A rutin ellen…

 A zsidó családi élet törvényeit, szabályait sokféleképpen lehet magyarázni. Ezek isteni törvények, amelyeket a zsidó embernek be kell tartania, anélkül hogy okaikat kutatná. E törvények lehetővé teszik, hogy a zsidó ember elkülönüljön nem zsidó környezetétől, és elkerülje az asszimiláció buktatóit, veszélyeit.

Rabbi Méir, a híres Talmud-bölcs, igen prózai és logikus okot talált a niddátörvényekre.

A megszokás, a rutin arra vezethet, hogy a férj megunja feleségét, és megundorodik tőle. Ezért mondta a Tóra: „legyen hét napig tisztátalan”; majd ha alámerült a mikvében, és megtisztult, akkor ugyanolyan kedves lesz férjének, mint esküvőjük napján… (Niddá 31).

Az elkülönülés tehát egyfajta hatóanyag, amely megőrzi a házasélet frissességét, üdeségét, és megóvja azt a mindent megölő rutintól, az unalomtól.

Tévhitek

Elterjedt tévhit, hogy a menstruáció idején a nőknek nem szabad belépniük a zsinagógába, míg meg nem merítkeztek a mikvében. Ilyen tilalom????????? azonban nem létezik (lásd Sulchán Áruch, Orách Chájim 88.).

Egy másik tévhit szerint a zsidóság és a zsidó vallás „rossz szemmel nézi” a szexualitást, és kizárólag a szaporodás céljára tartja megengedettnek. Ez sem így van. A zsidóság a házasságon belüli, a családi élet törvényei szerinti szexualitást az élet egyik ajándékának tekinti: nemcsak megengedett „szükséges rossznak”, hanem a családi harmónia szempontjából is kívánatosnak, még ha nem születik is belőle gyermek. Állapotos nő esetében, vagy ha valaki egyéb ok miatt nem szülhet, a testiség pozitív szerepelt tölt be a házastársak életében. A zsidó férjnek a házassági szerződésben rögzített kötelessége, hogy kielégítse feleségét: erre a háláchá utasításokat tartalmaz, és jutalmat is kilátásba helyez. A zsidó szellem elítéli és tiltja a frivol szabadosságot, de a családi élet tisztaságának törvénye szerint élő férj és feleség számára a négy fal között minden megengedett. A zsidóság távol áll az álszent prüdériától: nem tiltja a papok és a rabbik számára a családi életet, s nem állítja őket a cölibátus megpróbáltatásai elé. A zsidóságban mindenki egyformán szent, ha betartja aTóra törvényeit. A szexualitás is szent, ha megfelelő keretekben történik.

Szabad szépítkezni…

Az ősidőkben az emberek teljesen elkülönítették a niddá állapotában lévő – azaz menstruáló – nőt, például megszégyenítő módon külön házban tartották. A karaiták – egy elkorcsosult zsidó szekta tagjai, akik nem fogadták el a bölcsek Talmud-magyarázatait – is így viselkedtek, sőt az etiópiai fálásá zsidók körében a mai napig is él a hasonló szokás. ATalmud bölcsei elítélték és hatályon kívül helyezték ezeket a szokásokat.

„A korabeli öregek azt mondták: az asszony ne fesse a szemét, ne pirosítsa a száját, és ne öltsön színes ruhákat – vagyis ne öltözzék szépen, divatosan – menstruációja idején… míg nem jött rabbi Ákibá, és azt nem tanította: ha így tesz, akkor nem fog tetszeni a férjének, aki megundorodik tőle, és elválnak… Ezért tehát rabbi Ákibá megengedi, hogy szépen öltözzék, és kifesse magát… A lényeg, hogy alámerüljön a mikvében, amikor eljön a tisztulás ideje.” (Sábát 64). Ugyanebből az okból engedték meg, hogy Jom Kippurkor, amikor az érintkezés ugyanúgy tilos, mint a menstruáció idején, a nők szépítkezzenek, nehogy a férjük csúnyának lássa őket…

Mire való a mikve?

A mikve legfontosabb, alapvető feladata a havonta történő megtisztulás biztosítása. Ezenkívül azonban további szerepe is van a zsidó ember életében.

* Elengedhetetlenül fontos a betérésnél. Mind a nők, mind a férfiak zsidóvá válásának nélkülözhetetlen feltétele a mikvébe merítkezés. Erről részletesebben írtunk azEgység 10. számában.

* A nem Izraelben gyártott új edények csak akkor tekinthetők kóseroknak, ha használat előtt a mikvében megmerítették őket. Erről a halachikus előírásról, a tvilát kélimről igen kevesen tudnak (Kicur Sulchán Áruch 37.)

* A chászidok számára kötelező erejű szokás, hogy férfiak is alámerítkeznek a mikvében. Van, aki hetente egyszer, a szombat tiszteletére megy el a rituális fürdőbe, s van, aki naponta: ez egyéni döntés kérdése. A lényeg a megtisztulás, a testi-lelki táhárá.Ahogyan rabbi Ákibá, a nagy tanaita mondotta: „Boldog lehetsz, ó, Izrael, mert az Örökkévaló maga tisztít meg téged! Ahogyan a mikve megtisztítja a tisztátalanokat, úgy tisztítja meg az Örökkévaló Izraelt.” (Jomá 85:2.) A férfiak megmerítkezésének szokása Ezrától, az Írástudótól ered.

Szexualitás és gyermekáldás

A zsidóság pozitív dolognak tartja a szexualitást – hiszen minden, amit Isten teremtett ezen a világon, eredendően jó –, és a házasság keretén belüli szexuális életet nem kizárólag a fajfenntartás eszközének tekinti. Ez nem jelenti azt, hogy a zsidóság ne lenne föltétlenül családcentrikus, hiszen a gyermekáldás igen fontos, talán a legfontosabb tényező a zsidó családeszményben. A családi élet tisztaságával szorosan összefügg a zsidóság viszolygása az úgynevezett családtervezéstől és az egyke gyakorlatától. Nem tiltja a gyermekáldás elleni védekezést akkor, ha a szülés veszélyes lehet az asszony számára. Szigorúan tiltja és gyilkosságnak tekinti a művi vetélést, hacsak kockán nem forog az anya élete.

A zsidó felfogás szerint a „Szaporodjatok és sokasodjatok!” parancsolata csak a férfira vonatkozik. Ezért a védekezés feladata – természetesen orvosilag indokolt esetben – az asszonyra hárul. A védekezés alapvető módozatai már a Talmudban is le vannak írva. A gyakorlatban a rabbi és a szakorvos véleményét kell kérni.

A háláchá szerint az a zsidó ember, akinek legalább egy fia és egy lánya van, teljesítette a „szaporodjatok…” kötelességét, a „papírformát”. A zsidóság azonban kultiválja a nagy családot, a sok gyermeket, az áldás és öröm állandó forrását (Sulchán Áruch, Even háézer 1:8.). Ahogyan a Zsoltáros mondja: „Boldog mindenki, aki az Örökkévalót féli, és az Ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték… Áldjon meg téged Cionból az Örökkévaló, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, és megláthasd unokáidat is! Békesség Izraelre!” (Zsoltárok 128.)

RITUÁLIS TISZTASÁG – FÉL EGÉSZSÉG

Ma már a modern orvostudomány is elismeri, hogy a zsidó családi élet törvényei és főleg a menstruáció időtartamára szóló szigorú elkülönülési szabályok nagyban elősegítik a zsidó nők egészségvédelmét.

Azt már a középkorban észrevették, hogy a mikvét havonta rendszeresen használó zsidó asszonyok között összehasonlíthatatlanul kevesebb a járványos megbetegedés, mint a nem zsidó népesség körében. Később az orvostudomány is igazolta, hogy a nidátörvényeket betartó zsidó nők között úgyszólván ismeretlen a méhszájrák.

Dr. H. N. Weinberg, a New York-i Mount Sinai kórház főigazgatójának A méhrák viszonylag ritkább előfordulása a zsidó nők között című tanulmánya szerint a nem zsidó nők közül hússzor többen szenvednek ilyen természetű betegeségben.

Dr. P. Teilhaber, a neves osztrák ginekológus írja Hygienie das Juden című művében: „Milyen csodálatos az a tény, amit a főleg Ausztriában és Magyarországon folytatott kutatások mutatnak ki, hogy a méhnyak rákos megbetegedése úgyszólván teljesen ismeretlen a zsidó nők körében!”

Hasonló értelemben ír P. Blumenthal professzor Ergebnisse der Experimentellen Krebsforschung und Krebstherapie (l934) című, ismert könyvében.

Dr. M. Bennett szerint a nidá törvényeinek betartása és a kötelezően előírt vizsgálatok nagyban hozzájárulnak a zsidó nők higiéniájához és az esetleges fertőző megbetegedések, illetve nemi betegségek megelőzéséhez, kivédéséhez.

Azt már talán fölösleges hozzátenni, hogy korunk szörnyű betegsége, a gyilkos AIDS sem pusztít azok között, akik a mózesi törvények szerint élnek. Egyszóval a dividenda dupla:aki a Tóra előírásait betartja, nemcsak előírásos, tiszta és szentséges zsidó életet él, hanem saját és gyermekei egészségét is megőrzi.

 S. Ájálá

Megjelent: Egység Magazin 3. évfolyam 11. szám – 2014. július 28.

 

Megszakítás