A szauna
Történt egyszer, hogy egy fiatal rabbi azzal a kérdéssel fordult az előző lubavicsi Rebbéhez, hogy mi a helyes módja annak, hogy megdorgálja gyülekezetét? A Rebbe a szauna leírásával érzékeltette a helyes módszert. A szaunában az a szokás, hogy az ember egy törülközővel csapkodja a másik ember hátát. Ezek a “csapások” igen élvezetesek. Minél keményebben csattan a törülköző, annál nagyobb örömöt élhetünk át! Azonban ez csak akkor van így, ha testünk elér egy bizonyos hőmérsékletet, s izzadni kezdünk.
Képzeljük csak el, mi történne akkor, ha másnap az az ember, aki törülközőjével “csapkodott” minket, hatalmasat csapna a hátunkra az utcán. Ez, ugyebár, a lehető legalkalmatlanabb idő lenne az efféle tevékenységre, és igencsak rosszul esne.
Mi a különbség a két reakció között? A szaunában az ember “felmelegedett”, felkészült és már előre várja a hátára érkező “csapást”. Amikor kilép a hidegre és eltávolodik a megfelelő környezettől, zavarba esik és megbántódik. Nem a megfelelő helyen és nem a megfelelő időben érte a “csapás”.
Más szóval, annak érdekben, hogy befolyást gyakoroljunk zsidó társainkra, először “fel kell hevítenünk” és fogékonnyá kell tennünk. Csakis ezután “csattanhat” a feddés, de az így adott útmutatásnak konstruktív kritikából kell fakadnia. Ha valakinek segítségére akarunk lenni egy probléma megoldásában, beavatkozásunknak a megfelelő időben és a megfelelő módon kell történnie.
Megjelent: Gut Sábesz 6. évfolyam 9. szám – 2015. február 9.