Szabad sábeszkor kutyát sétáltatni? Oberlander Báruch rabbi a zsidó jog szempontjai alapján járja körül a kérdést.
Sábeszi kutyasétáltatás Budán és Pesten
Nemrég a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóiratban (2026/1. 81–84. oldal) megjelent egy recenzió dr. Feldmájer Péter ügyvéd tollából. A MAZSIHISZ volt elnöke a Zsidó jog és etika című könyvsorozatom harmadik kötetéről írva így fogalmazott többek között (81. oldal): „Oberlander Báruch mindig alaposan körbejárja a feltett kérdéseket, mégpedig az évezredek során felgyülemlett joganyagból vonva le végső következtetéseit…”. Végül azonban felelevenített egy régi kritikát is: „A szerző ötvenedik születésnapi ünnepségén azt kérdeztem tőle: »Lehet-e kutyát sétáltatni sábeszkor?« Válaszát akkor azzal hárította el: nem hiszi, hogy ez a kérdés és a rá adandó válasz sok embert érintene”.
Egy rabbi részéről nagyon súlyos mulasztás, hogy kitért egy háláchikus kérdés elől, úgyhogy most sietek is korrigálni akkori hibámat.
Mukce-e egy házikedvenc?
A Sulchán áruch szerint (RSZ 308:78.) az állatok mukcének számítanak, ezért nem szabad őket felemelni szombaton, de játszani szabad velük. Mose Feinstein rabbi szerint a háziállatként tartott állatok inkább a „játék” kategóriába esnek, és ezért akár fel is szabad emelni őket (Igrot Mose responsum OC 5. kötet 22:21.), ám ez nem lett nagyon elterjedt vélemény (Smirát sábát kehilchátá 1. kötet 20:41.).
A kutyasétáltatás kérdése szempontjából fontos, hogy van-e eruv. Budapesten ez különösen érdekes, hiszen a pesti oldalon van már eruv, a budain azonban még nincs.
Kutyasétáltatás eruv nélkül
Nem szabad szombaton az állatainkat sem dolgoztatni, ezért nem szabad, hogy a kutya cipeljen valamit a számunkra, amikor kimegyünk az utcára (SÁ RSZ 266:4., 305:1.).
Azonban a Sulchán áruch szerint (RSZ 305:3. 7.) szabad pórázon vezetni, mert minden, ami az állat őrzésére szolgál, azt megengedett vinnie: az olyan, mintha a ruhája lenne, viselheti (lásd Cházon Ovádjá – Sábát 3. kötet 124. oldal).
A póráz végét kell tartania az embernek, nem szabad, hogy a kezén túl lógjon egy tefáchnál (8 cm) hosszabb darab belőle, mivel az vivésének számítana (lásd SÁ RSZ uo. 119.). Nem szabad, hogy az ember és a kutya között túl hosszú legyen a póráz, és lelógjon egy tefáchnál közelebb a földhöz (uo.).
Lehet a kutyára ruhát adni, hogy melegen tartsuk, vagy tiszta maradjon a bundája (PT uo.), de legyen jól rögzítve, mert félő, hogy ha leesik, a gazda fölveszi és továbbviszi, szombatot szegve ezzel (SÁ RSZ uo. 8.; PT uo.).
Biléta nem lehet a nyakörvén, mert az önmagában nem védi az állatot. Kivételt képezhet az oltási biléta, ha az adott helyen elfogadják a veszettség elleni oltás igazolásául, és ezzel elkerülhető, hogy a hatóságok elaltassanak egy befogott, oltatlan kutyát (lásd SSK uo. 9 és 34. lábjegyzet; ATR uo. 1. lábjegyzet). Az olyan jelöléssel, amit nem lehet eltávolítani az állatról, utcára szabad vinni (SSK uo. 9.).
Kutyasétáltatás, ha van eruv
Mindezek a kérdések nem merülnek fel, ha van eruv, ahol szabad vinni. Van egy olyan vélemény, hogy csak akkor szabad az állatot sétálni vinni szombaton, ha arra neki van szüksége (Shlomo Schneider: Divré Slomo responsum 2. kötet 117. fejezet; PT 246:9. végén), azonban úgy tűnik, hogy mások nem értenek egyet ezzel a véleménnyel (SSK uo. 20.).
Remélem, ezzel leróttam a tartozásomat, és szeretettel várom a további kérdéseket.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Kattints ide és kérdezz a rabbitól!