Sávuot reggelén szokás felolvasni Rut könyvét a zsinagógákban. A szokás eredete és a könyv kapcsolata a tóraadás ünnepével számos kérdést felvet. Zéra rabbi például a következő kérdést tette fel a Talmudban: „Ebben a könyvben nincs szó se tisztátalanságról és tisztaságról, se engedélyekről és tilalmakról. Akkor miért írták meg?” Rut könyvében egy moávi hercegnőről olvashatunk, aki sok megpróbáltatás után csatlakozik Izrael népéhez. Életútja számos tanulságban bővelkedik, ebből válogatott a Chabad.org.

Mielőtt új dologba fognánk, engedjük el a múltat

„Elhagyta a helyet, ahol addig élt … elment Jehuda országába”.

Vajon miért említi az írás, hogy elhagyta lakóhelyét, hiszen az egyértelmű a történetből? Azért, mert nemcsak Izrael országa, hanem Izrael Tórája felé is elindult. Ehhez pedig az kellet, hogy először maga mögött hagyja régi hitét és szokásai, Csak ezután kezdhette meg útját új élete felé.

Az áldozatok elengedhetetlenek

„És útra keltek” – bölcseink szerint a szóhasználatból kitűnik, hogy mezítláb indultak el, miután megözvegyültek és elvesztették megélhetésüket. Náomi és Rut nincstelenül, mezítláb indult el Jehuda országa felé. Ebből azt tanuljuk, hogy az új út megtalálása gyakran áldozatokat követel és sok kellemetlenséggel jár, amíg elérjük a célunkat. Ez azonban nem lehet kifogás.

Nem az határoz meg, hogy mit gondolnak rólad

Rutot eleinte kívülállónak, idegennek tekinteték Jehudában, de ez nem tántorította el őt attól a céljától, hogy Izrael közösségéhez csatlakozzon. „És együtt mentek ketten (Rut és Náomi), ameddig megérkeztek Betlehembe”. Bölcseink szerint ez a mondat fejezi ki, hogy végül elfogadták Rutot a nép tagjának.

Igyekezz minél többet tenni, ameddig lehetőséged van rá

„Ahová te mész, megyek én s ahol meghálsz, hálok meg én, néped az én népem, istened az én istenem; ahol meghalsz te, halok meg én és ott akarok eltemetve lenni. Úgy tegyen velem az Örökkévaló és úgy folytassa, csak a halál választ el tőled engem” – mondja Rut Náominak. Rut magára vállalta a micvák betartását és kijelentette, hogy amíg csak él, igyekszik Isten minél több parancsolatát megtenni. A következő világban annak alapján értékelnek minket, hogy mennyi jót tettünk ebben a világban. Érdemeinket tehát csakis ebben a világban, a földi élet során gyarapíthatjuk. Ne pazaroljuk az időnket.

Tanácskozz a bölcsekkel és kövesd az iránymutatásukat

„És szólt a moávi Rut Noémihez: Hadd megyek, kérlek, a mezőre, és hadd szedek kalászokat olyan után, akinek szemében kegyet találok. Mondta neki: menj leányom!” – Rut minden lépéshez anyósa engedélyét kérte, akiről a Midrás azt írja, hogy bölcs és erényes asszony volt. Nem tett egy lépést sem anélkül, hogy megtanácskozta volna vele az adott ügyet. Nemcsak meghallgatta véleményét, aszerint is cselekedett.

A cselekedet a lényeg

„Erre felkelt szedegetni; s megparancsolta Boáz a legényeinek, mondván: a kévék közt is szedegethet” – Rut nem félt a munkától és nem várt arra, hogy felszólítsák, megkérjék vagy ráparancsoljanak. Felkelt és munkához látott. A sorsunkat a cselekedeteink alakítják, lépjünk a tettek mezejére.

A kedvesség minden kaput megnyit

A bevezetőben feltett kérdésére Zéra rabbi választ is adott. Véleménye szerint Rut könyve elsősorban a kedvességről és annak hosszútávú, pozitív hatásairól szól. Rut kedves és odaadó volt Náomival és másokkal, s ennek jutalmaként lehetett Dávid király egyik őse. Egy másik leszármazottja, Slomó (Salamon) király az ő példája alapján mondta a Tóráról a Példabeszédekben: „Útjai kellemesség útjai és minden ösvénye béke”.

Címlapkép: Chabad.org

Megszakítás