A második világháború előtt a szentföldi bajnokságban egymás ellen játszó brit, zsidó és arab csapatok tagjaiból került ki a nemzetközi megmérettetéseken játszó válogatott tagsága.
A szentföldi brit mandátum idején (1917-1948) több ezer brit katona, hivatalnok és magánember érkezett a térségbe. Ebben az időben jelentősen nőtt a bevándorló zsidók száma, és a fejlődésnek indult ipar és mezőgazdaság miatt arabok is nagy számban érkeztek a környező országokból. A második világháború kitörése után további tömegek özönlöttek a világ minden területéről a leendő Izrael Állam területére.
A britek megjelenésével nagy lendületet kapott a szentföldi labdarúgóélet. Ez a sport korábban is népszerű volt ezen a vidéken, de a törököket váltó britek emelték magasabb szintre a focit. A játékosok nemzetiségüknek megfelelően alapítottak csapatokat. A legnépszerűbb csapatok a brit Paymasters, a zsidó Makabi Tel Aviv és az arab Sabab al-Arab voltak.
1928-an megalakult a szentföldi labdarúgó szövetség, Eretz Israel Football Assosciation néven. A FIFA a felvételi eljárás során előírta, hogy mindhárom nemzetiségnek egyaránt képviseltetnie kell magát a szövetségben. Ennek megfelelően a hazai bajnokságon egymás ellen játszó brit, zsidó és arab csapatok tagjaiból került ki a nemzetközi megmérettetéseken játszó válogatott tagsága. Ez a forrongó politikai helyzet tükrében igen nagy eredménynek számított. A zsidó és arab lakosság között rendkívül feszült volt a viszony, ahogy a függetlenségért harcoló zsidó földalatti szervezetek (mint az Ecel vagy a Lechi) és a brit hadsereg között is. A brit hatóságok embertelen eljárása az illegális zsidó bevándorlókkal szemben szintén hozzájárult a puskaporos hangulathoz. Ezzel együtt a sportpályákon békés hangulat uralkodott, a foci képes volt elsimítani az ellentéteket – legalább a meccsek idejére.
A korabeli újságok leírják, hogy a helyi drukkerek mindig barátságosan és sportszerűen köszöntötték az ellenfél csapatát, függetlenül a nemzetiségi hovatartozástól. 1941-ben az arab Jaffai Muszlim Klub és a zsidó Makabi Rechovot közötti összecsapás előtt „az arab csapatot barátságos lelkesedéssel fogadták a rechovoti szurkolók”. A lapok azt is elismerték, hogy a labdarúgó szövetség döntései nem mutattak elfogultságot egyik fél irányában sem. A békés hangulat a nemzetközi színtéren is megfigyelhető volt. A szír, egyiptomi és libanoni válogatottak elleni meccseket még a negyvenes években is megtartották.
Ezzel együtt előfordult időnként, hogy a konfliktus átszivárgott a sportba. 1930-ban például egy időre szüneteltették a brit és zsidó csapatok közötti játékot, miután a brit hatóság megjelentette a zsidó bevándorlást korlátozó Fehér Könyvet, melynek következtében tiltakozóhullám vette kezdetét. 1934-ben pedig az arab csapatok hagyták el egy rövid időre a labdarúgó szövetséget és alapítottak hasonló szervezetet maguknak, szintén a jogaik csorbulása ellen tiltakozva. A „boldog békeidőknek” a második világháború vetett véget, mivel a háború éveiben egyre erőszakosabb összecsapások zajlottak a felek között, és megszűntek a különböző nemzetekhez tartozó csapatok közötti játékok. 1943-ban az arab csapatok egy vitatott szövetségi döntést követően kiváltak az Erec Izraeli Labdarúgó Szövetségből, és 1944 májusában megalakult a független Arab Sportszövetség. A remény, hogy a sport a politikától függetlenül, a különböző népek közötti hídként szolgálhatja a harmonikus együttélést, semmivé vált.
zsido.com
Forrás: NLI