Népvándorlásnak ez még nem tekinthető.
Tavaly márciusban fogadta el a portugál parlament azt a törvényt, mely lehetőséget biztosít az országból 500 évvel korábban elüldözött zsidók leszármazottainak, hogy állampolgárságért folyamodjanak. Egyelőre azonban mindössze 292 esetben bírálták el kedvezően a kérelmet, 3546 esetben még vizsgálódnak. A jelentkezőknek bizonyítaniuk kell, hogy őseik valóban Portugáliában éltek, erre utalhat családnevük, családfájuk, vagy a családban használt nyelv.
A kérelmeket elbíráló igazságügyi miniszter elmondta, hogy „a beadott dokumentumokat szigorú vizsgálatnak vetik alá, és egyeztetnek a határrendészettel, a belügyminisztériummal és egyéb szervekkel is”.
A jelentkezők portugál zsidó származását alátámasztó, gyakran ladino nyelven írt dokumentumokat a lisszaboni vagy a portói hitközség ellenőrzi.
Az állampolgárságért folyamodók mintegy fele Törökországban, 31 százalékuk Izraelben él, a többiek főképp Brazíliából jelentkeztek. A törvény kihirdetését követő hónapokban átlagosan 46 kérelem érkezett, mára ez a szám elérte a 374-et.
A zsidók 1492-es spanyolországi kiűzetésekor 80 000 ember Portugáliában talált menedékre, ahol II. Joao király engedélyezte ideiglenes letelepedésüket. Utódja, I, Manuel király spanyol és egyházi nyomásra távozásra vagy katolizálásra szólította fel a zsidókat 1496-ban. Az áttértek egy része azonban titokban továbbra is gyakorolta ősei vallását. Az inkvizíció szigorúan büntette ezt, és nem egy estben pogromok is pusztították az „újkeresztényeket”. 1506-ban egy miséről távozó, felheccelt tömeg 2000 titkos zsidót ölt meg Lisszabonban. Napjainkban Portugália az egyik utolsó, antiszemitizmustól mentes ország Nyugat-Európában, ahol örömmel tekintenek a zsidó közösségek újjáéledésére.
Forrás: Ynet