Kétség nélkül állítható, hogy a péntek esti himnusz, a Lechá dodi mellett a hanuka mind a nyolc estéjén elénekelt Máoz cur a zsidóság legnépszerűbb és legismertebb dicsdala.
Ám népszerűség ide-oda, keletkezésének körülményeit, idejét s íróját még a mai napig kérdőjelek övezik. Biztosan csupán annyi tudható, hogy szerzőjét Mordechájnak hívták, legalábbis ezt a nevet adják ki a versszakok kezdőbetűi.
Valószínűleg Modecháj ben Jicchák háLévi rabbi költötte a 13. század közepén, aki a mai Irak területéről vándorolt a németországi Mainz-be. Másik szerint viszont a hanukai himnuszt jóval később, a 16. században a modenai Mordecháj szerezte. De olyanok is akadnak, akik szerint már a 11. században papírra vetették a Máoz curt.
Ezek után nem meglepő, hogyha a mű szerzője sem ismert, akkor a költemény megzenésítőjének kilétét pedig még nagyobb homály fedi…
Akárhogyan is, a Máoz cur szerzője nem hétköznapi zsidó volt, hanem igazi Tóra-tudós, aki jártas volt a Talmud és a Midrás világában, hiszen a dicshimnusz metaforái, melyek Izrael népének s elnyomóinak történeteit eleveníti meg nem a köznép nyelvéből merítettek, hanem a zsidó kincstár, a Talmud és ágádikus történetek széles tárházából eredtek.
A ma széles körben ismert és énekelt Máoz cur hat versszakból áll, ám ez mindig volt így. A kérdéses Mordecháj eredetileg csak öt versszakkal indította útnak az ünnepi himnuszát, a hatodik versszak először egy 5422-es (1662-es) kiadású imakönyvben tűnik fel, s annak szövege az idők folyamán, a különböző kiadású könyvekben némiképp változott is.
Viszont a Máoz curnak létezik egy hetedik és nyolcadik versszaka is, melyet a korszak rabbijai végülis nem akartak megosztani a szélesebb közönséggel, s így nem kerültek be az imakönyvekbe sem. Hogy miért? Ennek viszonylag egyszerű a magyarázata: azért nem, hogy még a látszatát is kerüljék, hogy a zsidók az imáikban bosszúért kiáltanának az Örökkévalóhoz. Hiszen a történelem során hányszor üldözték a zsidókat ok nélkül. A korabeli zsidó bölcsek talán azt gondolták, hogy a Máoz cur kiegészítő versszakait félreértelmeznék, csak olaj lenne – de nem ám a hanukai mécsesbe, hanem – az antiszemitizmus pusztító tüzére.
A hanukai himnusz eltitkolt két versszakának egyikét a világhírű Remá, Mose Isserles krakkói rabbi írta, s egy 1925-ös fordítás szerint magyarul körülbelül így hangzik:
„Segítőm voltál Isten, mindenkor
S ha megaláztak, Te mindannyiszor
Felemeltél a földnek gyászporából;
Te szent Uram, Teremtőm és Királyom,
Oh hallgasd meg könyörgő imádságom,
Vess bűneinkre megbocsátó fátyolt.
A harmadik rabságban is segíts,
Izraelt, népedet megerősítsd
És Edomtól megváltsad, mentesítsd.”
A másik versszakot pedig a würzburgi rabbibíróság feje, Jirmijáhu rabbi vetette papírra, s magyarul nagyjából így hangzik:
„Váltsd meg nyájad maradékát,
Vedd le róla Edom jármát,
Ismáél és Kedár rabbilincsét;
Irgalmas, Szent, Egy-egyetlen,
Könnyíts nehéz terheinken,
Áraszd ránk kegyelmed égi kincsét.
S gyűlöletét megtorolva;
Ámáleket sújtsd a porba.”
Forrás: W. K., „»מעוז צור« történetéhez.”, Zsidó Ujság, 1925. 1. évf. 10. szám, 2. old.
