Sávuotot, a tóraadás ünnepét követően a sanghaji Chábád-központ vezetője, Shalom Greenberg rabbi telefonhívást kapott: holtan találtak egy zsidót egy Sanghajtól száz kilométerre fekvő városban, és segítségre lenne szükség a megfelelő temetés megszervezéséhez.
Szozsu jelentős tartományi központ és tízmillió ember lakja, de szervezett zsidó közösség nem működik a városban.
Az elhunyt zsidó Michael-Lasar Bischoffberger volt, aki Michael Rabinowitz néven született az ukrajnai Donyeckben, majd Németországba vándorolt. Néhány évvel ezelőtt Kínába költözött, ahol zenetanárként dolgozott. 61. születésnapja előtt néhány nappal azonban szívrohamot kapott és meghalt. Egyetlen rokona volt: nővére, aki azonban több ezer kilométerre élt tőle.
Bár a történelem során jelentős zsidó közösségek otthona volt Kína, napjainkban nincs működő zsidó temető az országban. A rabbira ezért az a feladat hárult, hogy megszervezze a holttest Izraelbe szállítását. A kínai hatóságokkal azonban nem volt egyszerű az együttműködés, amit tovább nehezített az a tény, hogy Michael háromszor változtatott nevet élete során. Az eredeti születési anyakönyv az éppen háború sújtotta Donyeckben volt, több más okirat pedig a német konzulátuson, ráadásul a koronajárvány miatt tilos volt akárcsak tartományok között is holttestet szállítani. Mindeközben az is kiderült, hogy a teljes akció költsége elérheti a 20 000 dollárt (6 millió Ft), amire egyelőre nem volt fedezet.
Greenberg rabbi azonban elszánt volt és elkezdte a szállítás és a temetés megszervezését, remélve, hogy mire fizetésre kerül sor, már a kezükben lesz az összeg. „Őszintén szólva, fogalmam sem volt, hogy honnan szerzek pénzt, de tudtam, hogy ha nem indítom el a folyamatot, nem fogunk eredményt elérni. Ha Isten segítségével sikerül megszerezni az összes engedélyt, akkor Isten segítségével sikerül majd előteremteni a pénzt is” – mondta a rabbi.
Az ügyintézésbe ekkor bekapcsolódott Izrael sanghaji konzulátusa is, ahol kínaira fordították a dokumentumokat és felvették a kapcsolatot minden olyan kínai hivatalnokkal, akivel kapcsolatban álltak. Az engedélyt azonban ők sem tudták megszerezni. „Ekkor elhatároztam, hogy ahhoz tartom magam, amit a küldetésemre való felkészüléskor tanultam: nem fogadom el a ‘nemet’ válasznak” – mondta a rabbi. Felvette a kapcsolatot berlini kollégájával, Yehuda Teichtal rabbival, aki Frank Hartmannhoz, a német Külügyminisztérium válságkezelési biztosához fordult segítségért.
Hartmann ezt követően beszélt a sanghaji német konzulátus munkatársaival, akiknek elmondta, hogy akár diplomáciai botrány is kialakulhat, ha a kínai hatóságokat nem tudják együttműködésre bírni. „Gondolom, a sanghaji hivatalnokok nagyon meglepődtek, amikor a német Külügyminisztériumtól keresték őket. Addig valószínűleg nem tudták, hogy milyen fontos a temetés a zsidók számára” – mondta Greenberg rabbi. A nyomásgyakorlás sikerrel járt, és nemsokára megérkezett az engedély a holttest Pekingbe, majd Izraelbe szállításához.
Ekkor azonban ismét előkerült a pénz problémája. Greenberg rabbi az ázsiai Chábád-küldöttek Whatsapp-csoportjába küldött üzenetet és azt kérte, hogy kollégái próbáljanak felkutatni egy adakozásra hajlandó szervezetet vagy személyt. Hamarosan megkapta egy ausztrál zsidó telefonszámát, aki csak annyit mondott: „Küldje el a számlát és 24 órán belül átutalom az összeget”. Így is történt, és a névtelenségbe burkolózó férfi 22 000 dollárt küldött egy számára teljesen ismeretlen zsidó temetésére.
A Michael földi maradványait tartalmazó koporsó tehát útra kelt, bár a járványügyi korlátozások miatt csak több hatalmas kitérő után, kilenc nap alatt érkezett meg Pekingbe. Ott azonban újabb problémával szembesültek: az El-Al nem elégedett meg azzal, hogy a halotti bizonyítványban szívinfarktust jelöltek meg a halál okaként. Bizonyítékot akartak, hogy Michael nem fertőződött meg a koronavírussal.
Greenberg rabbi ekkor Jehuda Mesi-Záháv, az izraeli Zaka szervezet vezetőjének segítségét kérte. „Kínában mindenképpen elhamvasztották volna, így mindenképpen Izraelbe kell juttatnunk” – mondta neki Greenberg.
A Zaka a merényletben és természeti katasztrófában odaveszett zsidók temetéséről gondoskodik világszerte. Mesi-Záháv közbenjárására végül megjött a légitársaság engedélye is, és úgy tűnt, most már semmi sem állhat az útjukba.
Ekkor jelentették be azonban az EL-Al pilótái, hogy sztrájkba kezdenek, mire a vállalat törölte az összes járatát. Újabb papírmunka és szervezés következett tehát. Végül a Turkish Airlines Peking-Isztambul és Isztambul-Tel Aviv járatán sikerült a holtestet Izraelbe juttatni.
A teljes akció lebonyolítása összesen 45 napot vett igénybe. Közreműködött négy rabbi, a német Külügyminisztérium, Izrael sanghaji konzulátusa, egy ausztrál adományozó, két légitársaság és számtalan segítőkész ember. A lényeg azonban, hogy Michael végül örök nyugalomra lelhetett Párdesz Cháná temetőjében, a Szentföldön.
„Ilyen a zsidó nép. A közreműködők közül senki sem dolgozott pénzért, mindenki önként vállalta a nehézségeket. Csak azért, hogy egy másik – számukra ismeretlen – zsidónak nyújtsanak segítséget” – vonta le a tanulságot Greenberg rabbi.
zsido.com
Forrás: crownheights.info