Olvasóink több ízben olvashattak már a hajdani József utcai ünnepekről. Nagymamámat most a szukotról kérdeztem.

Milyen volt az ünnepi sátor?

Amikor elkövetkezett a sátoros ünnep, lécekből csináltak az udvaron egy sátortörzset, és azt náddal kívül beborították. Belül vékony selyemszőnyegekkel vonták be az oldalát, úgy mondták, bíberszőnyeg. Ajtót is csináltak rá nádból és lécekből, úgyhogy ha szél volt, azt be lehetett csukni. Olyan illat volt bent, úgy imádtam bemenni! A tető ritkásan be volt lécelve, és sás volt rajta, meg olajlevél, ezeket direkt ebben az időszakban árulták. Nyalábbal vettek, azzal szórták tele a tetejét, ettől volt olyan illat, amikor bement az ember.

Anya, meg én gyártottuk a színes láncokat papírból. Arany- és ezüstpapírból menórát, meg csillagokat vágtunk ki, ezeket mind körbe felraktuk a falakra. A tetőre felkötöttünk egy üveg mézet, meg egy almát, és felülről is láncok lógtak le. Bevittek egy nagy asztalt, padokat, 10-15 embernek volt ott helye. Jöttek a rokonok, és ott ettek, akinek lakásuk volt, és nem tudtak sátrat csinálni. Akinek volt udvara, az épített sátrat, de aki nem házban lakott, hanem lakásban, nem mindig tudott. Volt valaki, aki minden évben épített sátrat, és a következő évre megtartotta raktárnak. Mindig vicceltünk, hogy a végén az utcára fognak kikerülni, mert mindig eggyel arrébb volt a sátor.

Az ünnepen reggel elmentek templomba, amikor hazajöttek, hozták a lilefot, az eszrogot az egész csokrot. A nagymama beteg volt, és hozták neki, meg nekem is, én gyerek voltam, és azzal volt az imádkozás.

A sátorban aludtak?

A nagypapa, meg a fiúk igen. De nem ott, a nagy sátorban, hanem volt egy másik sátor, arrébb. Annak az oldalára ponyvát tettek. Fából csináltak dikót: négy lábon állt, és ráraktak egy szalmazsákot, azon feküdtek. Asztalosműhely volt, összevertek négy lábat, és készen volt.

Honnan volt a csokor?

A csokrot a nagypapa a templomból hozta, délelőtt hozták a csokrot, aztán visszavitték. Egy hosszúkás, kemény dobozban volt, és külön volt az eszrog. A nagymama, meg az anya használta otthon, mert az apuék ugye ott imádkoztak a templomban. 

Az ünnep utolsó napján mindenki kapott egy fűzfaágból készült csokrot. Odaálltunk az ajtó kilincséhez, és addig vertük, amíg nem maradt más, csak a szára, a levelek mind leestek. Nagyon szerettem csinálni. És közben azt mondtuk: kol mevászer, mevászer veajmer…

Mit csináltak eközben a gyerekek?

Odajöttek a rokonok, rengeteget játszottunk, főleg társasoztunk. Akkor volt új játék a Capitaly, meg szerettük a Nagy Magyarországot, játszottunk Amerikából jöttemet, ezek voltak a fő játékaink.

Minden ünnepen nagy volt az evés-ivás. Ilyenkor mit ettek?

A reggelihez ittak kávét, süteménnyel, mindenféle kalácsokkal. A kávéval a világból ki lehet engem üldözni, nagyon szerették a fölös kávét, beletördelték a kalácsot, úgy ették. Ebéd körül halkocsonyát és töltött halat ettek legtöbbször, mert ugye este volt a vacsora. Volt kóser bor, s még délelőtt pálinkát is ittak, ha hazajöttek a templomból. Sütöttek flódnit, vajas tésztát gyúrtak lisztből, tojással. Egész nap sütötték a süteményt.

Pontyot is csináltak, megnyúzták a halat, kivették belőle a húst, gombócot készítettek belőle, úgy hívták, kálahli. Ettek még zsírban sült libamájat is. Csináltak még hagymás tojást, ez is a délelőtti étel volt, a kemény tojást összevágták hagymával, és libazsírral ették. Csináltak töltött csukát, anya lehúzta a csuka bőrét, kivette a húsát, zsömlét áztatott, összekeverte a csukahúst, tojást, borsot. Kivette a hal bordáját, visszatette a keveréket, és finoman visszahúzta a bőrt a fejéhez. Utána főzött karikára vágott hagymából egy levet, úgy mondták, szálasra vágott hagymából, és a hal fejével, vagy egy kis pontyból készített egy halászlé-szerű lét. Berakta a csukát, megfőzte, utána szépen felkarikázta és lefagyasztotta.

Délután kávét ittak, és elmentek a templomba. Este visszajöttek, és akkor volt a vacsora. Legtöbbször valamilyen húsleves volt, és ahhoz kreplachot csináltak: ledaráltak májat, vagy húst, aztán hagymával, paprikával megdinsztelték, és gyúrtak egy levestésztát, abból négyszögeket vágtak ki, a közepébe tették a megdinsztelt húst. A tésztát összecsipkedték háromszögben, és a levesben kifőzték. Volt, amikor erőlevest csináltak, marhából, vagy tyúkból. Hozzá fekete retek, felkarikázva. Volt, hogy a levesből kifőtt húst megették délben, készült hozzá reszelt torma, és ecetes tormával ették a főtt húst, az is egy nagyon híres dolog volt, nagyon szerették.

Készítettek még sárgarépa főzeléket. Zsírban egy kicsit megpirították a sárgarépát, beletettek egy kanál mézet, egy kis húslevessel felengedték, és liszttel megstaubolták. Most is így csináltam az ünnepekre. A végén petrezselymet teszek rá. És minden ünnepen reszelték a krumplit. Volt egy kőagyag lábos, krumpli, tojás, sok bors, só, és egy kis maceszliszt ment bele, beletömték a lábosba, a tetejére olajat tettek, és egész éjjel bent sült a sütőben. Másnap nagyon finom volt, vastag volt, és úgy vágták fel, mint egy tortát. A József utca csuda egy hely volt.

Chana Deutsch