Azt írta, hogy csak parancsot hajtott végre. Az államfő másképp gondolta.
A Nemzetközi Holokauszt-napon nyilvánosságra hoztak néhány olyan dokumentumot, melyek a jeruzsálemi Eichmann-perhez kapcsolódnak. Az iratokra az izraeli Elnöki Iroda archívumának rendezése közben bukkantak rá.
A legérdekesebb Adolf Eichmann saját kezűleg írt, német nyelvű kegyelmi kérvénye 1962 májusából. Ebben Eichmann azt állította, hogy az izraeli bíróság tévedett személyének megítélésében, hiszen ő személyesen nem hozott semmilyen olyan döntést, mely a zsidók üldözését vagy meggyilkolását adta volna parancsba. Erre nem volt hatásköre és csak parancsokat hajtott végre. Szerepének jelentéktelenségét, és azt, hogy nem volt megrögzött zsidóüldöző, azzal is igazolni vélte, hogy abban az időben nem kapott semmilyen előléptetést. Eichmann nem tartotta magát felelős vezetőnek és így bűnösnek sem.
Eichmann testvérei és a képviseletét ellátó ügyvéd, Robert Servatius szintén kegyelmi kérvényt nyújtottak be Izrael akkori elnökének, Jichák Ben-Cvinek.
Néhány izraeli értelmiségi, köztük Martin Buber, Gersom Solem és Lea Goldberg költőnő szintén az elnökhöz fordultak, hogy akadályozza meg a kivégzést. Levelükben azzal érveltek, hogy: „Nem szeretnénk azt, hogy a kegyetlen ellenségünk miatt egy hóhért kellene kijelölni közülünk, mert ha így tennénk, akkor ez az ellenségünk számára egyfajta győzelmet jelentene és mi nem akarjuk az ő győzelmét.”
Mint ismeretes, az elnök Jichák Ben-Cvi elutasította a kegyelmi kérvényeket és Eichmannt 1962. június elsején kivégezték. Az archívumból előkerült egy kis cédula is, melyre Jichák Ben-Cvi egy bibliai idézetet írt, mintegy válaszul a kegyelmi kérvényekre: „Sámuel így szólt: Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen gyermektelenné anyád az asszonyok között!” (Sámuél 1. 15:33).
Forrás: IDF radio