Nem jó, ha a zsidó szervezetek kizárólag a kormány bábáskodása mellett tárgyalnak egymással. Köves Slomó, az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) vezető rabbija ezért közös egyeztető fórum létrehozását javasolja. A rabbi csak nevetett, amikor megtudta, hogy Lázár János tanácsadója lett Zoltai Gusztáv.

 

– Az EMIH székházában vagyunk, nagy a nyüzsgés. Utcai almaosztásra készülődnek. Kezdődik a zsidó új év, ilyenkor több ezer zsidó ember készülődik az EMIH zsinagógáiban, intézményeiben. Az utcai almaosztással fiataljaink igyekeznek széles körben megismertetni a hagyományokat. Tradicionális ünnepi étel a mézbe mártott alma. Az édes ételekkel azt fejezzük ki, hogy bízunk a jövőben. Bár sok rossz történik a világban, Magyarországon pedig különösképpen hajlamosak az emberek a borúlátásra, a zsidó hagyománynak – a sok évezredes szenvedés dacára – fontos eleme az örök optimizmus.

Komoly ellentétek feszülnek a különböző zsidó szervezetek között, valamint a zsidó szervezetek és a kormány között is. A hagyományokon túl mi ad okot optimizmusra?

  A zsidóság megtanulta, hogy legalább emberöltőkben gondolkodjon. Ha elvonatkoztatunk a mindennapokat sokszor beárnyékoló eseményektől, akkor azt látjuk, hogy a zsidó közösség számára a világ – ötvenéves távlatból nézve is – élhetőbbé vált. A gyógyulási folyamat nem mindig mentes a fájdalmaktól, de azért lehet okunk az optimizmusra. Olyan országban és kontinensen élünk, ahol gyakorolhatjuk a vallásunkat, megélhetjük a közösséghez való tartozásunkat. A zsidóság kérdése Magyarországon még az én gyerekkoromban is tabutémának számított. Ma már nem az.

A Lázár János miniszter által összehívott Zsidó Közösségi Kerekasztal előtt keményen nekiment a Mazsihisznek a Népszabadságban megjelent írásában. Ön szerint a Mazsihisznek többet kellene foglalkoznia a vallással és hitélettel, kevesebbet közéleti és politikai kérdésekkel.

Üdvözlendő, hogy elindult egy diskurzus, ami a magyar zsidó identitást, az intézmények helyzetét és képviseletét érinti. Ha ennek stimulálásához arra volt szükség, hogy élesebb hangot üssünk meg, a felelősséget elvállalom. Hangsúlyozom, hogy a két legnagyobb zsidó hitközség, a Mazsihisz és az EMIH vezetői között jó személyes viszony van. Ezzel együtt beszélni kell arról, hogy mi a feladatunk, mik a céljaink. Fontos lehet például, hogy a magyar zsidóság létrehozzon egy általános közösségi képviseletet, de az már nem feltétlenül jó, ha ez egyházi keretek között valósul meg.

Voltak már kísérletek ilyesmire. Csekély eredménnyel jártak. Az EMIH álláspontja szerint azért, mert nem szervezeti kérdésekkel és hangzatos bejelentésekkel, hanem tartalmi diskurzussal kellene elkezdeni ezt a folyamatot. A két korábbi mazsihiszes kezdeményezésből talán éppen az érdemi szellemi előkészítés hiányzott. Amúgy pedig – sokakhoz hasonlóan – úgy ítéltük meg, hogy annak idején a Mazsihisz csak a saját, általa vélt monopolhelyzetét akarta legitimálni, érdemi tartalom nélkül.

Nem ment el arra az egyeztetésre sem, amit a Mazsihisz a mostani Lázár-féle kerekasztal előtt hívott össze.

Ahogy mondtam, nagy szükség lenne rá, hogy a Mazsihisz és az EMIH, valamint különféle zsidó vallási és civil szervezetek saját autonóm diskurzusba kezdjenek. A számunkra lényeges kérdésekről nem csak annak apropóján kellene beszélgetni, hogy a kormány bábáskodásával időnként összeülünk. Nem jó, ha a kormány és csak a kormányhoz fűződő kapcsolat határozza meg a zsidó szervezetek egymáshoz való viszonyát. Örülünk, hogy a kerekasztalon sok fontos téma szóba került, jó lenne azonban, ha nem csak akkor jutna eszünkbe közösen leülni, amikor a kormány éppen „egyberendel” bennünket.

Nincs olyan érzése, hogy a kormány tudatosan játszik a zsidó szervezetek megosztására?

Nem vagyok politikai elemző, de ismereteim szerint a hatalmat mindig is hasonló törekvések jellemezték a történelem során, és persze nem kizárólag a zsidóság esetében. Ezért fontos, hogy ne csak a mindenkori hatalommal való viszony tematizálja mindennapjainkat és stratégiánkat.

  hirdetés Hogyan fogadta a hírt, hogy Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz volt ügyvezető igazgatója Lázár János tanácsadója lett?

Első reakciómban felnevettem. Tragikomikusnak tartom, de ennél részletesebben erről nem szeretnék beszélni. Általánosságban: lényeges, hogy a zsidóság nevében megszólaló képviselők mögött legyen hitelesség. Valamint hogy ne csak a világi, hanem a vallási vezetők szerepe is markáns legyen.

Az EMIH-hez kötődő Oberlander Báruch rabbi kiállt Schwezoff Dávid, a BZSH (Budapesti Zsidó Hitközség) új ügyvezető igazgatója mellett. Akiről kiderült, hogy transzvesztita előadó és katolikus kántor volt, evangélikus egyetemre is járt.

Tisztázzuk: a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetőjeként Oberlander rabbi kapott egy konkrét kérdést, ami arra vonatkozott, hogy abban az esetben, ha valakit ilyen előélettel választanak meg, felül lehet-e írni a közösség delegáltjainak döntését. Oberlander Báruch a halacha, a zsidó jog álláspontját tolmácsolta egy olyan vitában, amely a zsidóság jelenét, megítélését a nyilvánosságban befolyásolja. Pontosan rögzítette, hogy egyes vélemények szerint bármennyire is szerencsétlenül döntöttek a Mazsihisz budapesti közösségében, vallásjogi értelemben a tsuvát tett (megtért) embert a múltban elkövetett vétkekmiatt nem lehet büntetni – így leváltani sem – a közösség delegáltjainak akaratával szemben.

A holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából meghirdetett kormányzati emlékév – elég csak a Szabadság téri megszállási emlékművet említeni –csúnyán félresiklott.

Ha diplomatikusan akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy sok feladat van még előttünk, és ezek a feladatok bizonyos szempontból most pontosabban kitapinthatók, mint egy évvel ezelőtt voltak.

Az egyik forró ügy a Józsefvárosban épülő új emlékközpont, a Sorsok Háza, amelynek vezetésére Schmidt Máriát kérte fel a kormány. Lát esélyt az együttműködésre?

A Sorsok Házával két alapvető probléma volt, az egyik a kezdeményezés mikéntje. Ilyen típusú programokat általában a zsidó közösséggel egyeztetve szoktak elindítani. Nem túl elegáns, hogy a kormány a Sorsok Háza esetében nem így járt el. A másik a tartalom. Voltak, akik úgy érezték, kérdéses, hogy mennyiben lesz hiteles, amit bemutatnak.

Schmidt Mária személyével nincs gondja?

Azt hiszem, a tartalmi kérdésekkel kapcsolatban megfogalmazott kételyek szorosan összefüggtek az ő személyével. A kezdetekkor világossá tettük, hogy az EMIH ebben a projektben nem tud részt venni. Már csak azért sem, mert 2013 októberében, amikor meghirdették a Sorsok Házát, azt mondták, hogy 2014 áprilisában lesz a megnyitó. Képtelenségnek tartottam, hogy fél év alatt össze lehet rakni egy ilyen múzeumot.

Nem is sikerült.

Aggályaim beigazolódtak. Egy hónapja viszont, amikor Schmidt Mária – Heisler Andráshoz, a Mazsihisz elnökéhez hasonlóan – az EMIH-et is meghívta, elmentünk, és megnéztük a terveket. Meg kell mondanom, nagy hatást tett rám, amit láttam. Benyomásom szerint látványos, az érzelmeket mélyen felkavaró interaktív tárlat készül. Fenntartom javaslatomat: érdemes lenne megkérdezni független, kellőképpen kritikus és hozzáértő értelmiségieket a kiállítás koncepciójáról, mielőtt átadják a központot. Várhatóan sok tízezer gyerek látogat majd a Sorsok Házába. Egyáltalán nem mindegy, milyen érzésekkel fognak távozni.

 

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 26. számában
jelent meg.

Forrás:

Nevet a rabbi

Nem jó, ha a zsidó szervezetek kizárólag a kormány bábáskodása mellett tárgyalnak egymással. Köves Slomó, az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) vezető rabbija ezért közös egyeztető fórum létrehozását javasolja. A rabbi csak nevetett, amikor megtudta, hogy Lázár János tanácsadója lett Zoltai Gusztáv.