A rebecen hét éven át küzdött a rákkal, mégsem engedte, hogy a betegség határozza meg az életét.
Devora Lea Reiter rebecen idén, ijár hónap 27-én (2026. május 14-én) hunyt el, hét évnyi rákbetegség után. Férjével, Jákov Reiter rabbival negyedszázadon át vezették a New York állambeli Long Islanden működő Roslyn Chábád központját, miközben kilenc gyermeket neveltek fel. A közösség tagjai szerint Devora Lea különleges képessége volt, hogy saját fájdalmát háttérbe szorítva másoknak adott erőt és reményt.
Már gyermekként különleges volt
Devora Lea Gottlieb a lubavicsi közösség központjának számító Crown Heights negyedében nőtt fel. Édesanyja, Jáffá Lébá Gottlieb egyetlen vér szerinti gyermekeként született, nevelőapja, Jákov Gottlieb rabbi saját gyermekeként nevelte.
Otthonuk mindig nyitva állt a rászorulók előtt. Nevelőszülőként több gyermeket fogadtak be, köztük Down-szindrómás gyerekeket is. A családban tapasztalt feltétel nélküli szeretet és elfogadás egész életére meghatározó hatással volt.
Gyermekkori barátnője, Jehudit Wolvovsky szerint már egészen fiatalon másként tekintett az életre.
„Mindig volt benne valami mély spiritualitás. Mi is ugyanúgy játszottunk és bolondoztunk, mint minden gyerek, de Devora Lea már akkor is különleges lelki érettségről tett tanúbizonyságot.”
Barátai arra is emlékeznek, hogy kapcsolatait tudatosan ápolta.
„Ő volt az egyetlen barátnőm, aki rendszeresen azt mondta: „Szeretlek.” Olyan szeretettel fordult az emberek felé, hogy mindannyian úgy éreztük, a testvérei vagyunk.”
Az iskola után Jehudittal hasonló utat jártak be. Ugyanabban a szemináriumban tanultak, közeli barátokhoz mentek feleségül, gyermekeket neveltek, majd mindketten Chábád-központot alapítottak. A Reiter család Long Islanden, Wolvovskyék Connecticutban.
A lesújtó diagnózis után sem adta fel
Negyvenéves korában diagnosztizálták nála a rákot. A betegség később kiújult és áttéteket is adott. Több orvos is azt mondta a családnak, hogy már nincs mit tenni.
Lánya, Muska Bernstein így idézte fel ezt az időszakot:
„Több orvos azt mondta, menjenek haza, próbálják kényelmessé tenni a hátralévő időt.”
A házaspár azonban nem adta fel. Találtak egy másik onkológust, aki hitt a kezelés sikerében, és úgy tekintett saját munkájára, mint az Örökkévaló gyógyító küldetésére.
„A vizsgálatok alapján az orvos sem volt túl bizakodó, ráadásul édesanyám nagyon törékeny testalkatú volt. Mégis eltökélte, hogy harcolni fog, mert azt akarta, hogy a férjének legyen felesége, a gyerekeinek pedig édesanyja”
– mondta Bernstein, aki ma Torontóban szolgál küldöttként.
Édesanyja gyakran ismételte:
– Csak még egy bár micvát szeretnék megélni. Aztán még egy esküvőt.
És valóban, sok családi ünnepet megért.
Betegségéből küldetés lett
A betegség előtt óvodapedagógusként dolgozott, vezette a különleges igényű gyermekeket támogató Friendship Circle helyi programját, valamint férjével együtt számos közösségi kezdeményezést szervezett.
Amikor megbetegedett, felmerült a kérdés, hogy hogyan tudna továbbra is másokért dolgozni. A válasza az lett, hogy megalapította a Circle of Kindness („A kedvesség köre”) nevű kezdeményezést, amely ma Devora Lea Circle of Kindness néven működik tovább.
A program daganatos betegek családjait segíti a mindennapokban. Devora Lea személyesen kereste fel az érintetteket, megkérdezte, mire van szükségük – fuvarra a kemoterápiára, meleg ételre vagy egyszerűen csak egy támogató beszélgetésre –, majd önkénteseket szervezett melléjük.
Az ünnepek előtt ajándékcsomagokat készítettek, ételt vittek a családoknak, és minden segítséget igyekeztek megadni.
Saját tapasztalatait is felhasználta. Mivel neki sokat segített a masszázs a kezelések során, felkeresett egy szépségszalont, amely vállalta, hogy hasonló szolgáltatást biztosít más daganatos betegeknek is.
Ima, öröm és bizalom
A Circle of Kindness részeként kéthetente csütörtök délelőtt imakört is szervezett.
A résztvevők név szerint imádkoztak minden betegért, majd a közösen elfogyasztott falatokra mondott áldásokat is a gyógyulás érdeméül ajánlották fel.
Devora Lea egyetlen szabályt állított fel:
Nem szabad sírni. Nem szabad csüggedni. Minden örömmel történjen.
A zsoltárok után rendszeresen megosztott egy tanítást az áldott emlékű Rebbétől, Menachem Mendel Schneerson rabbitól. Bár betegsége előrehaladtával egyre nehezebben tudott beszélni, ezt soha nem hagyta el.
A találkozók végén pedig minden alkalommal közösen táncoltak a „Thank You, Hashem” dallamára.
Mindenki számára volt ideje
Rosie Gottesman 2019-ben költözött Roslynba. Először egy ünnepi vacsorán találkozott Devora Leával, amikor még nem is tudott a betegségéről.
Miután később megtudta, min megy keresztül, felajánlotta segítségét. A világjárvány idején rendszeresen ő vitte kemoterápiára, és közeli barátokká váltak.
„Teljesen ítélkezésmentes ember volt. Megnyitotta előttünk az otthonát, és a családunk életét is megváltoztatta”
– mondta.
Devora Lea még élete utolsó hónapjaiban is másokra figyelt. Barátnőjének egyszer ezt mondta:
„Azt szeretném, ha továbbra is a barátom lennél, és ugyanúgy megosztanád velem az életedet.”
Nem engedte, hogy saját betegsége elhomályosítsa mások örömét vagy gondjait. Úgy vélte, mások hétköznapi problémái éppolyan fontosak, mint az ő súlyos betegsége.
Öröksége tovább él
Férje, gyermekei és unokái mellett egy olyan közösséget hagyott maga után, amely továbbviszi azt a szolgálatot, amelyet ő elindított.
A Circle of Kindness ma is működik, ugyanazzal az alapelvvel, amelyet Devora Lea egész életével képviselt: a nehézségek közepette is lehet jót tenni, reményt adni, és örömmel szolgálni az Örökkévalót.
Ahogy ismerősei mondják, ritka ember volt. Olyan asszony, aki saját szenvedését soha nem állította a középpontba, hanem még a legnehezebb időkben is másoknak adott erőt.
Emlékéből fakadjon áldás!
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.