Az elmúlt pár hét közéleti eseményei megint csak bebizonyították: a Jobbik képviselőinek lélektana alapvetően a gyűlöletre épül. Hiába igyekeznek a párt egyes vezetői olyan képet beállítani, mintha egy-egy véletlenül becsúszott facebook bejegyzésről lenne szó. Ez a gyűlölet, amit a Jobbik maga szított fel az elmúlt pár évben, mélyen a lelkekben és fejekben fészkel. A Jobbik képviselőinek sem az élet sem a halál nem szent. Egyaránt gyalázzák egy újszülött méltóságát és egy köztiszteletben álló rabbi emlékét.

Az elmúlt napok eseményei csak megerősítettek abban a meggyőződésemben, hogy a vizslabőrbe bújt keretlegényt csak a fővárosban, a nagypolitikában akarja, tudja a párt konszolidálni. (A Tett és Védelem Alapítvány rendelkezésére álló tapasztalati adatok kétséget kizáróan bizonyították már korábban is, hogy a vidéki Jobbik alapszervezeteiben még csak kísérlet/törekvés sincsen a tényleges konszolidációra.) Fontos azonban leszögezni, hogy a Jobbik néhány tagú legfelső vezetése, tán egy-két közismert figurát leszámítva nem javíthatatlan nácikból áll. Sokkal inkább lelkiismeretlen, igazi középosztálybeli ressentiment-nal terhelt politikai haszonlesőkből. Mondjuk így, olyan típusú moral insanity-k, akiknek erkölcsi órája nemhogy rosszul van beállítva, de egyenesen hiányzik.

A Jobbik cigányozó, és zsidózó képviselőinek pedagógiai eszközökkel való megemberelése a zsidó közösségen belül is sok kérdést vet fel csakúgy, mint a társadalom jó szándékú többségében. Mi a legjobb eszköz a rasszizmus ellen? Lehet-e, szabad-e a „nácikkal” beszélgetni?

A kérdések sokunkat foglalkoztatják, miután egy kóserszilvával oldott továbbképzésre invitáltam az engem lekrisztusgyilkosozó jobbikost, majd az egész Jobbik frakciót és a párt elnökét.

Ragadjuk, meg hát az alkalmat – egy első blog bejegyzés keretében – hogy erről a kérdésről beszélgessünk, részletesebben elmondhassam mit gondolok.

Jeremiás a következőképp fogalmaz (7:28.): „Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Örökkévalónak, Istenének szavára, mely nem fogadott el oktatást; elveszett a hűség, kiíratott szájukból.” A kommentárok szerint mindennek oka, hogy „kiíratott szájukból”. Ha valamiről kell beszélni, de nem beszélünk róla, „kiíratik a szánkból”, akkor emiatt „veszik el a hűség”, emiatt „nem fogadjuk az oktatást” és térünk végül le a jó útról. Beszéljünk hát róla!

Zsinagógában soha nem szoktunk politikáról beszélni, de most szombaton, az ima után, a sábeszi sóletezés közben, a kérdés elvi szinten is felmerült. Az alábbi virtuális beszélgetés, a felmerülő kérdéseknek és válaszoknak rendszerbe szedett gyűjteménye. Jó szórakozást kívánok, és egyben várom a további kérdéseket, hozzászólásokat.

xxxŸŸŸ

Rabbi! Miért akarsz nácikkal kokettálni? Miért kellene neked pálinkázni velük?

Megfigyeltem, hogy amikor antiszemita meggyőződéseket előítéleteket elfogadó emberekkel beszélgetek, akkor általában nagyon feszültekké válnak – feltehetően nincsenek hozzászokva az ilyen beszédszituációkhoz – és egy kis pálinka jól tudja oldani a feszültséget, könnyebb ilyenkor feloldaniuk a frusztrációt. Arról nem is beszélve, hogy lélektanilag, ahhoz hogy egy beszélgetés sikerrel járjon, érdemes legalább az egy közös nevezőt megtalálni. Ez pedig lehet, hogy másban nem nagyon van meg közöttünk, minthogy mindenki kedvel egy kis kóser szilvát. „Nagy dolog az (evés-)ivás, mert közel hoz” – tanítja a Talmud (Szánhedrin 103b).

Tovább