Hurwitz Dvorah Lea, rebecen, az Alef Kids gyermekprogram vezetője 2001 eleje óta él Budapesten férjével, Hurwitz Shalom rabbival és hat gyerme-kével. Vidám, gondoskodó természete miatt mindenkinek feltűnik jelenléte, olyan, mintha egyszerre mindenütt ott lenne. Habár egész élete során gyere-kekkel foglalkozott, tanított, mégis igen kalandos élete volt.
– Honnan indul a történeted?
– Londonban nevelkedtem, a Stamford Hillen, egy lubavicsi haszid közösségben. Ott aztán mindenféle zsidóval lehetett találkozni, nagyon tanulságos időszak volt. Fiatal felnőttként New Yorkba költöztem tanulni: egy női jesivába iratkoztam be. Amikor végeztem, judaizmus tanári diplomát kaptam. Egy iskolában kezdtem tanítani, ahová zsidó menekültek gyermekei jártak.
– Hogyan lettél rebecen, vagyis rabbifeleség?
– Huszonnégy évesen találkoztam a férjemmel. Egy barátnőm, aki ismert mindkettőnket, úgy gondolta, hogy nekünk meg kell ismerkednünk, mert szerinte összeillettünk. Igaza lett: négy hónapra rá össze is házasodtunk. Ez nem volt egyszerű, mert a férjem rabbivizsgája ugyanarra a napra volt kitűzve, mint az esküvőnk. Egy darabig úgy nézett ki, választania kell, de végül egy tanulótársa közbenjárására Gabriel Tzinner rabbi engedélyezte, hogy más időpontban tehesse le a vizsgát. Sőt, annyira megragadta a történetünk, hogy – bár nagyon ritkán tesz ilyet – végül ő maga vizsgáztatta le a férjemet. Összeházasodtunk tehát, és amikor a lányunk négy és fél hónapos volt, meghívtak minket Kanadába, hogy az ottani iskolát felfejlesszük.
– Hogyan kerültetek Magyarországra?
– Három éve tanítottunk Kanadában, amikor a férjem jelentkezett a központi Chabad irodában, hogy szeretne slihutra (kiküldetésre) menni. Régi vágya volt, hogy jesivában taníthasson, és amikor Oberlander Báruch rabbi megtudta, hogy Tzinner rabbinál szerezte meg a rabbivizsgáját, rögtön meghívta Budapestre tanítani. Aznap, amikor hazatértem, a férjem azzal fogadott, „Megyünk Magyarországra!”, mire én azt kérdeztem, „Micsoda? Az meg hol van?”. Hát így kezdődött. A férjem a Pesti Jesivában kezdett tanítani, most pedig a Bét Menáchem iskolában oktat, valamint a Teleki téri zsinagóga közösségének rabbija.
– És Te mivel foglalkozol, mióta ide költöztetek?
– Tavalyelőttig a Gán Menáchem óvodában tanítottam és mellette számos gyerekprogram, valamint a Hanna női klub szervezésében vettem részt. Tavaly óta az Alef Kids és a Bár micva klub szervezési tölti ki a napjaimat. Óbudán hoztunk létre egy fantasztikus vasárnapi iskolát, ahol az egész kicsiktől kezdve a bár micva korúakig mindenkinek kínálunk izgalmas programot. Idén nyáron pedig régi álmom vált valóra, amikor a Balaton partján egyhetes tábort szervezhettem zsidó gyerekeknek.
– Egész életedben tanítottál. Ha nem így lenne, ha újra kezdhetnéd, mivel foglalkoznál szívesen?
– Semmi mással, ha újra kezdhetném, akkor is tanítanék, nem változtatnám meg az életemet. Ha a gyerekek büszkék lesznek a zsidóságukra, és azt mondják a programjaink hatására, hogy jó dolog zsidónak lenni – akkor megéri dolgozni.