1948, Ózd. A maroknyi hazatért zsidóság számára hatalmas öröm a túlélők első gyermekeinek születése, így nem csoda, ha  Klein Géza, hentes és felesége, Ica nagy mulatságot rendeznek kisfiuk körülmetélése alkalmából. Egy helyi vendéglőben 40-50 ózdi zsidó gyűlik össze, Klein Géza az asztal tetején táncolva ünnepli Gyuri fia születését.

Ugorjunk egyet térben és idő­ben! 70 évvel később járunk, az ózdi zsidók szétszóródtak. Klein Géza és felesége már nincsenek az élők sorában. Unokájuk, Judit, Klezmerész nevű zenekarával az Olajág idősotthonban lép fel évente egyszer. Várat­la­nul egy idős hölgy szólítja meg. Az ózdi születésű asszony gesztusairól ismerte fel Juditban gyerekkori ismerősének, Klein Gézának az unokáját. Ilyen filmbe illő módon került kapcsolatba a Klein család következő generációja, Judit és Péter Molnár – lánykori nevén Braun – Klárával és húgával, akik jól emlékeznek ózdi gyerekkoruk szereplőire és helyszíneire. Annyira, hogy a két 90 fölött járó hölgy vállalkozott rá, hogy visszaemlékezéseiket videóra vegyék. Mint kiderült, több szálon is kapcsolódik a két család – Klein nagymama, a testvérei és a Braun lányok együtt élték túl Auschwitz poklát. Klári néni húga, Ica, Kleinék nagybátyjánál volt fogászati asszisztens – és így tovább. Jól emlékeztek Klein György brit milájára is: „Ez volt az egyetlen nap, amikor úgy felderültünk mind” – idézi fel a régmúlt napokat Klári néni.

A lenyűgözően részletes, négy órányi felvételből negyed­órás kisfilm készült (a teljes anya­got a Soá Alapítvány és a Yad Vashem múzeum rendelkezésére bocsátják majd), amit az összegyűlt, zömében ózdi kötődésű barátok és rokonok előtt vetítettek le Klein György születésnapján a Kazinczy utcai Carmel étteremben. A meglepetés film hatalmas sikert aratott – hát még, amikor a vetítővászon mögül előlépett a két idős hölgy, akik a fiatalabb generáció tagjai között örömmel ismerték fel gyerekkori ismerőseik leszármazottait. És 70 év után megismerkedhettek az egykori ünnepség „főszereplőjével”, a mára nagypapává vált Gyurival is – hiszen Klári néni és Ica néni az utolsók, akik még emlékeznek arra a bizonyos, ’48-as ózdi mulatságra…