Ha ros hásáná idején szeretnénk zsidó ismerőseinknek jókívánságokat mondani, néhány egyszerű héber vagy jiddis kifejezéssel könnyen bekapcsolódhatunk az ünnep hagyományába.
Ros hásáná, a zsidó újév nem csupán egy új esztendő kezdete, hanem a zsidó hagyomány szerint az önvizsgálat és az eljövendő év sorsának időszaka is. Nem véletlen tehát, hogy az ilyenkor elhangzó köszöntések nem egyszerűen boldog új évet kívánnak: jó, édes esztendőt, valamint kedvező sorsot és „beírást” kívánnak egymásnak.
A legegyszerűbb: „Sáná tová!”
Ha csak egyetlen kifejezést szeretne megjegyezni, ez legyen a „Sáná tová” (שָׁנָה טוֹבָה). Jelentése egyszerűen: „Jó évet!”
Ez a ros hásáná körüli időszak legáltalánosabb köszöntése, amelyet bátran használhatunk zsidó ismerőseink üdvözlésére. Gyakran kiegészítik az „u’metuká” (וּמְתוּקָה) szóval is, így hangzik a teljes jókívánság: „Sáná tová u’metuká” – „Jó és édes évet!”
Az „édes” jelző különösen szépen fejezi ki a kívánság lényegét: ne csupán új, hanem örömökben, békében és áldásokban gazdag esztendő következzen.
Mit jelent a „Ketivá v’chátimá tová”?
Az ünnep előtt egy másik, mélyebb jelentésű köszöntés is gyakran elhangzik: „Ketivá v’chátimá tová” (כְּתִיבָה וַחֲתִימָה טוֹבָה). Ennek jelentése: „Jó beírást és jó pecsétet!”
A kifejezés hátterében az a hagyományos elképzelés áll, hogy ros hásánákor Isten megvizsgálja az elmúlt esztendőt, és eldől, milyen sors vár az emberre az új évben. A „beírás” és a „pecsét” képe ezért az élet könyvébe való kedvező bejegyzésre utal.
Ros hásáná estéjén, a zsinagógai Isten-tisztelet után egy hosszabb változat is használatos:
„Lesáná tová tikátev v’tichátem” – férfihoz intézve, illetve „Lesáná tová tikatvé v’tichatemé” – nőhöz intézve. A jókívánság lényege: „Legyen jó évre beírva és megpecsételve!”
Ros hásánától jom kipurig már más a köszöntés
Az ünnepi időszak előrehaladtával a köszöntések is változnak. Ros hásáná és jom kipur között gyakran hallhatjuk a: „Gmár chátimá tová” (גְּמַר חֲתִימָה טוֹבָה) kifejezést, amelynek jelentése: „Jó végső megpecsételést!”
A hagyomány szerint ros hásánákor történik a sors „beírása”, jom kipurkor pedig a végső „megpecsételés”. Ezért az ünnepek közötti napokban különösen találó ez a jókívánság.
Érdemes azt is tudni, hogy jom kipurkor nem szokás egyszerűen „boldog ünnepet” kívánni. Sokkal inkább a tartalmas, jelentőségteljes böjti napra utaló jókívánságok illenek az alkalomhoz.
És mit mondanak jiddisül?
A kelet-európai zsidó hagyományból is ismerünk ünnepi köszöntéseket. Jiddisül például gyakori az:
„Á gut gebentst jor” (א גוט געבענטשט יאהר), amelynek jelentése: „Jó és áldott évet!”
Van azonban egy érdekes hagyomány az ünnepi időszak végéhez kapcsolódóan is. A hagyomány szerint az ember sorsa még Hosáná rábá napján sem tekinthető teljesen lezártnak. Ekkor hangozhat el az: „Á guten kvitl” (א גוט’ן קוויטל), vagyis „Jó beírást!”
Nem a tökéletes kiejtés a legfontosabb
Ha valaki először próbálkozik ezekkel a héber vagy jiddis kifejezésekkel, természetesen nem kell attól tartania, hogy egyetlen kiejtési hiba miatt „elrontja” a jókívánságot. A legfontosabb ugyanis maga a szándék.
Akár egy egyszerű „Sáná tová!”, akár a valamivel hosszabb „Sáná tová u’metuká!” hangzik el, a lényeg ugyanaz: azt kívánjuk a másiknak, hogy az új esztendő jó, békés és édes legyen. Ezt kívánjuk mi is minden kedves Olvasónknak!
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.