Budapest Főváros Levéltárának főigazgatójánál járt a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a magyarországi Chábád vezetője. A közelmúltban előkerült páratlan történeti kordokumentumokat mutattak be Oberlander Báruchnak, akit az intézet vezetője baráti hangulatú tárlatvezetéssel is megtisztelt.
Valódi tudományos és történelmi szenzációként mutatták be pár hónappal ezelőtt azt a magánlakásban megtalált több ezer oldalas második világháborús dokumentumot, amit most a zsido.com munkatársa is megtekinthetett. A 7000 lapból – adatszolgáltatási ívből – álló csomag előkerülésének történeténél már csak a feltételezett iratok eredete tűnik izgalmasabbnak. Egy német-svájci tulajdonos házaspár szerette volna felújítani elegáns, Parlament melletti ingatlanát, amikor a lakás fala mögött ráleltek a papírkötegekre.
A szakértők szerint a mintegy 65 kilogrammnyi csomagot a Szálasi vezette nyilas kormány egyik munkatársa rejthette el. „Minden bizonnyal a lakásügyi kormánybiztos irodája lehetett a lakás, amit a korábbi zsidó tulajdonosának el kellett hagynia” – mondta Oberlander rabbinak a találkozón a levéltár főigazgatója. Kenyeres István részletesen ismertette kollégái és kutató munkatársai feltételezéseit a kordokumentummal kapcsolatban. Eszerint a szövetségesek elől nyugatra menekülő nyilasok rendkívüli alapossággal rejthették el az iratokat abban a reményben, hogy a nácik sikerei után visszatérhetnek Budapestre, és ismét hozzájuthatnak.
Egy 1944-es júniusi rendelet értelmében az íveken fel kellett tüntetni a ház címét, elhelyezkedését, majd egyenként fel kellett sorolni a főbérlő vagy albérlő nevét, és az éves bérleti díj összegét. Azt a rubrikát is ki kellett tölteni, hogy melyik lakó esik a harmadik zsidótörvény hatálya alá. Eszerint az számított zsidónak, akinek két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt.
Az íveken az a kérdés is szerepelt, hogy az illető köteles-e sárga csillagot viselni. Mindezek következtében a dokumentumokból – amelyek remek állapotban vészelték át az elmúlt 70 évet – kiderül, hogy az adott épületben hány zsidó és nem zsidó tulajdonú/bérlőjű lakás volt, sőt az is, amit az egyes lakókról az adatszolgáltatáskor tudni lehetett. „Eltűnt, munkaszolgálatos, fronton harcol vagy éppen a Balatonon nyaral” – sorakoztak az információk az éber házmesterek jegyzeteiben.
A dokumentumok arra szolgáltak, hogy rendszerezzék a budapesti zsidóság kilakoltatását és gettósítását. Mintegy 220 ezer embernek kellett a rendelet kihirdetése után elköltöznie a sárga csillaggal megjelölt házakba. Így az ő üresen hagyott lakásaikba keresztény családokat, frontról visszatért katonákat vagy hivatalokat költöztettek. A 7000 lapon három kerület ( XI. XII. XIV) adatait lehet tanulmányozni. Közöttük olyan lakóét is, mint például az elegáns budai villában lakó Füst Milán. Igaz, egyelőre csak a szakemberek vizsgálódhatnak, de a tervek szerint az anyagot digitalizálják és akkor mindenki számára kutathatóvá válik.
A történészek nem zárják ki, hogy vannak még hasonló iratok ugyanígy elrejtve belvárosi lakásokban. Kenyeres István – miközben készségesen vezette körbe a kutatói és archiválási részlegen Oberlander rabbit – kiemelte, hogy az iratok elsősorban helytörténészek és családfakutatók számára szolgálhatnak valódi kuriózumként. „Nem biztos, hogy a holokauszt tanulmányozásában lehetnek ebben az irattömegben váratlan és rendkívüli dolgok” – vélte a vendéglátó, aki a Chábád vezetőjével más történelmi kérdésekről is eszmét cserélt. Oberlander Báruch rabbi a fentien kívül főleg az 1945 előtti fővárosi anyakönyvi kivonatok iránt érdeklődött, mivel rendszeresen jelentkeznek nála és a Budapesti Ortodox Rabbinátuson az érdeklődők, ezzel igazolva a halachikus zsidó származásukat.
WR