségének fenntartását és az örökségük továbbvitelét – fogalmazott Balog miniszter, hozzátéve, hogy az idei díjazottak valamennyien Scheiber Sándor örökségét viszik tovább. A politikus felidézte, ahogy fiatal református teológus-hallgatóként időnként maga is átjárt a Scheiber vezette ORZSE épületébe, hogy ott tanulhasson héberül. Kiemelte azt is, hogy azokban az időkben a „kommunista diktatúra érdekeit az szolgálta, hogy ne legyen magyar megújulás, ne legyen zsidó megújulás, és ne legyen megbékélés sem. Elég csak arra gondolni, hogy Scheiber Sándornak mennyi aktája van a Történeti Hivatalban.”

„Nálunk otthon mindig lehallgatták a telefont, aput rendszeresen megfigyelték. Borzasztó idők voltak azok. Én azt gondolom, hogy igaza lehet Hidvégi Máté tudósnak, aki maga is korábbi díjazott, hogy apu halálához, a rákja kialakulásához köze lehetett a megfigyeléseknek, jelentéseknek és a méltánytalanságoknak, amivel szembesülnie kellett” – ezt már Scheiber Mária, a díj névadójának lánya mondta a zsido.com-nak az ünnepségen. Hangsúlyozta: valóban „irathegyeket jelenthettek” össze apjáról, ő azonban nem szeretne „fájó és kellemetlen meglepetésekkel szembesülni”, azért nem kívánja kikérni a korábbi bizalmas dokumentumokat az azt őrző hivatalokból.

A fogorvosként dolgozó hölgy arra a felvetésre, hogy Scheiber Sándor vajon miképp vélekedne a kormány zsidó emlékezet politikájáról, nem kívánt felelni. „Szeretném apu nevét amennyire csak lehet távol tartani az aktuális politikai tértől. Magánemberként nagyon is megvan a véleményem, mint ahogy sok más dologról is, de ebben a kérdésben most nem szeretnék állást foglalni.”

Ugyanilyen diplomatikusan foglaltak állást a korábbi díjazottak is, akikkel a fogadással egybekötött eseményen találkozott tudósítónk. Mindenki azt hangsúlyozta, hogy ez egy nagyon nemes kezdeményezés, amelyet pártoktól és kormányoktól függetlenül illik kezelni.

Hogy reprezentatív lenne-e az odaítélés módja? Nos, az alapításkor a néhai Schweitzer József főrabbit kérte fel a minisztérium, hogy nevezzen meg egy szakmai kuratóriumot. A kuratórium tagjairól szerettünk volna tájékoztatást kapni az eseményen Schőner Alfrédtól, aki jelenleg a kuratórium elnöke, és akit arról is kérdeztünk, hogy vajon a testület tagjai milyen módszerekkel, milyen formában határoznak a díjazottakról. Az ORZSE rektora azonban egészségi állapotára hivatkozva – éppen kórházban ápolják, és csak a díjátadóra jött ki – válaszokra csak a hét végére adott esélyt a zsido.com-nak.

A díj kapcsán megkerestük Köves Slomót, az EMIH vezető rabbiját is, aki szerint „fontos, és talán nemzetközi összehasonlításban is példátlan, hogy a magyar kormány ilyen módon ismeri el a zsidó és zsidósággal foglalkozó tudósok kulturális adományát a kárpát-medencében”, ugyanakkor mint kiderült, pl. az EMIH eddig nem képviseltette magát a díjátadó kuratóriumban, bár a rabbi nem is szeretné, ha egy ilyen kérdés „az egyes zsidó közösségek és szervezetek közötti versengés terepe lenne”. Arra a kérdésre, hogy szerinte Scheiber Sándor miképp vélekedne a jelenlegi kormány emlékezet politikájáról a rabbi azt válaszolta, tud azonosulni tudós lányának véleményével: „Scheiber Sándor a maga idejében is nagyon jól tudta és értette egy hitközség egy hitközséget vezető rabbi szerepét, mármint hogy – minden fájdalom dacára – egy vallási vezető csak azokban a kérdésekben ártsa magát a politikába, amelyek a zsidó közösség jelenlegi és jövőbeni életterét befolyásolják.”

Arról, hogy a korábbi években nem volt mindig teljes egyetértés a kuratórium tagjai között – ismereteink szerint egy 6-8 fős grémiumról van szó – már lehetett hallani. Ez valójában természetes is. Azonban előfordult pár évvel ezelőtt olyan is, hogy a kormány képviselői megvétózták a kuratórium által felterjesztett jelöltet. Komoróczy Géza akkor kemény szavakkal kommentálta a történteket. „Felejthetetlen, tűrhetetlen gyalázatként” értékelte azt, ahogy Iványi Gábor metodista lelkész nem kaphatta meg a díjat politikai okokból.

Az ilyen vitáknak nyoma sem volt hétfőn a minisztérium barokkosan pazar üvegtermében rendezett eseményen. Az ünnepséget megtisztelte Izrael budapesti nagykövete, Ilan Mor is, de természetesen több korábbi díjazott, és a Mazsihisz szinte teljes vezérkara.

A kitüntetetteket a kuratórium tagjai méltatták. Voigt Vilmos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója Glässer Norberttel kapcsoltban azt emelte ki, hogy a fiatal kora ellenére (35 év) a szegedi egyetem adjunktusaként, és az ottani Vallási Kultúrakutató Csoport munkatársaként kutatja a hazai zsidó sajtót, és különös figyelemmel foglalkozik a csodarabbikról szóló hagyományokkal.

Fröhlich Ida, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, szintén a kuratórium tagja, Oláh Jánosról elmondta, hogy pályája kezdetén geológiával foglalkozott. Az 1989 és 1993 közötti évek hozták el életében a fordulatot, ekkor végezte ugyanis el az Országos Rabbiképző Intézet judaisztika tanárképző szakát. Az Izraelben élő és az eseménytől távol maradó Raphael Vagot Feldmájer Péter, a Mazsihisz alelnöke méltatta. A modern antiszemitizmus kutatásával is foglalkozó tudósról elmondta: példátlanul széles rálátással rendelkezik a térségben az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén kialakult államokra és társadalmakra.

Wallenstein R.

MTI Fotó: Illyés Tibor