New York: holokauszt-túlélők ünnepelték a járvány végét

A túlélők legnagyobb része 80-90 éves. Elmondhatatlan borzalmakat éltek át a háború során. Mit tanulhatunk tőlük? Soha nem szabad feladni, mindig folytatni kell, mindig menni kell előre. Ezek az emberek a járvány idején is éppen olyan erősek maradtak, amilyenek mindig is voltak.

A tiszteletükre rendezett brooklyni koncerten túlélők tucatjai tapsoltak, énekeltek és táncoltak, a pandémia és a vele járó izoláció kezdete óta először. A népszerű ortodox zsidó énekes, Yaakov Shwekey által adott koncertet a Nachas Egészségügyi és Családi Hálózat szervezte más zsidó csoportok közreműködésével. E különféle szervezetek a New York vonzáskörzetében élő, becslések szerint mintegy 35 ezer holokauszt-túlélő mindennapjait segítik.

„Csodálatosan jót tesz a léleknek és a szívnek, amikor láthatunk másokat, amikor ismét kiléphetünk otthonainkból és társadalmi életet élhetünk.” – mondta az egyik résztvevő, Dolly Rabinowitz, aki túlélte Auschwitzot és a halálmenetet is. A többnyire 80-90-es éveikben járó emberek a világjárvány alatt szinte teljes izolációban éltek, mivel a gyorsan terjedő vírus igen nagy veszélyt jelentett rájuk. „Az, hogy ismét kint lehetünk, olyan, mintha újjáélesztenénk magunkat. Szívet melengető érzés a gyerekek és az unokák között ülni.” – mondta Rabinowitz.

A túlélők jelentős része sárga iskolabusszal érkezett a koncert helyszínére, egy ortodox jesiva épületébe. „Mintha visszamentem volna az iskolába” – mondta a 92 éves Henry Rosenberg. – „Olyan jó érezni a friss levegőt. Nehéz volt. Hosszú hónapokon át sehova se mehettünk.” A túlélők közösen nézték meg a műsort és együtt énekelték az Áni máámin – Hiszem teljes hittel kezdetű dalt, melyet a marhavagonokba kényszerített zsidók is énekeltek egykor.

A program lebonyolításában részt vettek az iskola diákjai. A 17 éves, frissen végzett Michael Oved a következő tanulságot vonta le a helyzetből: az eljövendő nemzedékek számára az az üzenet, hogy „folytatnunk kell. Ezek az emberek poklokat szenvedtek végig, mégis itt vannak. A világjárvány alatt pontosan ugyanolyan erősek voltak, mint bármikor máskor. Azt üzenik hát számunkra: mindig, mindig tartsatok ki és soha ne adjátok fel!”

A Nachas (héberül náchát, a.m. öröm) programjait sok holokauszt-túlélő rendszeresen látogatja. A szervezet szolgáltatások széles skáláját nyújtja az arra igényt tartóknak. Emberek tucatjai számára ez a szociális kapcsolatok fenntartásának helye, emellett jogsegélyszolgálat is működik a köreikben, Tórát tanulnak, mozognak, különféle segítséget és ételt is kapnak. „Minden nap köszönetet mondok Istennek az életem legkisebb dolgaiért is” – mondta a 85 éves Lillian Feintuch, aki ugyan korábban minden elővigyázatosság ellenére elkapta a betegséget, ám ki is gyógyult belőle.

zsido.com

Forrás: ynet

  • Küldés emailben