1908 októberében a maga nemében egyedülálló intézmény nyitotta meg kapuit a Berlinhez közel fekvő Beelitzben: fogyatékkal élő zsidó gyermekek számára létesült nevelőotthon. Élén egy siket és néma gyermekekkel foglalkozó tanár, a 27 éves Sally (Solomon) Bein állt.

Az Israelitische Erziehunganstalt Wilhelm-Auguste-Viktoria-Stiftung névre hallgató intézmény óvodáskortól kamaszkorig fogadta a különböző fogyatékossággal élő gyermekeket, illetve olyanokat, akik családi helyzete nem tette lehetővé, hogy szüleikkel maradjanak. Később, amikor a zsidó gyermekeket egyre több oktatási intézményből tiltották ki, már egészséges tanulók is érkeztek Beelitzbe. Sally Bein senkit sem utasított vissza, és igyekezett integrált csoportokat létrehozni, ami abban az időben még ismeretlen fogalom volt.

Eleinte Sally és felesége, Rebeka tanított az iskolában, de a létszám bővülésével újabb tanárokat vettek fel, illetve alkalmaztak egy szakácsot, egy karbantartót és egy kertészt is, akik napi feladataik elvégzése mellett részt vettek a gyermekek nevelésében és oktatásában is. A tanulók általában két évet töltöttek az intézményben, mely idő alatt a kötelező tananyag mellett hébert és vallási ismereteket is tanultak, illetve elsajátították az asztalosság, a kertészkedés és a főzés alapjait. A pedagógusok nagy hangsúlyt helyeztek az illemtanra és a helyes viselkedésre is.

Az iskolában zsidó légkör uralkodott. Sokat foglalkoztak a zsidó szövegekkel, megtartották a szombatot és a zsidó ünnepeket és kóser konyhában készült számukra az étel. Összesen 400 diák tanult az intézményben, akik később hagyományos gimnáziumba kerültek, majd munkába álltak. Bein kimagasló eredményeit világszerte érdeklődéssel figyelték, és számos kutató látogatott el az intézménybe szerte Európából, illetve a még brit fennhatóság alatt álló Palesztina zsidó közösségéből, hogy módszereit tanulmányozzák.

A nehézségek 1933-ban, a nácik hatalomra jutásával kezdődtek. A helyi hatóságok igyekeztek bezárni az iskolát, arra hivatkozva, hogy a fogyatékos gyermekek rossz színben tüntetik fel a várost és távol tartják a turistákat. Miután a nácik hadjáratot indítottak a fogyatékkal élő emberek ellen, az iskola sorsa megpecsételődött: lakóinak többé nem volt joga az élethez.

1942-ben az intézmény 30 tanulóját és az alkalmazottakat a varsói gettóba deportálták. Sally megérezte, hogy miféle sorsot szántak nekik, ezért Németország elhagyását lehetővé tevő vízumot szerzett be családja számára, ám végül úgy döntött, hogy nem használja fel. Hamarosan ezer környékbeli zsidóval együtt Sallyt, Rebekát és lányukat, Lisa Carolát is a sobibori haláltáborba hurcolták, ahol azonnal megölték őket.

Az intézményt hamarosan megkapta a náci párt egyik ifjúsági szervezete, a Német Lányok Ligája. A háború után az épületben gimnáziumot hoztak létre, mely a Sally Bein nevet viseli, és őrzi az egykori intézmény és lakóinak emlékét.

zsido.com

Forrás: NLI

Megszakítás